DR. PÁLOS MIKLÓS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem azért kívánok hozzászólni ehhez a témához, mert szereplési vágyam van, különösen ilyen késõ órában, de egy preambulumként hadd mondjam el, hogy ilyenkor jó a parlamentben tanácskozni, mentes a politikától, és a környezetvédelem pártsemleges... (Gyimóthy Géza: Meg nincs zaj!) ..., jóllehet környezetvédelemre politikai pártok alakulnak, de ez két különbözõ kategória.
Nem vagyok a környezetvédelem felkent szakértõje, de megszállottja vagyok. Rengeteg idõt töltök a természetben, részben mint földmûvelõ, részben pedig hobbiból. Sokszor az az érzésem, amikor a környezetszennyezést látom, hogy a világon, de különösen nálunk, mintha irreverzibilissé váltak volna bizonyos folyamatok, az ember már nem tud uralkodni a folyamatokon, és a környezet csak pusztul. Éppen ezért, ha lehetõségem nyílik arra, minden környezetvédelmi témához megszállottként szeretnék hozzászólni és kívánok hozzászólni.
A törvénytervezet jó, elfogadható, még módosítások nélkül is. Kétségkívül lehet rajta csiszolni és tökéletesíteni. Egy témára szeretnék különös gondot fordítani, ez pedig a gumiabroncsokkal kapcsolatos termékdíj bevezetése és a gumiabroncsok környezetvédelmi kezelése. Magyarországon 1990 után kétfajta gumikereskedelem és -hasznosítás alakult ki. Egyrészt, az új áruk forgalmazása, másrészt divattá és gazdasági célszerûségbõl meghatározó gyakorlattá vált, hogy Nyugatról a még futásteljesítményük jelentõs részét bíró gumikat importálnak Magyarországra. Sajnos ennek is két változata alakult ki. Az ottani szigorú környezetvédelmi szabályokat kihasználva egyes vállalkozók olyan gumiabroncsokat hoztak be Magyarországra, amelyek ugyan továbbfutásra már alkalmatlanok voltak, ugyanakkor az ottani környezetvédelmi díj megtakarítása érdekében exportáruként kivitték az országból, és Magyarországon sokszor olyannal is találkoztunk, hogy árokpartokon rakták le, nem is hasznosítási célból, hanem egy-kétezer márkáért Magyarországra behozták a használhatatlan gumit.
Sajnos, az autósokat ért különbözõ gazdasági megszorítások arra kényszerítik az autósokat, hogy a továbbfutásra még alkalmas, de éppen ezért olcsóbb használt gumit a piacon forgalmazzák. Én azt hiszem, a törvénynek nem az a célja, hogy ezt a forgalmazást megszüntesse vagy valamilyen formában korlátozza, de mindenképpen indokoltnak tartom, hogy egységesek legyenek a területi környezetvédelmi felügyelõségeknél a gyakorlatok. Mert vannak olyan helyek, ahol nagyon nehéz beszerezni a használt, de még továbbfutásra alkalmas gumikhoz a behozatali engedélyt, egyes helyeken meg szinte kontroll nélkül, bis gromoboj adják ki ezeket az engedélyeket.
Egyetértünk azzal - és ezt a gumikereskedõk, gumiforgalmazók is szorgalmazták -, hogy a környezetvédelmi termékdíjat vezessék be, mert ebben a pillanatban ez a terület szabályozott lesz. A törvénybe garanciális szabályokat kellene beiktatni, ami kétségkívül több adminisztrációval és többletráfordítással jár, de még ez is belefér a termékdíjra. Ellenõrzötten, a továbbfutásra alkalmas használt gumik behozatala továbbra is lehetséges legyen, mert ez az autósoknak egy olcsóbb, de mégiscsak használható, forgalmazható terméket jelent. Óvatos becslésünk szerint 3 millió körül van évente a megsemmisítendõ gumiabroncsok száma. Ez a szám nem csökkenni, hanem növekedni fog.
Egy külföldi utamon bemutattak egy olyan üzemet, ahol ezeknek a megsemmisítése és újrahasznosítása kétségkívül jelentõs beruházással, de mégiscsak megoldott. Ez pedig a gumiabroncsok hirtelen történõ lehûtése. Ezzel szerkezeteire bontja a gumiabroncsot, a fémterméket a maga útján kohókba irányítják, az elvált gumit pedig egy darálásos módszerrel bedolgozzák az útba. Nem ötletként adom, hiszen nyilván a környezetvédõ szakemberek errõl tudnak. Megfontolandó, hogy Magyarországon a környezetvédelmi címen beszedett termékdíjat nem kellene-e hosszú évekig, évtizedekig mûködõ beruházásra fordítani, a gumiabroncsok megsemmisítése, illetõleg átalakítása, újrahasznosítása hosszú távon megoldódna.
(20.30)
Esetleg egy korszerû üzemmel gazdagodna egy régió, talán többet is lehetne csinálni Magyarországon; ezzel egyrészt munkalehetõséget biztosítanának, másrészt pedig egy fontos lépés lenne a környezet tisztítása érdekében.
Arra kérném az elõterjesztõ miniszter urat, hogy ezeket a gondolatokat szívlelje meg, érvényesítse, esetleg nem is a törvénymódosítás, hanem a törvény végrehajtása során. Nehogy oda vezessen a dolog az autósokkal szemben - akiket most sok-sok megszorítás ér, és küszködnek azzal, hogy mûködtethessék az autójukat - hogy megszüntessék az olyan autógumik importját is, amelyek továbbfutásra még alkalmasak és legalább olyan futásteljesítményt tudnak, mint egy gyengébb minõségû kelet-európai, mert nem biztos, hogy az a környezetvédelemmel állna összhangban, de gazdaságilag és praktikus szempontból mindenképpen hátrányt jelentene az autósoknak.
Egyébként a törvényjavaslatot mi, kereszténydemokraták melegen tudjuk üdvözölni, már csak azért is, mert a mi meggyõzõdésünk szerint a mindenható, amikor életet adott, akkor életteret is adott. A kettõnek elválaszthatatlanul együtt kell mûködnie, éppen ezért minden környezetvédelmi, természetvédelmi intézkedéssel messzemenõen egyetértünk. Köszönöm szépen. (Taps.)