MIKLÓS LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak ellenére, hogy néhány módosító indítványt beadtam, eredetileg nem terveztem, hogy hozzászólok, mégis, a napirend tárgyalása során elhangzottak arra késztetnek, hogy elmondjam néhány gondolatomat - igyekszem egészen rövidre fogni.
Mindaz, amit el fogok mondani, nem jelenti azt, hogy kevésbé lennék elkötelezett a környezetvédelem ügye iránt, mint az eddig szólók, mégis van néhány problémám és kifogásom - a termékdíjtörvénnyel talán kevéssé mint az itt elhangzottakkal.
Elöljáróban azt szeretném rögtön elmondani, hogy mi is tulajdonképpen a termékdíj és mindazok a díjak: környezetigénybevételi, környezetterhelési díj, betétdíj, amit a környezetvédelmi törvényben úgy fogalmaztunk meg, hogy a gazdaság alanyai kötelesek megfizetni. Ezt, tisztelt képviselõtársaim, ökoadónak titulálták és így is nevezik, tehát tulajdonképpen egyfajta adóról van szó. Mégis, amikor ennek a különlegességét méltatjuk, akkor itt talán azt kell megemlíteni: ezeknek az adóknak az a specialitásuk, hogy általában nem jövedelem után szedik be, hanem kifejezetten azok fizetik meg, akik ezeket a termékeket használják és akik kezében ez a termék használat után megmarad.
Nem azt kell tehát ettõl a törvénytõl és a termékdíjak bevezetésétõl várni, hogy ösztönözzön a szennyezõ termékek fogyasztásának visszaszorítására, hiszen ez csak akkor következik be, ha relatíve drágábbá teszi ezeket a termékeket, mondjuk a hûtõszekrények esetében azokat, amelyek freonnal mûködnek. Ha ez nem így mûködik, akkor a fogyasztó nem így fog rá reagálni.
A termékdíjakra még késõbb visszatérek, anélkül, hogy a részletekbe túlzottan belebonyolódnék, hiszen nehéz összevetni a mértékeket. Nem is igazán az a jelentõsége, ahogy ez ma itt többször is elhangzott és ahogy az általános indoklásban is benne van, hogy költségvetési forrásokat vált ki. Itt engedjenek meg egy rövid kitérõt.
Nem tudom elfogadni azt az érvelést, amely úgy tünteti fel az elkülönített állami alapok létét, mint ami sokkal jobban funkcionál, mint a költségvetés, a költségvetési törvényben meghatározott elosztási keretek. Ez tudniillik azt jelenti, hogy a Ház általában rosszul kezeli az adófizetõk pénzét, rosszul gazdálkodik a közpénzekkel, ellenben az alapok gazdái minden esetben kitûnõen bánnak ezekkel a pénzekkel. Azt hiszem, képviselõtársaim, hogy ha az Állami Számvevõszék jelentéseit megnéztük és ezentúl megnézzük, akkor talán az ott leírtak nem erõsítik meg ezt a vélekedést. Nem hiszem tehát, hogy ez a dolog úgy mûködik és az a jó és járható út, hogy a költségvetésbõl mind nagyobb összegeket vonjunk ki, mind nagyobb összegek felett rendelkezzen egy, az Országgyûléstõl független szakértõ vagy bármilyen másfajta grémium, miközben a tisztelt Ház ezt egy tollvonással tudomásul veszi. Itt olyan nagyságrendû pénzekrõl van szó, amelyek kapcsán nyilván felmerülhet - és ebbõl talán kitûnik, hogy nem vagyok az elkülönített állami alapok nagy barátja -, hogy lehetne ezt a kört szûkíteni.
Mindezzel nem azt akarom mondani, hogy a Környezetvédelmi Alap fölösleges, pusztán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy talán nem helyénvaló az az érvelés, amely az elkülönített állami alapokat egy kifogástalanul mûködõ pénzügyi rendszernek, nagyon jó kisköltségvetésnek tünteti fel, ellenben a nagyköltségvetést olyannak, mint egy feneketlen kút, amely az adófizetõ polgárok pénzét elnyeli.
Éppen ezért tehát meg kell néznünk, hogy mire is használják fel az ezekbe az alapokba befolyó pénzt. Nem vagyok teljesen nyugodt a beterjesztett törvényjavaslat tekintetében, hiszen mondjuk olyan célra lehet használni, mint a környezetbarát fogyasztói szokások kialakítása, valamint a környezetbarát, termékdíjköteles termékek alkalmazását ösztönzõ beruházások, fejlesztések.
Nem vagyok nyugodt, amikor arról szól a törvényjavaslat, hogy ezt az alapot a termékdíj beszedésének, felhasználásának és ellenõrzésének finanszírozására lehet használni. Annál is inkább nem vagyok nyugodt, hiszen tulajdonképpen erre a funkcióra létezik az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal, amely általában az adóellenõrzések keretében ezt pontosan ugyanolyan jól tudja vizsgálni. Éppen ezért teljesen feleslegesnek és szükségtelennek tartom azt, hogy az alap gazdája foglalkozzon ezzel a kérdéssel.
