DR. HASZNOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! Körülnézve látok itt arcokat, akik tudják igazolni, hogy amit mondok, az igazság. Az elmúlt ciklusban minden évben Guinness-rekordot döntött ez a Ház, minden évben világcsúcsot javítottunk a törvényhozásban és módosításban. Akkor ezt egy rendszerváltással magyarázták. Azt hiszem, hogy ennek az új ciklusnak az elsõ éve újabb világrekordot fog dönteni, hiszen hátra van még egy csomó törvénymódosítás a modernizációs programról, a Bokros- programról.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy rendkívüli nyári ülésszak, rendkívüli téli ülésszak, újabb rendkívüli nyári ülésszak elõtt állunk, továbbá figyelembe vesszük azt, hogy hány Házszabálytól való eltérés, hány kivételes, hány kivételes sürgõs eljárást tárgyaltunk, akkor büszkeséggel tölt el, mint a környezetvédelem iránt affinitással bíró embert, hogy mégis sikerült most négy olyan törvényt - hogy így mondjam - keresztülsulykolni a Házon, amely a környezetvédelemmel foglalkozik.
(19.40)
Igaz, hogy ebbõl a négy törvénybõl kettõ már szinte elkészített állapotban volt és - hogy így mondjam - vitára érett volt az elõzõ ciklusban is. Akkor azonban a Guinness-rekord hajszolása mellett ez nem fért bele. Most lám, mégis ott tartunk, hogy van környezetvédelmi törvény, legalábbis lesz vízügyi törvény; a kötelezõ közszolgáltatások igénybevételérõl megszületett a törvény, amely nagy hatással lesz a környezet javítására. Reméljük, hogy ez a törvény is, amely szintén a környezetvédelmet szolgálja, megfelelõ idõben meg fog születni.
Nem azért jöttem ide, hogy dicsérjem ezt a törvényt. Az ellenzéknek az a kötelessége, hogy a legkisebb réseket is vegye észre, és ezáltal - konstruktív módon - javítson ezen a törvényen.
Nem akarok az önök idejével visszaélni ezen késõi órákban, de éppen ezért négy állítás köré csoportosítom mondanivalómat. Az egyik: ami jó; a másik: ami kifogásolható; a harmadik: ami biztosan negatív; a negyedik pedig az, ami szokatlan.
Mi az, ami jó? Az a jó - amint azt miniszter úr expozéjában elmondta -, hogy ezzel jelentõs valutatámogatáshoz jutunk, és ezzel bizonyos vonatkozásban már elõre megfelelünk az európai csatlakozásnak.
Jó azért, mert ezzel a törvénnyel létrejön a költségvetéstõl függetlenül egy olyan pénzügyi alap, amellyel a környezetszennyezés káros hatásai mérsékelhetõk. Kérem, tessék tudomásul venni azt, hogy Nyugaton sem szerelembõl oldották meg a környezetvédelem problémáit, hanem érdekeltséget tudtak teremteni: vagy pozitív érdekeltséget vagy negatív érdekeltséget aszerint, hogy bizonyos környezetvédelmi beruházások, tevékenységek leírhatók voltak az adókból. Itt tehát egy halvány reménysugár a mi számunkra is adódik, hogy bárhogy is áll az ország helyzete, lesz egy olyan alap, amelybõl ezeket finanszírozni lehet.
Örvendetes és jó az is, hogy bizonyos ösztönzést tartalmaz a törvényjavaslat arra a mentesség intézményével, hogy ha valaki vállalja a visszagyûjtést és az újrahasznosítást, akkor mentesül a termékdíj fizetése alól.
Jó az is, hogy a 7. § olyan rendelkezést tartalmaz, amely három évre szóló támogatást tesz lehetõvé, tehát koncepcionálisan fel lehet készülni, és erre építhet a gazdaság, a gazdasági szféra. Jó az, hogy a 19. § felhatalmazást ad a miniszternek a végrehajtással kapcsolatos rendelkezések megalkotására, valamint kifejezetten idõpontot is tartalmaz: 1995. szeptember 30-ig a mentesség igénybevételének szabályait meg kell állapítsa.
Ami kifogásolható, az is rögtön ide kapcsolódik a 19. §-hoz, mert nem szab határidõt a miniszternek a végrehajtással kapcsolatos rendelkezések megalkotására. Sokkal szebben hatott volna és optikailag jobb lenne, ha itt is lett volna valami konkrét határidõ.
