DR. SURJÁN LÁSZLÓ (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Legyen szabad néhány szót szólnom az ajánlás 27. pontjában Csépe Béla és Latorcai János nevével jelzett módosító javaslat érdekében.
Ez a javaslat a vonatkozó törvény 28. § (1) bekezdését elhagyni javasolja. Ez a bizonyos bekezdés sorolja föl örökösödés esetén a megfelelõ illetékkulcsokat. Ez az a bizonyos pont, amely történetesen a foglalkoztatási bizottság ülésén is elõkerült mint szelíd és csöndes kérdés az egyik képviselõtársam részérõl: mifajta meggondolás támaszthatja alá a kormányzat részérõl, hogy örökösödés, ajándék esetén az illeték mértékét 11 százalékban állapítja meg, miközben adásvétel esetén ez 10 százalékos érték. Akkoriban - ezt egyébként elmondottam bizottsági elõadóként is - a kormányzati válasz azt a magasröptû tartalmat hordozta, hogy "nem vagyok illetékügyi szakember". Ez egy pénzügyminisztériumi munkatárs volt.
Nos mi, különféle alapképzettségû képviselõk, akik valamilyen agylövés folytán azt gondoljuk, hogy politikai pályán kell tevékenykednünk, netán politikusnak is néznek bennünket, mi valóban nem vagyunk illetékügyi szakemberek, de rendkívül érdekelt minket az, hogy - noha egy százalék adott esetben nem olyan borzasztó nagy pénz, de hát mégis üzenet értékû - miért kényszerítjük fiktív eladási papírok kitöltésére adott esetben az ajándékozást, vagy miért üzenjük azt... - (Egy terembiztos vízzel telt poharat helyez a felszólaló asztalára.) Köszönöm szépen, nem a "Kérek vizet" gombot nyomtam meg....
Ezt tényleg problémának érzem.
(21.40)
Ez a törvényjavaslat kidolgozatlanságára utal, legalábbis mi így értékeltük.
Abban még van logika, hogy örökösödés esetén a lakásingatlan mértéke kisebb legyen, mint ajándékozás esetén. Abban is van logika, az is támogatható, uram bocsá', még ellenzéki oldalról is - bár ennél a csomagnál ezt általában úgy kell érteni, hogy föltéve, de meg nem engedve ezt a támogatást -, hogy igen, a lakás ne legyen büntetve oly mértékben, mint az egyebek. Hiszen elõkerül majd még ez a kérdés a családi pótlékkal kapcsolatban is. Az a lakás, amiben bent lakom vagy bent lakik a következõ generáció is, és egyik generációról átkerül a másikra, valójában egy holt érték. Itt még a két és fél százalék is elég magasnak tûnik, hiszen az infláció során az ingatlanárak rendkívüli mértékben emelkednek, s valamiképpen a fizetéseket nem teszik hozzá. Tehát még ez is okozhat problémákat. Ezért is egy kicsit sajnálatosnak tûnik számomra.
Áttérve egy másik módosító indítványra, amely a 28. pontban szerepel, Zsigmond Attila képviselõtársunk nyújtotta be, és azt mondaná, hogy a lakásban bent lakó örökös, amennyiben nappali tagozatos tanulmányait folytatja, annak befejezésétõl még egy ideig mentesüljön az illeték befizetésétõl. Úgy érzem, ezek azok a módosító indítványok, amelyekrõl jobban el kellene gondolkodni: egy-egy képviselõ egy életszagú ügyet hoz elénk. Képzeljük el azt az egyetemistát, aki elveszti a szüleit, akikkel egy lakásban lakott, s a szülõk elmulasztották átíratni a lakást a gyermek számára. Vajon módja lesz-e az illeték kifizetésére? Ismerjük a szóban forgó jövedelmeket. Azt hiszem, Zsigmond Attila képviselõtársunk nem bosszantásul, nem abból a célból terjesztette ide ezt a módosító javaslatot, hogy nehezebben essünk túl ezen a vitán, hanem egy olyan nagyon reális ügyet hozott, amit egy törvény vagy úgy kezel, hogy méltányossági jogot ad a miniszternek - ettõl a miniszter apparátusa bolondul meg, de legalább lehetõséget ad arra, hogy kezelni lehessen -, vagy ki lehet emelni jól megfogható lakossági csoportokat, s a méltányossági ügyet elkerülve gondoskodni arról, hogy ne okozzunk egy-egy intézkedésünkkel elviselhetetlen helyzetet.
S itt a lakásügy azért is borzasztóan fontos, mert nincs igazán lakásmobilitás Magyarországon. Nem lehet azt mondani egy családnak, amely történetesen beleszületett egy lakásba, hogy menjen, költözzön olyan vidékre, ahol olcsóbb az élet, kevesebb lenne az illeték és így tovább. Különösen akkor nem, ha akkor meg egy öt százalékos illetékkel fogjuk ezt a dolgot terhelni.
Örömmel láttam államtitkár urat, hogy bizonyos jegyzeteléseket tett... (Selmeczi Gabriella: A holnapi programjával foglalkozott!) Nem, én hadd gondoljam, hogy nem a holnapi programjával foglalkozott. Arra utal számomra ez a jegyzetelés, hogy netán érdemi ez a vita, amit most folytatnunk. Mellõztem azokat a gorombaságokat, amelyeket egyébként ellenzéki oldalról ezen csomag kapcsán rendkívül bõséggel lehetne hozni. A késõbbi bejelentett hozzászólásaimban is igyekezni fogok tartalmi dolgokat mondani annak érdekében, ami nekünk saját politikai érdekeink ellen van, nevezetesen a csomag elfogadhatósága szempontjából. Ezt nagyon szeretném elmondani, és kénytelen leszek még többször elmondani a vita során, hogy azok a módosító indítványok, amelyeket ellenzéki oldalról benyújtottunk, nem olyan jellegûek, hogy elfogadásuk esetén a csomag egésze ellenzéki támogatásra szorulhat.
Köszönöm szépen a figyelmet és a lehetõséget. (Taps az ellenzéki képviselõk padsoraiban.)