TAMÁSSY ISTVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Mielõtt rátérnék a törvénytervezet részletes jellemzésére, engedjék meg, hogy általánosabb összefüggéseket keresve mondjak el néhány gondolatot.
Az elmúlt mintegy ötven esztendõben a világ új fejlõdési pályára került. Ma a fejlett társadalmakat ipari vagy fogyasztói jelzõvel illetjük. A fogyasztói jelzõ egyfajta mentalitást feltételez az állampolgár részérõl is. E mentalitás jelképe lehetne akár minden termék, melyet az "egyszer használatos" felirattal illetnek. Megjegyzem, természetesen vannak olyan termékek is, amelyek elképzelhetetlenek ily módon felhasználva.
Az ipar növekedésének - melynek megnövekedett termelékenysége a társadalom széles körei számára kétségkívül elérhetõvé tett számos terméket -, árnyoldala a hulladékok és a maradékok exponenciális görbével jellemezhetõ mennyiségi növekedése és minõségi változása. Olyan folyamatoknak vagyunk a tanúi, melyekben városok akár száz évre tervezett szeméttelepei hirtelen megtelnek és a legégetõbb gonddá válnak. Nem kell messzire mennünk, például Budapest esetében is egy ilyen folyamatról beszélhetünk.
Szeretném zárójelben megjegyezni, hogy egy új kommunális hulladéklerakó hely építése ma folyó árakon körülbelül 500 millió és egymilliárd forint között számítható.
Ma olyan termékek jelentek meg a piacon - és ez a minõségre vonatkozik -, amelyek szeméttelepi elhelyezés esetén sem bomlanak le. Elégetésük esetén mérgesgázok keletkeznek, tönkretéve ezzel az egész környezetet. Érthetõ és világos ezek után a környezetvédelmi kormányzat azon törekvése, hogy megelõzze és igyekezzen kivédeni ezeket a károkat, melyek a környezet állapotában egy bizonyos szint elérése után visszafordíthatatlan károkat jelentenek.
E károk megelõzési módja egyes termékek felhasználása utáni végtermék esetében a végtermék összegyûjtése és ártalmatlanítása. Ez igen nagy szervezést igényel, nagy összegeket emészt fel, és ezt az összeget a fogyasztóval - aki végsõ soron valahol felelõs a termék sorsáért - kívánja megfizettetni. Ez a költségelem a termékdíj, melyet a szépen hangzó környezetvédelmi szóval illetünk, jelezve annak célját és rendeltetését.
A termékdíj bevezetésével három fõbb cél biztosítható. Az elsõ: a termékdíj lehetõvé teszi az eddig nem kezelt hulladékok szakszerû ártalmatlanítását vagy megsemmisítését. Miniszter úr utalt a szelektív gyûjtés bevezetésére, ez lehetne az egyik, és utalni szeretnék a gumiabroncs-problémára, amely ma többfajta módon jelenik meg. Egyrészt megjelenik a környezetünkben, lehányva valamilyen erdõszéli árokban, vagy gumihegyek jelennek meg a kommunális szemétlerakó helyeken. Természetesen egyik eset sem kedvezõ.
A második pont a termékdíj orientációs szerepe: bizonyos termékcsoportok használatáról átirányítja a fogyasztót más, reményeink szerint környezetbarátabb termékek felé.
A harmadik: a megnövekedett Környezetvédelmi Alap más hasznos környezetvédelmi feladatok ellátását preferálni tudja az állami költségvetéstõl függetlenül.
A termékdíjak bevezetése nem tökéletes eredményt hoz, de orvosi hasonlattal élve: orvosság a betegnek. Az alapvetõ baj, a társadalomban kialakult, kialakított fogyasztói consumer-szemlélet ettõl nem változik, de a környezet állapota sokat javulhat.
Az orvosság persze a legtöbb esetben keserû. Esetünkben keserû a fogyasztónak a drágább ár, de keserû lehet a termelõnek is a terméke iránti csökkent kereslet. Meggyõzõdésem szerint azonban a legtöbb beteg elfogadja az orvosságot, mivel tudja, hogy attól egészsége javulhat. Megjegyzem: azonban az orvosságok mellékhatásai sem lekicsinylendõek.
