DR. AVARKESZI DEZSÕ, a napirendi pont elõadója: Tisztelt Országgyûlés! A vitában nagyon sok érv hangzott el. Ezeket az érveket két csoportba osztanám: volt nagyon sok politikai érv, és volt néhány szakmai érv is. A politikai érvekre nem kívánok reagálni - egy kivétellel.
Torgyán képviselõ úr azt mondta tegnapi beszédében, hogy az alkotmányügyi bizottság politikai döntést hozott, amit a megváltozott politikai helyzet indikált. Ezt részben szeretném visszautasítani. Úgy gondolom, a bizottság kifejezetten szakmai okokból és szakmai érvekkel alátámasztva hozta meg döntését és terjesztett országgyûlési javaslatot az Országgyûlés elé. Ebben az Alkotmánybíróság határozataira, az alkotmányra és a népszavazási törvényre hivatkozott.
Azzal viszont egyet tudok érteni, hogy a megváltozott politikai helyzet valóban megváltoztathatja politikusok véleményét adott kérdésekben. Szeretnék utalni arra, hogy ebben a Házban volt már vita a köztársasági elnök közvetlen választásáról, 1990-ben, amikor az akkori kormány - amelynek akkor még tagja volt a Független Kisgazdapárt is - beterjesztett egy alkotmánymódosítást, addig ugyanis az addigi alkotmány szerint a nép választotta volna a köztársaság elnökét. Ez a módosítás tette lehetõvé, hogy a parlament válasszon.
Ebben a vitában Torgyán József többek közt a következõket mondta: "A parlamentáris rendszerbe pedig semmiképpen nem illeszthetõ be az, hogy a köztársasági elnököt a nép közvetlenül válassza, ugye." (Taps a bal oldalon. - Dr. Torgyán József: Az a kommunisták elleni fellépés volt. - Derültség.) Folytatom az idézetet: "Végül is el kell dönteni, hogy az országnak ki a vezetõje, a miniszterelnök avagy a köztársasági elnök. Két vezetõje nem lehet semmiképpen. (Dr. Torgyán József: Most is ezt mondom!) Ha ez a tisztelt Ház egyszer már úgy döntött, hogy a felelõs miniszterelnöki rendszert támogatja, akkor nyilvánvaló, hogy módosítani kell az alkotmányt, mert a közvetlenül választott elnök esetében ez az alkotmányos elv olyan töréseket szenvedne, ami gyakorlatilag az országot tenné kormányozhatatlanná, hatalmi összeütközéseket jelentene." Ennyit csupán a politikai érvekrõl.
Engedjék meg, hogy most néhány, a vitában elhangzott szakmai érvre reagáljak.
(10.10)
Torgyán József képviselõ úr arról beszélt, hogy az Alkotmánybíróság korábbi, értelmezhetetlen határozatából próbálja a bizottság levezetni döntését. Én nem minõsíteném így az alkotmánybírósági határozatot, de abban egyetértek Torgyán képviselõ úrral, hogy május 5-e elõtt valóban többféleképpen lehetett értelmezni az alkotmánybírósági döntést, és nyilván épp ezért fordult az alkotmányügyi bizottság az Alkotmánybírósághoz, hogy vonatkozik-e erre az esetre is, amit õk korábban kimondtak.
Az Alkotmánybíróság éppen ezért május 5-ei végzésében, amikor utalt a korábbi döntésére, azt mondta: "Az Alkotmánybíróság ezen állásfoglalásából egyértelmûen következik, hogy az alkotmány módosítása tárgyában olyan ügydöntõ népszavazás, amelynek eredménye kötelezõ az Országgyûlésre, nem rendelhetõ el". Tehát ezzel az én véleményem szerint az Alkotmánybíróság teljesen pontosan megmondta, hogy a korábbi döntését hogyan kell értelmezni.
A kezdeményezés c) és d) pontjával kapcsolatban - amire a bizottság azt mondta, hogy ez nem az Országgyûlés hatáskörébe tartozó kérdésekben kíván dönteni, hanem a köztársasági elnököt kívánja hatásköre gyakorlására kötelezni - szintén Torgyán képviselõ úr fejtette ki, hogy ki állapítja meg a köztársasági elnök jogkörét: nyilván az Országgyûlés. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy törvényt nemcsak a köztársasági elnök kezdeményezhet, hanem például bármelyik képviselõtársunk is. Azt hiszem, azért az nagyon furcsán mutatna egy szavazólapon: "Kívánja-e ön, hogy a jelenlegi törvények módosításával - mondjuk - dr. Egerszegi László képviselõ úr kezdeményezzen törvényalkotást megyéje felvirágoztatása érdekében?" Az önök logikája szerint ilyen népszavazást is ki lehetne írni.
Utalt arra Torgyán képviselõ úr, és többen is a vitában - Gáspár képviselõ úr is -, hogy már kétszer volt ilyen kezdeményezés. Valóban volt két ilyen kezdeményezés, vagy legalábbis hasonló. Az egyik az emlékezetes négy "igen"-es kezdeményezés - de fölhívom a figyelmet, hogy az az idõpontra irányult, tehát hogy mikor legyen köztársaságielnök-választás, és nem a választás módjára. Az 1990-es, az MSZP által támogatott és szervezett kezdeményezés viszont valóban erre irányult és valóban kiírta az elõzõ Országgyûlés.