Ez persze egy kicsit tovább is vezet, és a termékdíjak alapját jelentõ üzemanyagok termékdíjáról szeretnék néhány szót szólni. E tekintetben eléggé felemás, rossz és kusza helyzet alakult ki az elmúlt években akkor, amikor útalappal, termékdíjjal, fogyasztási adóval, áfával terheljük ugyanazt a terméket, hiszen ugyanarról a dologról van szó, nevezetesen: a költségvetés valamilyen módon ezeknél a termékeknél az átlagot meghaladó, nagy összegû adóbevételre akar szert tenni.
Mégis három-négyféle címen adminisztráljuk és egy nem lényegtelen kérdés például az, hogy ez sohasem volt összhangban, soha nem szabályozta a tisztelt Országgyûlés e három, lényegében ugyanazt a célt szolgáló pénz beszedésének körülményeit. A mostani törvényjavaslat sincs összhangban a többivel. Én a magam részérõl sokkal inkább ambicionálom azt a megoldást és sokkal jobban járható útnak tartom - feltételezve, hogy továbbra is létezik a Környezetvédelmi Alap -, hogyha az üzemanyagok esetében a fogyasztási adóban szedi be a költségvetés azt a pénzt és bizonyos százalékát - ha egy gyors fejszámolást végzünk, mondjuk 2-3 százalékát - átutalja a Környezetvédelmi Alapnak. Ekkor megmaradhat az alapnak az a funkciója, amit más törvények is rögzítenek és amit esetleg sokan fontosnak tartanak, de a fogyasztási adót, útalapot, a környezetvédelmi termékdíj 1,20 forintját mégis külön adminisztráltatja, külön bürokráciát mûködtet rá és magukra a forgalmazókra is nagy terhet ró, miközben ezek befolyása nem mindig egyenletes, hogy finoman fogalmazzak: igen jelentõs eltérések vannak.
Az már csak hab a tortán, hogy mondjuk ebben az üzemanyag-kereskedelemben az egy forint nagyjából az elérhetõ kiskereskedelmi haszon fele, tehát versenyproblémákat is felvet.
Van egy másik problémám még az üzemanyagok termékdíjával kapcsolatban, ha már így van, ebben a formában. Nevezetesen, hogy üzemanyagról szól, de mégis csak a motorbenzinrõl és a gázolajról tesz említést a törvényjavaslat, pedig üzemanyagként funkcionál a cseppfolyós propán-bután gáz vagy a cseppfolyós földgáz is. Ha tehát az üzemanyagok termékdíjáról van szó, akkor erre a termékkörre is ki kell terjeszteni, és némi pontosítás szükséges, hiszen gázolajból is nagyon sokféle van; nemcsak vegyipari gázolaj, hanem mondjuk naftalinmosó gázolaj is, tehát egyértelmûen a motorikus célra szolgáló gázolaj az, ami a törvény hatálya alá tartozik.
Összességében tehát azt mondom, hogy a törvényjavaslat némi korrekciókkal betöltheti azt a funkciót, amit szántak neki, de mégis ajánlom a tisztelt Ház figyelmébe: gondosan határozzuk meg azt, hogy az elkülönített állami alapok keretében az innen befolyt pénz mire használható. Azt gondolom, elsõsorban arra kell felhasználni, ami miatt beszedjük, nevezetesen a környezetet veszélyeztetõ vagy károsító anyagok megsemmisítésére, újrafeldolgozására és eltüntetésére - ha lehet így fogalmazni.
A másik, amit szeretnék a Ház figyelmébe ajánlani, hogy adott alkalommal, a következõ évre vonatkozó adótörvényeknél fontoljuk meg azt, hogy az imént említett módon ezt, Nyugat-Európához hasonló módon - megjegyzem, ott ez így van - egy adónemben szedjük be.
(20.40)
Még egyetlen dolgot szeretnék megemlíteni, a termékdíjak mértékét. Nehéz ebben bármi jót is mondani, hiszen nem tudjuk megítélni pontosan, hogy mit jelent a nyolc, tíz vagy hét forint az egyes csomagolóanyagoknál. Mégis azt kell mondanom, nem olyan egyértelmû a dolog, hogy az üveg kedvezõbb, mint mondjuk a PET-palack, a nem törhetõ mûanyag palack, mert igaz, hogy az üveg szilikátalapú, és ha visszakerül a környezetbe, akkor olyan nagy baj nincs, csakhogy az üveg elõállítása lényegesen energiaigényesebb, és az üveg elõállítása során lényegesen több káros anyag kerülhet ki a levegõbe, a környezetbe, mint mondjuk a PET-palack gyártása során. De ez elmondható más csomagolóanyagokról is. Ezzel pusztán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a közvetlen károsító hatás mellett - ha az elõállítást és az egész folyamatot figyelembe vesszük - többrõl van szó, mint hogy az üveg kevésbé környezetszennyezõ, mint a mûanyagpalack. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)