SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Tisztelt Ház! A költségvetés kanosszajárása a világkiállítással kezdõdött. Az antivilágban valamikor a szocik azt mondták: hova lett az értéktöbblet? Most én megkérdezem: hol van belõle a megtakarítás?
Ezután kezdõdött a pótköltségvetés. Az elsõ. Az elsõ pótköltségvetésen egymásnak feszült a jobboldal, baloldal. Azt hittük, valamit csinálunk. A tényleges költségvetésnél kiderült, hogy semmi szükség nem volt a pótköltségvetésre. Ezt mindnyájan megállapítottuk.
Amikor most megkaptam ezt az új költségvetési programot - én csak pótkötélnek nevezem, mert ez semmi -, az jutott eszembe, hogy a kormány el akarja foglalni a tisztelt Házat azzal, hogy ne legyen ideje az ellenzéknek a saját javaslataival foglalkozni.
A parlamentben mindig zseniális programíró szakemberek foglalják el a pénzügyminiszteri széket. Gondoljunk csak bele: Kupa-program, Békesi-program, Bokros-program. Mind tévedhetetlen szakemberek, csak felelõsséggel nem tartoztak és nem tartoznak senkinek. Flegmán, kioktató, félrevezetõ programokkal boldogítják a népet, miközben az adósságállomány az egekig nõ, az életszínvonal pedig egyre csökken.
Kíváncsi lennék, valóban 150 milliárd volt-e márciusban a tényleges hiány, vagy csak egy könyvelési trükkel meg akarta ijeszteni a technokrata, bürokrata társaság, a kormányzó pártot.
Bokros miniszter urat ez ügyben meghívtuk a költségvetési bizottság ülésére, hogy ezt tisztázzuk, s e hiány okáról tájékoztassa a bizottságot. Természetesen a miniszer úr a mai napig nem jelent meg. Senkit sem küldött maga helyett, és írásban sem válaszolt. Elgondolkodtam azon, mi lenne azzal a kormánytisztviselõvel, aki mondjuk az Egyesült Államok szenátusa elõtt nem jelenik meg, vagy netán elhallgat valamit a szenátus elõtt.
Talán ragadjak ki egy példát a pótköltségvetési csomagból, mondjuk: az államkötvények és kincstárjegyek nyomdaköltségére és reklámjára elõirányzott 800 millió forintot. Nem tévedés, uraim, hölgyeim, 800 millió forintról van szó. Vajon megalapozott ez? A gyerekektõl elvonunk bizonyos szerzett jogokat. A felsõoktatásra tandíjat rovunk ki és elindítjuk a gyermekek közt az osztályharcot.
Vajon ez a 800 millió hova kerül? Gondolkodjunk egy kicsit! Ha reklám, akkor ez elsõsorban újságokat támogat. De 800 millióval? Ez egy kicsit sok. Aki vett már kincstárjegyet, az tudja, hogy nyomdaköltség nincs. Gyenge megoldás, egy zsenitõl többet vártam. Ha lapokat kíván a miniszter úr támogatni, azt nem így kell. Szüksége van a lapoknak arra, hogy támogassák õket, de akkor mondjuk ki, hogy ezt a lapok támogatására adjuk.
Vagy vegyük például a különbözõ, szerencsejátékokat ellenõrzõ felügyelõ szerveket. Három van belõle. Egy legyen, de az tisztességesen és jól mûködjön, az itt megspórolt pénz pedig - meg lehet egy pár milliót spórolni, 50-et, 60- at - például a rendõrság állományának fizetésjavításához nagyon jól jönne. A rendõrök méltatlanul alacsony fizetésére felhívnám a tisztelt Ház figyelmét. A forrás is megvan, csak jóakarat kell hozzá.
Minden rendszernek, amelyik rosszul gazdálkodik, kell egy bûnbak. A fasisztáknak a zsidók voltak, a kommunistáknak a kulákok. Most a feketegazdaság van soron. Én úgy gondolom, e kampánynak nagyobb a füstje, mint a lángja. Ettõl várni a gazdaság felemelkedését, a költségvetés hiányának eltüntetését, dõreség.
