DR. K. CSONTOS MIKLÓS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony.
Tisztelt Országgyûlés! A népszavazásunkat, amelyet kezdeményezett a kisgazdapárt, törvény határolja be, s mi ezen törvény határain belül mozogva terjesztettük elõ annak idején ezt a négy kérdést a nép, a nemzet elé, s gyûjtöttük teljesen szabályszerûen az aláírásokat. Ebbõl a gyûjtésbõl adódik az, hogy több mint 150 ezer teljesen szabályos aláírást leadtunk a Ház elnökének.
Ettõl a perctõl kezdve, amikor ezt átadtuk, elkezd az óra ketyegni, s 60 napon belül ki kellett volna írni a népszavazást. Ennek azonban egy másik útját jártuk, ugyanis Gál elnök úr megkereste egy levélben az alkotmányügyi bizottságot, hogy az alkotmányügyi bizottság válaszoljon bizonyos kérdésekre.
Az alkotmányügyi bizottság ülésén magam is részt vettem: a megkeresés és a válaszlépés nem volt ugyanaz. Ugyanis egyszerû értelmezésre kellett volna választ adnunk, ezzel szemben az alkotmányügyi bizottság továbbdobta a labdát - úgymond - az Alkotmánybíróságnak, mondjon õ véleményt, annak ellenére, hogy minden további nélkül meg tudtuk volna válaszolni azt a kérdést, amely Gál elnök úr levelében szerepelt.
Az Alkotmánybíróság e megkeresésünk nyomán olyan álláspontot foglalt el, hogy lényegében elutasította az értelmezés kérdését. És ennél a pontnál kell megállnunk, mert ha elutasítja, az azt jelenti, nem kíván vele foglalkozni, illetve õ e kérdésben nem foglal állást.
Itt mi a következõ lépés? Folytatása az lett volna, hogy ezek után a 60 nap betartásával tehát ismételten ki kell írni a népszavazást. Erre nem az következett, hanem alkotmányügyi bizottságunk - úgy érzem, a hatáskörén, a kérdésen túlterjeszkedve - egy országgyûlési határozati javaslatot szövegezett meg és terjeszt elõ.
Nem hiszem, hogy a népszuverenitásnak ez a módja ilyenként fogható fel. Amikor nekünk egy olyan törvény áll rendelkezésünkre, amely kimondja és elõírja a teendõket, akkor ezt az utat járni - véleményem szerint - nem lehetett volna. Annál is inkább nem, mert ha egy polgári ügyben ítéletet hoz a bíró, a végrehajtást egyetlen jogász sem az indoklására kéri meg, hanem arra a kötelezõ részre, arra a kétezer forint megítélt perköltségre vagy tõkére, ami a rendelkezõ részben van. Ugyanígy a büntetõbírói eljárás során is nem az indokláson van a hangsúly, hanem hogy mit szabtak ki a rendelkezõ részben a vádlottal szemben.
Azt hiszem, hogy egy kissé szereptévesztésben vagyunk akkor, amikor erre az álláspontra helyezkedünk, és ez irányban térünk el. Itt egyértelmûen leszögezi és egyértelmûen kimondja a jogszabály: ha összegyûlt a százezer aláírás, abban az esetben a törvény 10. §-a értelmében a népszavazást ki kell írni, tehát ez kötelezõ mindenkire nézve, ezt nem támadta meg soha az Alkotmánybíróság, ez hatályos törvény. Álláspontom szerint ezt a törvényt kell alkalmazni, és egyértelmû, hogy annak a határozati javaslatnak a sorsa ezek után elutasítás lehet.
Köszönöm szépen a meghallgatást. (Szórványos taps a kisgazdapárt padsoraiban.)