BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Bár tudom, hogy a Házszabály az elnök asszony által elmondott - és a képviselõtársaim többségével elfogadott - módot írja elõ mindegyik törvény részletes vitájánál, én mégis ennél tartózkodtam, illetve, ha lett volna ellenszavazat, ellenszavazattal éltem volna.
Engedje meg, hogy a részletes vita keretén belül is elmondjam, mi ennek az oka. Így, a jelenlegi tárgyalásban áttekinthetetlen. Számomra nemcsak az csalódás, hogy ilyen kevesen vagyunk egy rendkívül nagy horderejû törvényjavaslat tárgyalásánál, amihez számításaim szerint 531 módosító javaslat érkezett - lehet, hogy több, de lehet, hogy ennyi -, hanem rendkívül nehéz így alapfogalmakat is, valamint a fejezetekhez kapcsolódó indítványokat is tárgyalni.
(19.00)
A Fiatal Demokraták Szövetségénél már a törvényjavaslat benyújtásakor egy ambivalens állapot jelentkezett, hogy ez a törvény alkalmas vagy nem alkalmas általános vitára. Személyes sikeremnek is tarthatom, hogy sikerült meggyõzni a szakértõket és a képviselõtársakat, hogy a vita elkezdõdjön, s majd a törvény alkalmasságát megpróbáljuk módosító javaslatokkal elõsegíteni.
Nagyon sajnálom, hogy e szakaszban, amirõl most a részletes vita keretei között szó van, amelyek távlatban rendkívüli fontosságúak, nem sikerült a környezetvédelmi bizottság egyharmadának az igenlését sem elérni.
Kifejezetten arról a területrõl szeretnék most beszélni, amikor a javaslat, a benyújtott ajánlás - eltérõen a kormány korábbi szándékától és alapvetõen eltérõen a Fidesz szándékától - kifejezetten csak az egyesületeket kívánja megkülönböztetett módon elõnyben részesíteni a panasz, az ügyféllé válás jogintézményének a kérdésében. Ezzel teljes egészében nem tudunk egyetérteni. A legjobb monitoring rendszer az állampolgároknak, a szervezeteknek a jelzése. Az egyesületeknek megadott kollektív szervezeti fellépés megítélésünk szerint jellemzi azt a jelenlegi közállapotot, hogy a hatalom a meglévõ eszközeivel könnyen kontrollálható, szükség szerint manipulálható egyesületeknek kívánja csak megadni ezt a jogot.
Egy kitérõt tennék a részletes vita kapcsán is és szeretném elmondani: ez a jog, az ügyféllé válás joga ma még a Duna Körnek mint egyesületnek sem adatott meg a Duna ideiglenes fennékküszöbének létesítése kapcsán. Ebbõl is látszik, hogy a törvénytervezet igazán nem számít az állampolgárok és a környezetvédelmi szervezetek észrevételeire, ha kell tiltakozásaira, ellenvéleményeire. Ezért javaslom, hogy a szavazás során az egyesületek helyett a tisztelt parlament adja meg a kollektív tiltakozási, észrevételezési - általában az ügyfélnek kijáró - jogot a szervezeteknek.
Szeretném, ha a parlament támogatná a fenntartható fejlõdés biztosításánál tett javaslatomat - amely a 106. pontban, a 61. oldalon jelenik meg -, amely szintén nem kapta meg a bizottság egyharmadának a támogatását. Általános megfogalmazásban arról szól, hogy a természeti erõforrásokkal és a környezettel úgy kell gazdálkodni, hogy az a késõbbi nemzedékek számára is lehetõséget biztosítson a harmonikus fejlõdésre és a környezet élvezetére. Mi ezt rendkívül fontosnak tartjuk.
A törvény egyik pontjában sem jelenik meg a késõbbi nemzedékekre való utalás, nem jelenik meg az az elv, hogy ezt a világot, ezt a környezetet utódainktól, unokáinktól és azok unokáitól kölcsönbe kaptuk, és velük el kell számolni.
Szeretném kiemelni e fejezet tárgyalása kapcsán azt is: nem sikerült elérnünk, hogy a letéti díj és a forgalmazható kibocsátási engedélyek rendszere bekerüljön a törvénybe.
Elvetette a bizottság a regionális környezetvédelmi alapok létrehozását, és sajnálatosnak tartom, hogy az önkormányzatok hatáskörének megformálásánál sem az érvényben lévõ önkormányzati törvényre, sem pedig a regionalizmusra, a regionális gondolkodásra, a kistérségekre és a nagy térségekre hatással levõ javaslatainkat nem vették figyelembe. Pedig megítélésünk szerint a környezetvédelem ügye nem ismer megyehatárokat, településhatárokat, és legalább ezen a téren a természetes törésvonalak mellett - a bibói gondolatoknak megfelelõen - kellene kialakítanunk azokat a térségeket, azokat a kisrégiókat, amelyeknél a beavatkozás, a programkidolgozás és a közös feladatmeghatározás nemcsak a kis közösségek, hanem az egész ország alapvetõ érdeke.