A benyújtott törvényjavaslat szerintem egy lépcsõfok egy teljesebb rendszer kialakítása felé. Rettenetesen hiányolom például az akkumulátorok és szárazelemek szerepeltetését a javaslatban, mint az egyik legégetõbb problémát, mellyel ma a környezetvédelem küszködik. Feltétlenül helyük lenne a javaslatban, bekerülésük, úgy gondolom, nem tûr halasztást.
A termékdíjköteles termékek két nagyobb csoportra oszthatók. Az a) csoportba a közvetlenül szennyezõ termékek kerültek, például a javaslat szerint a benzin, a b) csoportba pedig a hulladékképzõ termékek, ilyenek lehetnek a gumiabroncsok és a csomagolóeszközök. A b) csoportba tartozó termékek esetében a termékdíj az újrafelhasználás, begyûjtés, megsemmisítés költsége.
A 6. § szerint az elkülönített állami pénzalapokról szóló 1992. évi LXXXIII. törvény szerint egyszeri támogatás vagy rendszeres támogatás adható e célra. Véleményem szerint az újrafeldolgozás vagy megsemmisítés költségei - például a gumiabroncsoknál - nem rendszeres támogatásra szorulnak, hanem a gumik elégetésére vagy más típusú felhasználására közvetlenül felmerülõ költségek. A termékdíjaknak ez esetben, mondjuk, a cementgyári elégetés, begyûjtés és szállítás költségeire kell kiterjedniük.
(19.20)
Úgy gondolom, hogy a III. fejezet 11. §-ának 2. és 3. pontjában foglaltak szerint mentesség vagy teljes mentesség megállapításánál kell vagy esetleg lehet ezt a kérdést rendezni.
A csomagolóeszközök termékdíjáról. A 2. számú melléklet a törvény 12. §- ához megállapítja a csomagolóeszközök termékdíjait. Miniszter úr utalt rá, hogy a javaslat nem EU-konform, bizonyos általánosítás, bizonyos elnagyoltság jellemzi ezt a 2. számú mellékletet. Egy momentumra szeretném felhívni a figyelmet. A mûanyagok termékdíja 10 forint/kilogramm általánosságban. A "mûanyagok" fogalomkör hasonlít az "állatvilág"-hoz, legalább annyira széles és sokoldalú. Nagyon környezetbarát termékek férnek a "mûanyag" összefoglaló jelzõ alá és nagyon környezetszennyezõk. A PVC például nem azonos a polietilénnel, amely sokkal kevésbé környezetszennyezõ: a polietilén sem a gyártáskor, sem a megsemmisítéskor nem szennyezi olyan mértékben a környezetet, mint esetleg más hulladékok. A társított csomagolóanyagok esetében pedig az újrafeldolgozás mint olyan, tudjuk, nem lehetséges.
Az üveg esetében is rendkívül széles a felhasználás skálája. Ez a skála a palack- és pohárféléktõl egészen az építõipari táblaüvegfélékig terjed. Mint tudjuk, a palackokat magyar felhasználás esetén visszaváltják és újrahasznosítják. Megjegyzem, mivel a szilikát alapú üveg környezetbarát, szennyezése vagy a természetben való megjelenése nem tekinthetõ környezetidegennek. A visszagyûjtött üveg egyébként újra felhasználható. Tehát e termékféleség környezeti veszélye nem jelentõs. Remélhetõ, hogy bizonyos termékfélék esetében e törvény nyomán a palackfronton például az üveg felhasználása növekedni fog.
Összefoglalva: az említett hiányok ellenére is örülök e törvényjavaslat benyújtásának, fontos és hiánypótló javaslat, még ha a jelenlegi formájában tartalmilag nem is teljes. Remélem, hogy a most következõ viták során a legnagyobb hiányok pótolhatók lesznek, hasznos és új törvény segítheti a jövõben a környezet tisztasága, az egészséges környezet ügyét. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)