MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt gondolom, mind a bizottsági vélemény meghallgatásánál, mind pedig az eddig felszólalók véleményének tudomásulvétele után, azt hiszem, tisztán látunk a kérdésben. Tisztán látjuk azt, hogy milyen típusú intézményi változtatásokat kíván tenni a kormány az érdekegyeztetés egyik legfontosabb törvényi hátterében, a foglalkoztatáspolitikai ügyben, a foglalkoztatási törvénynél. És sajnos illúzióink sincsenek nagyon a beterjesztés és a kormánytöbbség szavazata tekintetében.
Ötéves parlamenti képviselõi tevékenységem során, a négyéves múltra visszatekintõ törvény számos módosításánál - azt hiszem, eddig tizenhármat vagy tizennégyet számoltak össze - nem nagyon emlékszem olyan végszavazásra, amelynél a Fidesz véleménye elutasító lett volna. Tehát mindvégig konstruktívan álltunk hozzá a törvény módosításához, bár sokszor hangsúlyoztuk, nem értünk egyet azzal, hogy ilyen sûrûn és sokszor ennyire belecsipegetve, koncepciótlanul módosítgatjuk a foglalkoztatási törvényt. De nem emlékszem olyan módosításra, ahol a Fidesz frakciója - ellenzéki párt létére - leszavazta volna a törvénymódosítást.
Most, megmondom õszintén, nem nagyon látok arra lehetõséget, hogy ezt a törvénymódosítást megszavazza a Fidesz frakciója. Ez a törvényjavaslat- módosítás annyi és olyan súlyos koncepcionális problémát vet fel, ami illúzióvá teszi azt a lehetõséget, hogy amennyiben a kormánytöbbség ragaszkodik ezekhez a változtatásokhoz, akkor a Fidesz a nevét adja ezen törvényjavaslat végszavazásánál. Sõt azt is meg merném kockáztatni, ismerve például Kósáné Kovács Magda képviselõtársam négyéves parlamenti munkáját, nem hiszem, hogy az MSZP ellenzéki szituációban bármikor hozzájárult volna egy ilyen törvénymódosításhoz, ne reagált volna a legélesebben az ezen törvénymódosításban felvetett problémákra, kérdésekre, javaslatokra. E tekintetben a felelõsséget persze mindenkinek magának kell megélnie.
Ízelítésül, miután élõ szóban már többször elmondtuk mind a bizottságban, mind most a parlament ülésén kifogásainkat, szeretném idézni a szocialista párt által annyira fontosnak tartott Érdekegyeztetõ Tanács munkaadói és munkavállalói oldala véleményének egy-egy rövid passzusát. Azt mondja a munkaadói oldal, úgy véli, hogy "az intézkedési csomag ürügyén felvetett érdekegyeztetési lehetõségek leszûkítése, az egyes testületi hatáskörök durva lefaragása nem indokolt, mivel a munkaerõpiaci bizottság mindenkor képes volt a törvényben biztosított jogait gyakorolni és a hatáskörébe tartozó kérdések tekintetében konszenzusos megállapodásra jutni. A gyakorlatilag munkaadói és munkavállalói befizetésekbõl biztosított két foglalkoztatási célú pénzügyi alap rendelkezési jogának kormányzati hatáskörbe történõ átadását az oldal még a jelenlegi helyzetben sem látja indokoltnak és megalapozottnak, míg hosszú távon pedig ezt politikailag kifejezetten elfogadhatatlannak tartja." Ez volt a munkaadói oldal véleménye.
Most halljuk a munkavállalói oldalnak a rövid, sommás véleményét, amelyet aztán több ponton részletesen ki is fejt: "1994 novemberében a foglalkoztatási törvény akkori részleges módosítása alkalmából a kormányzat az Érdekegyeztetõ Tanácsban úgy állapodott meg a szociális partnerekkel, hogy ez év márciusára elkészíti a törvény koncepcionális módosítására vonatkozó javaslatát. A jelenlegi helyzet szerint a kormányzat megszegte az Érdekegyeztetõ Tanácsban kötött megállapodást. A jelenlegi kormányoldali javaslat mindenféle koncepciót mellõz, illetve lényegében csak a költségtakarékosság jegyében fogant. A tervezett intézkedések elsõsorban a munkahelyüket önhibájukon kívüli okokból elvesztõ munkavállalókat és a munkanélkülieket sújtják azáltal..." - és itt hosszú felsorolás, három pont részletes kifejtése, majd további magyarázatok következnek.
A foglalkoztatási bizottságban is számos észrevétel elhangzott. Ebbõl szeretnék megint csak idézni. Az egyik szakértõ mondja: "Végül még egy dolgot szeretnék az érdekegyeztetéssel kapcsolatban megemlíteni.
(10.10)
Ezzel a kormány, véleményem szerint, nemcsak a foglalkoztatási érdekegyeztetést rúgja fel, hanem tulajdonképpen a teljes érdekegyeztetést rúgja fel. Szeretném a bizottság figyelmébe ajánlani ugyanis, hogy az Érdekegyeztetõ Tanács alapszabálya szerint ilyen típusú módosítást kizárólag az ÉT-ben kötött konszenzussal terjeszthetett volna elõ a kormány."