Említettem, hogy a Fidesz körülbelül nyolcvan módosító indítványt adott be. Természetesnek tartom és örülök annak, ha ennek több mint kétharmadát csatlakozó módosító indítványokkal, néhány esetben "és"-sel és "vagy"-gyal mások átírták és beadták. Úgy is fogalmazhatnék, hogy olyanok vagyunk, mint a mézeskalácsárus, aki örül, ha viszik a portékát. De azt már nem tudjuk elfogadni, hogy rendszeresen vagy bizottsági véleménnyel, vagy egyik - kisebb kormánypártbeli - képviselõtársunk nevével jelentek meg ezek az ajánlások. Azt sem tudjuk elfogadni, hogy a maradék egyharmadban olyan tételek kerültek kihúzásra, amelyek - úgy ítélem meg - ha más párttól kerültek volna indítványozásra, akkor bizton elfogadást nyertek volna.
Mégsem rendült meg bennem az a bizalom, hogy e törvény kialakítható lesz, ha el lehet érni egyfajta homogenitást és egyenszilárdságot az egyes fejezetek között. Jelenleg nem így áll a helyzet.
Nem tükrözõdik ebben a fejezetben sem, hogy a kormányzatnak és általában az államigazatási feladatmegosztásnak mi a távlati elképzelése. Sok esetben megfigyelhetõ, hogy az egyes minisztériumok közötti harc eredményeképpen dõlhet el, hova tartozik például a vízminõséggel kapcsolatos feladatoknak, az erdõfelügyelõségeknek, az ásványi vagyonnak és másnak a kérdése. Úgy gondolom, még a vita ezen szakaszában is lehet javítani a törvénytervezet ezen fejezetén, a kormányzati feladatmegosztásban és az önkormányzat és az állam közötti feladatmegosztásban egy pontosabb szabályozással.
A tárgyalási módszert a Házszabállyal megegyezõnek tartom, csak a nagy számú módosító javaslat miatt nehezen kezelhetõnek, ezért elnök asszony megértését kérném. Szeretnék majd szólni arról is, hogy a védelmi tevékenységgel, a honvédelemmel, a honi és külföldi egységeknek Magyarország területén való gyakorlatozásával, anyagok, eszközök tárolásával kapcsolatosan négy módosító javaslatot tettünk, amelybõl kettõ állta meg a bizottságok próbáját. Itt is szeretném hangsúlyozni: ha hosszú távon vizsgáljuk és szigorú feltételekhez kötjük a mezõgazdaságnak, a közlekedésnek és más ágazatoknak, alrendszereknek a tevékenységét - és ez nagyon helyes -, akkor feltétlenül fontosnak tartjuk, hogy a védelmi tevékenység és ezen belül különösen a honvédelem tevékenysége esetében - amikor a dolog természeténél fogva olyan anyagokat, eszközöket alkalmaznak, tárolnak, amelyek hosszú idõre meghatározzák a magyar területek környezetvédelmi hatásait, és olyan eszközöket alkalmaznak, amelyekrõl a civil lakosságnak vagy egyáltalán a hivatásos tevékenységet végzõknek sem kell mindig tudni, hogy milyen anyagokról van szó - egy év után utóvizsgálat legyen, és legyen számonkérhetõ felelõse ezen gyakorlatok és anyagkészletezések esetén a környezetvédelmi feladatoknak is.
Szeretnék még kiemelni egy fejezetetet, és a tisztelt parlament figyelmét is felhívni arra, hogy nem sikerült javaslatunkkal javítani a törvénytervezet azon részét, ami az ivóvízbázis védelmének a nagyobb mértékû és nagyobb szervezettségû, nyugat-európai mintákon felépülõ rendszerét alkothatta volna. Az ivóvízbázis védelme mindannyiunk szent kötelessége - mondhatnám az elõbbi témát követõen.
Ma Magyarországon az ivóvízbázis jelentõs veszélyhelyzetbe került. Sok esetben nemcsak mennyiségi, hanem minõségi problémák is jelentkeztek.
(19.10)
Egyre drágul az ívóvíz vételezése és annak tisztítása. Megengedhetetlen tehát, hogy aki egy adott ívóvízbázison, egy adott területen, akár önkormányzat, akár vállalat, társaság vagy magánszemély, ezekkel a feladatokkal a tevékenysége során találkozik, a bevételeinek egy részét vagy a vízfelhasználások egy részét ne az ivóvízbázis védelmére fordítsa. Itt is a jövõnket esszük meg, helyesebben nem tudunk a jövõben olyan ivóvízbázissal, készlettel gazdálkodni, amely szükséges lenne a magyar gazdaság és a magyar környezetvédelem szempontjából.
Feltétlenül fontosnak vélném azt is, hogy a környezeti szempontból mi nem tartjuk optimálisnak a hatásvizsgálat tervezett szabályozását sem, hiszen a javasolt formában ennek célja nem a legkörnyezetkímélõbb megoldás megkeresése, hanem egy adott projekt engedélyezését jelenti. Arról nem is beszélve, hogy a nyilvánosság bevonásának a biztosítása, mint ahogy említettem, sok kívánnivalót hagy maga után.
A Fidesz a részletes vita lezárását követõen fog élni azzal a javaslattal, amelyet a házbizottsághoz fogunk benyújtani, hogy olyan módosító javaslatok közül is, a Házszabályban megengedélyezett számban, amely nem nyerte el a bizottság egyetértésének egyharmadát sem, a tisztelt Ház foglaljon benne majd állást. Köszönöm szépen elnök asszonynak a megértését. (Taps a jobb oldalon.)