Kifogásolható továbbá az is, hogy nincs a törvényjavaslathoz, az indokolási részben sem utalás semmiféle gazdasági számításra. Pedig tudom, hogy van, mert tegnap abban a szerencsében részesültem, hogy a Parlamenti Naplóban éppen miniszter úrral együtt szerepeltünk, s a miniszter úr kapásból mondott adatokat, hogy bizony milyen bevétellel számolnak és esetleg milyen költségkihatásai lesznek ennek az egésznek a megszervezésének. Ezt hiányolom, hogy nincs benne az elõterjesztésben. Miért ne ismerhetné meg a parlament, hogy amikor itt döntünk és megnyomjuk a gombot, ennek mi lesz a várható kihatása, mennyivel fog nõni ez a Környezetvédelmi Alap, és a bevételekbõl a beszedéssel kapcsolatos költségek körülbelül mennyit fognak kitenni.
Hiányoljuk - és éppen ezért kifogásolható - hogy nincs benne az, ki ellenõrzi, ki szedi be a termékdíjakat, hol van az erre megfelelõ apparátus. Kétségtelen, a miniszter úr az expozéban említést tett arról, hogy majd az önkéntes jogkövetés, majd megállapodunk a különbözõ gyártókkal stb. Ebben nem vagyok olyan optimista, ismerve a mai magyar adómorál helyzetét, ismerve azt a mondást, hogy az ígéret mindig szép szó, ha megtartják úgy jó - de vajon ki ellenõrzi a megtartást és mikor? Kulcskérdés lesz, hogy ez az alap mûködik-e, és valóban oly mértékben mûködik-e, mint amilyen mértékben a termékdíjra kötelezett termékek elõállítása megtörténik.
Kifogásolható az is - és itt én is szakmai szervek észrevételeire hivatkozom -, hogy egységesen szabályozza a mûanyag csomagolóanyagok termékdíját. Utalt a miniszter úr arra, hogy itt nagyon nehéz differenciálni. De ha már van egy bizonyos differenciálás, akkor a mûanyagnak a két szélsõségét nyugodt lélekkel szét lehetne bontani. Mert a polivinil-klorid mind az elõállítás, mind a termékhasználat során és hulladékként is sokkal szennyezõbb, mint a polietilén. Tehát itt tulajdonképpen különbséget lehetne tenni. S azzal a felvetéssel is egyetértünk, amit bizonyos szakmai körök adtak, hogy a társított csomagolóanyagoknak sokkal nagyobb a környezetszennyezõ hatásuk, mert sokkal nehezebben visszadolgozhatók, ezért ezekre nagyobb díjat kellene kiszámítani.
Ezt módosító javaslat formájában megpróbáljuk elõször a bizottságon keresztül érvényesíteni, de ha a bizottság erre nem lesz vevõ, akkor mi, kereszténydemokraták vállaljuk azt, hogy igenis erre fogunk módosító javaslatot beadni.
Azt ígértem, hogy van, ami biztosan negatív is ebben. A biztosan negatív az, hogy a szabadárak rendszerében mûködõ gazdaság ezt biztosan azonnal át fogja hárítani a fogyasztókra. A miniszter úr ismertette az 1994-es fogyasztási adatok alapján, hogy az élelmiszerek árában ez mit jelentene. Ez igaz. A csomagolóanyag termékdíja ennyit jelent. De nem lehet tudni azt, hogy ezt vajon mennyire fogják kihasználni, hiszen nagyon jól tudjuk, bármilyen adónem emelése nem azonos mértékben emeli meg a fogyasztói árakat. Vannak, akik ezt sokkal jobban ki fogják használni. Ez azonban csak egy ár, de nem nagy ár azért, amit a másik oldalon ezzel nyerni tudunk.
Végezetül arra is ígéretet tettem, hogy valami szokatlanról beszélek. Számomra mint jogász számára az a szokatlan, hogy ez a most megjelenõ jogszabály kimondja a 22. § (3) bekezdésében: majd egy majdan megalkotandó törvény hatálybalépésével bizonyos rendelkezései hatályukat vesztik. Ez körülbelül olyan, mint ami az imént elhangzott: egy parlamenti javaslat eredményeként létre fog jönni egy alkotmány-elõkészítõ bizottság; megszületik egy új alkotmány, amelynek záró rendelkezésében benne lesz, hogy ez az alkotmány csak addig lesz érvényben, amíg egy másik alkotmány, mondjuk a népszavazásra vonatkozó részeit nem helyezi hatályon kívül.
Erre a jogelmélet ismer egy nagyon jó modus vivendit, amit úgy hívnak, hogy lex posteriori derogat priori. Nem kell ezt külön beírni. Majd amikor megjelenik az az új jogszabály a hulladékokról és a hulladék feldolgozásáról, akkor abban egyszerûen utalni kell rá, hogy márpedig ez hatályon kívül helyezi ennek a jogszabálynak ezt és ezt a szakaszát.
Ezek a hiányosságok. Igazán nem volt sok. Nem mondhatják azt, hogy ellenzéki létünkre nagy támadást intéztünk a javaslat ellen, mert lényegével egyetértünk. Az általam javasolt módosítások után, nyugodt lelkiismerettel támogatjuk és megszavazzuk a javaslatot.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)