DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Felszólalásom az illetékrészhez kapcsolódik. A kormány benyújtotta tavaly õsszel a 217. számú javaslatát. Ez az elsõ javaslat volt az illetéktörvény módosítására. Az elsõ javaslatához képest a kormány komolyan mérlegelte az ellenzéknek a 217. törvényjavaslattal kapcsolatos kifogásait. Mérlegelte azt is, hogy a bizottságok - kormánypárti és ellenzéki képviselõk együttesen - olyan véleményt terjesztettek elõ a 217. javaslattal kapcsolatban, miszerint általános vitára alkalmatlan. Ennyi mérlegelés után készült el a csomagnak az illetéktörvény módosítására vonatkozó része.
Csak egy nagyon rövid kitérõt szeretnék tenni, és szeretném fönntartani azt a véleményemet: változatlanul hiszek abban, hogy ez a csomagrész nem minõsülhetett a 217-es illetéktörvény-javaslat helyett benyújtott, átdolgozott változatnak. Nem minõsülhetett azért, mert címében és tárgyában a két törvény eltért egymástól. A szokás az volt az eddigi gyakorlatban, hogy ha a kormány egy javaslat helyett egy átdolgozott vagy egy új javaslatot nyújtott be, akkor ezt a felzetpéldányon feltüntette. Elvárható lett volna, hogy legalább az indokolásában is kitérjen arra, hogy miben és mennyiben tért el az eredeti javaslatától. De azért sem minõsülhetett az átdolgozott változatának, mert a bizottsági ülésen Draskovics úr maga is elismerte, a pénzügyminiszter úr pedig a parlamenti ülésteremben ismerte el, hogy akkor azt visszavonják.
Ezt követõen indult meg az a szerecsenmosdatás, amely a rosszul benyújtott és a rossz törvénycsomaggal kapcsolatban utóbb született indokolások sorozatát eredményezte a Ház elõtt. Én magam akkor két dolgot kifogásoltam - ez csak egyik eleme volt. A másik eleme az érdekvédelmi szervezetek véleménye, a társadalombiztosítás véleménye, amelynek a kormány eddig csak részben tett eleget: a mai napig hiányzik ebbõl a csomagból. Érdekes módon azt senki nem vitatta olyan hangosan, mint a felszólalásom elsõ részét.
Az illetéktörvény módosításához több módosító indítványt nyújtottam be. Az elsõ indítvány arra vonatkozik, hogy a gépjármû tulajdonjogának és haszonélvezeti jogának megszerzése esetén a javaslat 8 forint/köbcentiméterben állapítja meg a fizetendõ illetéket. Miután a fejezet fõcíme is azt tartalmazza, hogy ez egy vagyonszerzési illeték, ugyanakkor ez az egységes 8 forint úgy tûnik nekem, mintha inkább egy eljárási vagy egy okirati illeték lenne, semmint vagyonszerzési illeték - hiszen egyáltalán nem követi a gépjármû értékét, aminek valamelyest fokmérõje a gépjármû életkora is -, ezért azt a javaslatot tettem, hogy három kategóriára bontsuk a gépjármû illetékét: az 1-3 éves korig terjedõ gépkocsiknál 7 forint, a 3-6 éves gépkocsiknál 4 forint, míg 6 év fölött 3 forint legyen köbcentinként az illeték.
(13.00)
Ismétlem még egyszer: ez a javaslat sem tökéletes, azonban korrigálja azt, hogy semennyire nem veszi figyelembe a kormány által elõterjesztett 8 forint/köbcentimétert, a vagyonszerzés mértékét, holott ez mégiscsak a vagyonszerzési illetékek körébe tartozik.
A következõ módosítás a 800 forintos általános tételû államigazgatási illeték, illetõleg eljárási illeték megfizetése ellen szólt. Úgy látom, hogy igen magas a 800 forintos eljárási illeték, hiszen igen sok káros hatással is jár majd ez az emelés: részben gátolja a jogérvényesítést, részben pedig tovább növeli a költségmentességi kérelmeket. Ezért úgy láttam, az az 500 forint, aminek módosítására a kormány készült, önmagában elégséges tétel egy eljárási illeték kifizetéséhez, ezért elhagyni javasoltam a kormány módosítását.
A legsérelmesebbnek tartottam azt a módosítást, mely az ingatlan tulajdonjogának bejegyzésére irányul, és a változással érintett ingatlanokra 2 ezer forint bejegyzési illeték kiszabását rendeli el. Ebben az ingatlanonkénti kitétel az, ami új. Korábban is 2 ezer forint volt, azonban ez nem ingatlanonként történt. Ez az ingatlanonkénti bejegyzés nem sok akkor, ha valaki vásárol egy lakóházat, egy garázst, egy üdülõt; ha kalkulál, ez egy kifizethetõ összeg. Azonban nem jelent megoldást olyan esetekben, amikor egy hagyatéki eljárásban, a mezõgazdasági vidékeken nyolc-tíz, nemritkán tizenöt önálló ingatlanként nyilvántartott kis hagyatéki ingatlan van, mely esetében a jövõben - a kormány javaslata szerint - ingatlanonként kellene kiszabni a 2 ezer forintot. Megítélésem szerint ez nem áll arányban sem a vagyonszerzés módjával - miután ez hagyatéki eljárás, itt elõre nem lehet kalkulálni -, sem pedig azzal, hogy ezeknek a mezõgazdasági ingatlanoknak igen kicsi az értéke. Ha még az özvegyi jog bejegyzését is hozzászámítjuk, valóban kifizethetetlen összegek egy hagyatéki eljárásban az ingatlanonkénti 2 ezer forintok.
Még egy módosító javaslatot tettem az illeték körében, ez pedig a tulajdonilap-másolatért kiszabható illeték mértéke. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi 200 forint bõségesen fedezi azokat a költségeket, melyek az ingatlan-nyilvántartásban a tulajdonos tulajdonát igazoló lap megfizetését jelentik. Ezt nagyon méltánytalannak tartottam felemelni 150 százalékos mértékben, ezért a javaslatom ennek elhagyására irányult, azért, hogy ne legyen az állami bevétel nyereségforrása a tulajdonilap-másolatért fizetendõ illeték. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)