Fel szeretném hívni azonban a figyelmet, hogy az Alkotmánybíróság csak akkor foglalkozik egy adott kérdésben az alkotmány értelmezésével, ha erre indítványt terjesztenek elé. Senki nem terjesztett be akkor ilyen indítványt.
A Bihari képviselõ úr által elmondottakkal egyetértek. Egyetlenegy dolgot szeretnék kiemelni. Nagyon fontosnak tartom, amit õ is hangsúlyozott, hogy az indítványt miért utasította vissza az Alkotmánybíróság. Az elsõ kérdésben valóban azért, amire Bihari képviselõ úr hivatkozott: ez egy ítélt dolog volt, ebben már döntést hozott egyszer az Alkotmánybíróság, ezt erõsítette meg most ezzel a döntésével.
K. Csontos képviselõ úr hozzászólásában azt állította, hogy az alkotmányügyi bizottság a hatáskörén túlterjeszkedve terjesztett be országgyûlési határozati javaslatot. Ezt én azzal szeretném megcáfolni, hogy a népszavazási törvény 9. § (5) bekezdése teljesen világosan kimondja, hogy a kezdeményezés elutasításáról is országgyûlési határozatban kell rendelkezni. Házszabályunk 87. § (2) bekezdése és 85. § (2) bekezdése pedig felhatalmazza az Országgyûlés bizottságait arra, hogy határozati javaslatot nyújtsanak be.
K. Csontos képviselõ úr és utána még mások is kifejtették, hogy ha százezer aláírást benyújtanak, akkor ki kell írni a népszavazást. Valóban így van-e ez? Nem így van, kérem. A népszavazási törvény 10. § (1) bekezdése azt mondja, hogy a 4. § (2) bekezdésében meghatározott népszavazást kell kiírni. Ez pedig kifejezetten az ügydöntõ népszavazásról beszél, és errõl az Alkotmánybíróság határozatai kimondják, hogy ezekben a kérdésekben nem lehet ügydöntõ népszavazást kiírni.
Lányi Zsolt képviselõ úr nagyon érdekesen idézett a népszavazásról és a népi kezdeményezésrõl szóló törvénybõl. Felolvasta a következõ mondatot: "Magyarországon alkotmányos alapelv, hogy a nép a hatalom birtokosa..." Ezzel nem lenne semmi baj, ha ez lenne a mondat, de a mondatnak van egy második fele, ami így hangzik: "... hatalmát képviselõi útján gyakorolja." Ez kimaradt az idézetbõl, csak ennek folytatása, ami egyébként valóban lehetõvé teszi a népszavazás kiírását.
A burkolt alkotmánymódosítás kérdésérõl, ami többször fölmerült, azt hiszem, elég részletesen szóltam az elõterjesztés indoklásában. A burkolt alkotmánymódosítást a 2., 3., 4. kérdés vonatkozásában állapította meg az alkotmányügyi bizottság, amikor a nép által választandó köztársasági elnökrõl beszélnek a kezdeményezés kérdései. Itt utalnék a Gáspár Miklós által elmondottakra is. Azt mondja: "Akkor van burkolt alkotmánymódosítás, ha népszavazási kérdésben igennel válaszol, az alkotmány érintetlenül marad, és ezért ellentét alakul ki." Kérem, ha a 2., 3., 4. kérdésben a nép elfogadná, hogy a nép által közvetlenül választott köztársasági elnök mit tegyen, ugyanakkor az alkotmányt nem módosítanánk, tehát abban megmaradna, hogy a parlament választja a köztársaági elnököt, nyilván az ellentét itt is meglenne.
Tímár György képviselõ urat én mindig nagy örömmel hallgatom. Nagyon jó szónok, és én kiváló jogásznak is tartom. Talán nem véletlen, hogy jogi érveket nem igazán mondott el. Jogi érvnek talán az minõsülhetne, amikor elmondja: a szuverenitás a nép kezében van. Az alkotmány 2. § (2) bekezdése valóban kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, viszont ezzel folytatja: "...amely a népszuverenitást választott képviselõi útján, valamint közvetlenül gyakorolja." Tehát elsõként a képviseleti demokráciát emlegeti.
Gáspár Miklós képviselõ úrra utaltam már két kérdésben. Egyetlenegy dologra szeretnék utalni, amikor arra hívta föl a parlament bal oldalán ülõ képviselõk figyelmét, hogy ha programjukat komolyan vennék, akkor már rég megoldhatták volna alkotmánymódosítással a kérdést. Ez, ha más képviselõtõl hallom, vitára késztetett volna. Gáspár képviselõ úrtól nagyon meglep ez a felvetés, hiszen közel fél éven keresztül együtt küszködtünk azért hatpárti megbeszéléseken, hogy ne kerüljön sor egy, két vagy három párt részvételével alkotmánymódosításra, hanem lehetõleg öt, de még inkább hatpárti egyetértéssel módosítsuk az alkotmányt. (Dr. Gáspár Miklós: Tíz hónapja van ez a kormány, és többször módosítottak egyoldalúan. - Zaj.)