PÁL LÁSZLÓ ipari és kereskedelmi miniszter: Köszönöm szépen, elnök asszony. Néhány másodpercnyi hozzászólást engedek meg magamnak Boross Péter ex- miniszterelnök úr hozzászólásával kapcsolatban, hiszen nagyon fényesen ecsetelte, hogy mit tett volna õ, ha folytatódik az õ irányításával a kormányzás 1994 közepén. Néhány dologra e beszédbõl muszáj reagálnom.
Azt mondotta képviselõ úr, abban az esetben, ha õk teszik meg a forintleértékelést tavaly õsszel, nagyobb mértékû és a további leértékelési várakozásokat megelõzõ lépésre kerül sor. Hadd mondjam el, hogy a kormány mûködésének 23. napján tett egy 8 százalékos forintleértékelést. Huszonhárom napig valóban várakoztunk, de nem értem, hogy 24 nappal azelõtt miért nem került sor a forintleértékelésre vagy mondjuk egy kicsivel a májusi választások elõtt, biztos valamilyen megfontolások voltak.
Azt mondta Boross Péter, hogy az önkormányzati választásokra való tekintettel halogatta ez a kormány az energia-áremeléseket. Szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat arra, hogy az önkormányzati választások elõtt négy nappal ez a kormány vette magának a bátorságot és bejelentette az áremeléseket, ami persze természetesen nem vall feltétlenül politikai bölcsességre, szemben azzal, hogy a megelõzõ két esztendõben nem került sor az energiaáraknak az inflációhoz történõ igazítására, beleértve azt a néhány hónapot is, amikor Boross Péter úr volt az ország miniszterelnöke, és az azt megelõzõ másfél évet szintén. Azt hiszem, nem lehet ránk fogni azt, hogy politikai megfontolásokhoz igazítottuk az energiaárak bejelentésének kérdését.
A privatizációs bevételek ügyében - mondotta Boross Péter - egész más lett volna a helyzet, ha végigcsinálják az elõzõ évet. Hadd mondjam el, hogy azt nem tudjuk lemérni, milyen lett volna, de az év elsõ negyedévében tavaly kevesebb volt a privatizációs és egyéb közvetlen befektetési bevétele az országnak, mint idén ebben a nagyon rossznak kikiáltott esztendõben. Tavaly 108 millió dollár jött be az elsõ két hónapban, idén közel 200 millió dollár jött be az elsõ két hónapban és vannak további elképzelések.
Elhangzott az a megjegyzés, hogy a kormány belerohan egy villamosenergetikai, energetikai és bankprivatizációba, méghozzá megalapozatlanul. Hadd mondjam el, hogy néhány héttel ezelõtt, talán egy héttel ezelõtt Szabó Iván a fejünkhöz vágta, hogy miért nem privatizáljuk már az energetikai szektort. Zárójelben megjegyzem, hogy a többi szektorban viszonylag kevés privatizálnivaló maradt hátra, hadd ne mondjam el, hogy milyen okokból. Azt hiszem, ez mindenki számára ismert.
A gazdaságról mindössze annyit szeretnék mondani, hogy én is azt állítom, mûködik, szerencsére mûködik a magyar gazdaság, a mikroszféra többé-kevésbé egészséges, nagyon sok egészséges jelenséggel, növekszik az ipari teljesítmény, a mezõgazdasági teljesítmény, az exportteljesítmény akkor is, ha ezt nem igen vesszük észre. Ez örömteli. Amit viszont szeretnék aláhúzni, hogy ha megnézzük jól, mi mindent javasol a kormány, akkor szinte semmit nem találnak, ami a gazdaság mûködésének fékezését szolgálná. A gazdaság szerkezetében módosításokat akarunk elérni, ezt szolgálja számos elem, de a gazdaság életét nem fékezni kívánjuk, hanem örülünk annak, ami egészséges és tovább mûködik. (Taps az MSZP padsoraiból.)