SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Tisztelt Képviselõtársaim! A nemrég befejezõdött vasutassztrájk nagyon fontos, nem megoldott kérdésekre mutat rá, mégpedig a tulajdonos munkabéke iránti felelõsségére, nem kevésbé a kollektív szerzõdés fontosságára, elodázásának veszélyeire. Éppen ezért fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kormány által benyújtott, a munkatörvénykönyv módosítását célzó javaslat megkerüli az igazán fontos kérdéseket.
(18.20)
Szeretném egy érdekes változásra felhívni a figyelmet: addig, amíg az 1994. évi választások elõtt az MSZP-n belül az a vélemény alakult ki, hogy a szakszervezeteknek több befolyásra volna szükségük - de legalábbis elégséges az, ami van -, addig mára megfordult a helyzet, és a szakszervezet jogainak szûkítése a kormányzati cél. Ezt a tendenciát látszik alátámasztani a most tárgyalandó módosító csomag is.
Mint ismeretes, a munka törvénykönyve módosítását illetõen mind a mai napig nem sikerült az Érdekegyeztetõ Tanács keretén belül megállapodásra jutni. Ennek több oka is van, ami elsõsorban a kormányzat és a munkáltatói oldal hozzáállásából fakad. Sajnos meg kell állapítani, hogy a kormányzati és a munkáltatói oldal egyetértett abban, hogy a munkavállalói oldal által képviselt elvárások túlzottak és nem teljesíthetõk.
De mik ezek az elvárások? A munkavállaló érdekeit képviselni hivatott szakszervezeti tisztségviselõk védelmének fokozott biztosítása; a szakszervezeti és üzemitanácsi jogosítványok egyértelmûbbé tétele; a munkavállalók érdekérvényesítõ pozícióinak javítása; a reálbérek csökkenésének mérséklése. Ezzel szemben a munka törvénykönyvét módosító elõterjesztés vagy nem foglalkozik olyan lényeges kérdésekkel, mint amiket az elõzõekben jeleztem, vagy éppen a társadalom jogos elvárásaitól eltérõ koncepciót képvisel. A távolléti díj bevezetése az átlagkereset helyett bércsökkenést eredményez a munkavállalóknál. A kormány további engedményeket tesz a túlmunka elrendelhetõségét illetõen.
Ez a kormányzati filozófia sajátos baloldaliságot takar. Azzal, hogy a kormány társadalmi támogatottság nélkül, a szakszervezetek tiltakozása ellenére terjesztette az Országgyûlés elé a munka törvénykönyve módosítását, egy bizonyítékát adta annak, hogy a társadalmi párbeszédet csak retorikai szinten és addig tartja fontosnak, amíg az õ hatalmi érdekeit szolgálja. Másrészt az sem titkolható tovább, hogy ez a kormány nem éppen szakszervezetbarát, hiszen költségvetési szempontból semmibe sem került volna egy olyan elõterjesztéssel enyhíteni az amúgy is feszült politikai légkört, ami a munkavállalók érdekérvényesítõ pozícióit javította volna.
Természetesen fellelhetõ az elõterjesztésben egy-két gesztus értékû pozitív módosítás. De mindez nem elég ahhoz, hogy négy évre kipipálhassuk a munkavállalók iránti kötelezettségeinket.
Összegzésként ki merem jelenteni, hogy a kormány által beterjesztett munka törvénykönyvét módosító javaslat nem munkavállaló-barát, hanem éppen az amúgy is hatalmi pozícióban lévõ munkáltatói oldalt erõsíti. Magam is szívesen vettem volna, ha a kormány vette volna a fáradságot, és ha már nem tud megegyezni a szakszervezetekkel, akkor legalább a pártokat kellett volna tájékoztatni, hogy legalább mi megtudjuk, mi e konok magatartás valódi oka. Magam is azt gondolom - a szakszervezetekhez hasonlóan -, hogy jobban tenné a kormány, ha visszavonná ezt a javaslatát, és a társadalmi párbeszéd alatt tartalmi konszenzuskeresést értene. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)