Itt tartunk tehát, tisztelt parlament. Mindezek általános vélemények, sajnos, a konkrét intézkedések ezeknek kellõ alapot adnak. Például az az átcsoportosítási lehetõség, ami a Szolidarítási Alapból, ami a járulékok befizetése révén jött létre, korlátlan átcsoportosítási lehetõséget ad a Foglalkoztatási Alapba, olyan koncepcionális változtatást hajtott végre, ami az egész eddigi foglalkoztatáspolitikai intézményrendszernek a logikáját borítja fel. Centralizál azzal, hogy elvonja ezt a hatáskört a munkaerõpiaci bizottságból. Itt én két módosítót terjesztettem elõ. Az egyikben az egész bekezdést elhagyásra javasolom, a másikban pedig az Érdekegyeztetõ Tanácsnak az egyetértési jogát kívánom fenntartani az átcsoportosítás lehetõsége során.
Ugyanakkor azt gondolom, mint ahogy az már a bizottsági kisebbségi véleményben is elhangzott, hogy azzal, hogy nemcsak a passzív foglalkoztatáspolitikai eszközöket, hanem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközöket is járulékból fizetem, tehát nem költségvetési pénzbõl, lényegesen, drasztikusan szûkítem annak a lehetõségét, hogy az élõmunka-terheknek egy lényeges részét képezõ szolidaritási járulék mértéke csökkenthetõ legyen. Itt Surján képviselõtársam utalt már a feketefoglalkoztatás ösztönzõire. Nagyon látványos retorikai fordulatok hangzanak el ebben a kérdésben, ugyanakkor a tevõleges intézkedések számos esetben, és itt kimutathatóan is, a feketefoglalkoztatás ösztönzésére, bátorítására történnek.
Visszaemlékszem az elmúlt négy év parlamenti felszólalásaira, és megmondom õszintén, nehezen tudnám Kósáné Kovács Magda szájából elképzelni ezt a mondatot, amit a törvénymódosítás kapcsán õ mint elõterjesztõ elõterjesztett. Azt mondja ki a 9. § (6) bekezdésében: ha a munkanélküli a munkaviszonyának megszûnésekor a munkaadótól végkielégítésben részesült, munkanélküli járadék részére a munkaviszony megszûnését követõ annyi hónap elteltével folyósítható, ahány havi átlagkeresetének vagy illetményének megfelelõ összegû végkielégítést kapott. Ha jól emlékszem, épp a szocialista párt volt az az ellenzéki párt az elmúlt ciklusban, amely a legkeményebben és a legélesebben tíltakozott ezen szabályozás bevezetésével kapcsolatosan, elmondva, hogy a végkielégítés funkciója nem egyenértékû a munkanélküli járadék funkciójával, és ennek a kettõnek az egymás után következõ bevezetése számukra teljességgel elfogadhatatlan. Kíváncsi vagyok, hogy most hogyan szembesülnek korábbi véleményükkel.
A pályakezdõk munkanélküli-segélyével kapcsolatosan két megszorítást is tervez a kormány. Az egyik az ebben a törvényjavaslatban, amely az összeget kívánja korlátozni, a másik pedig január 1-jei bevezetéssel általában megszüntetni kívánja a pályakezdõk munkanélküli-segélyét.
Én azt gondolom, kapcsolódva számos korábbi véleményemhez - hiszen a jogállamiság és a biztonság bizonyos szempontból sokkal fontosabb tényezõ, mintsem a konkrét adómértékek, vagy a konkrét szabályozási kérdések - , hogy nem lehet azt elfogadni, abban a logikában sem, amiben most a kormánykoalíció ezt a javaslatot elõterjesztette, hogy fél éven belül két lényeges módosítást hajtsunk végre ugyanazon az intézményrendszeren belül, akkor, amikor tudom már, hogy fél év múlva változtatást javaslok ebben az intézkedéscsomagban. Tehát azt gondolom, hogy a pályakezdõk munkanélküli-segélyével kapcsolatosan - amelynek kapcsán nyilvánvalóan voltak visszaélések, de melyik ilyen általános alanyi jogon járó rendszer esetében nincsenek, kérdezem én - nem értünk egyet azzal, hogy most módosítsuk, akkor, amikor már január 1-jétõl újabb módosítást kívánnak tenni a kormányzati oldalról.
Általában végig kellene gondolni egyébként a rászorultsági elvnek a problémáit, a rászorultsági elv egyedi, adminisztrációs eszközökön keresztül, apparátuson keresztül történõ érvényesíthetõségének a közgazdasági racionalitását. Mert hogyha bizonyos feltételekhez kötve bizonyos apparátusok osztják el ezeket a pénzeket, akkor annak a postázási költsége, olyan értelemben, hogy elbírálási költsége, adminisztrációs költsége, és sokszor célzottsága sem támasztja alá számos esetben ezen egyedi eljárásos, adminisztrációs összegû pénzosztást, és az alanyi jogosultságú pénzosztás bizonyos célzott csoportoknál igenis sokkal hatékonyabb és sokkal jobban képes érvényesíteni számos esetben a rászorultságnak a követelményét, mint az ilyen típusú egyedi elbírálási lehetõségek.
Nem akarom tovább ragozni a kérdést. Azt hiszem, hogy szinte mindent elmondtunk. Sajnálom, hogy kormányzati oldalról ezen érvekkel szemben én az általános bizottsági bevezetõn túlmenõen nem hallottam véleményeket, remélem, hogy lesznek, és remélem, hogy tartalmi dolgokra mutatnak rá, vagy esetleg olyan módosító javaslatok megelõlegezését jelentik, amelyek legalább csökkentik ezen súlyos intézkedéseknek a negatív hatásait.
Köszönöm szépen a Háznak a megtisztelõ figyelmét, és elõrebocsátom azt, hogy bár mi módosító indítványokat nyújtunk be, de nehezen tudom elképzelni, hogy ezen törvényjavaslathoz, annak jelenlegi formájában, a Fidesz a nevét adja. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)