(12.20)
Figyelembe kellene venni a társadalom ellenérdekeltségét. A társadalmat nem lehet leváltani, itt legfeljebb a kormányokat, meg minket lehet leváltani. Idõsebb képviselõtársaim még emlékeznek, amikor Magyarországon az ötvenes években mûködött a gazdasági rendõrség. Soha annyi feketézõ nem volt, mint akkor, talán emlékeztek rá, idõsebbek: tûzkõ, szaharin satöbbi. A konszolidáció folytán a gazdaság, amikor egészségesebb lett, magától elmúlt a feketézés. Más dolog a bûncselekmények elkövetése. S az nevetséges dolog, hogy egy olajbotrányban részt vevõ valakit 80 ezer forintra büntetnek meg vagyonelkobzással, hát halálra röhögte magát az illetõ.
Valószínû, hogy ennél az alternatívánál többet érne a kiszámíthatóság. Az elõzõ pénzügyminiszter úrnak már egyszer beszéltem arról, hogy nem lehet háromhavonta új adótörvényeket hozni. Nem lehet ilyen magas kamatokkal a gazdaságból mesterségesen kivonni a pénzt. A pénz forgási sebességét kellene gyorsítani, de nem úgy, hogy a bankok magas hozamú állampapírokat vásárolnak és egymás közt kereskednek vele, hiszen ezekben a bankokban az állam többségi tulajdonos. A gazdaság csak kiszámíthatóságra, bizalomra és szakértelemre épülhet. Ha egy költségvetési csomagban közel egymilliárdos bizonytalansági tényezõ van, akkor én kérdem, hol a szakértelem. Ha az inflációt maga a gazdaságpolitika gerjeszti, ha a forintot állandóan és folyamatosan leértékelik, ne csodálkozzanak a bürokraták, ha a gyógymódjuk miatt meghal a beteg.
Ennek az országnak nyitott gazdasága van, mely óriási mértékben függ az alapanyag-importtól. Az emberek nem hisznek a pénzügyminiszter úrnak, aki ténykedésével azt fogja elérni, hogy még feketébb lesz a gazdaság, de félõ, hogy a demokrácia is belefeketedik. A költségvetés mindenkor azért készül, hogy minden közpénznek meglegyen a megfelelõ helye, arról a kezelõje bármikor elszámoltatható legyen. Meglepõ ugyanakkor, hogy a pénzügyi kormányzat az elõirányzott bevételen felüli összegrõl szabadon kíván rendelkezni. Csak azt nem értem, ezek után milyen erkölcsi jogon. Azt javaslom, hogy a többletbevétel kerüljön egy központi alapba, amely csak szociális célokra használható fel.
Engedtessék meg, hogy a tisztelt Háznak idézzem az Állami Számvevõszék jelentésének elsõ oldal, második bekezdés negyedik sorát, amely így szól. "Ami a megküldött számítások teljeskörûségét és valóságát hivatott igazolni, nem kaptuk meg." Második oldal második bekezdés: "a pótköltségvetési javaslat indoklása és az I. negyedévi tényadatok a korábbi évek azonos idõszakához hasonlítva önmagában még nem támasztják alá a pótköltségvetési kötelezettséget."
Ezek után nem tudom, van-e értelme, hogy tovább tárgyaljuk a pótköltségvetést. Nem kellene-e inkább kötelezni a pénzügyminiszter urat a meglévõ törvények betartására?
A pótköltségvetés nem közli az ÁVÜ és az ÁV összevonásából adódó elmaradt befizetések teljesítési módját. Nem mellékel egy leltárt, hogy valódi képet kapjunk arról, mi várható a bevételi oldalon. Nyilván ezzel szeretnénk az adósságot kifizetni, ezért szeretnénk látni, hogy mi jön be. Az elõbbiekre hivatkozva ismét megkérdezem, hogy az elmúlt idõben hova lett az érték, mert valahol eltûnt. Az eddigi tapasztalataink szerint soha, sehol nem jelentkezik komoly bevétel.
Ezek után sem én, sem a pártom a pótköltségvetést támogatni nem fogjuk. Nem fogunk segédkezet nyújtani a nemzet által elért szociális vívmányok megsemmisítéséhez. Természetesen módosító indítványunkkal igyekszünk a tõlünk telhetõ módon jobb irányba befolyásolni a költségvetést. Sajnos tudom, hogy a kormánypárti oldal nem a tartalmát nézi, hanem hogy ki nyújtotta be a javaslatot. Látszik az, amikor "így mulat egy magyar úr" középrõl integet a túlsó felének, hogy hogyan szavazzanak. Ez szerintem a parlamentarizmus megcsúfolása. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)