KISS GÁBOR (MSZP): Én egy idõ óta már azon gondolkozom a mai nap folyamán, hogy mi árt többet egy országnak: egy kormány ügyessége vagy egy másik kormány ügyetlensége. Minden kritikát elfogadok. Itt sok racionális, megfontolásra érdemes ellenvetés hangzott el az ellenkezõ oldalról. Azonban az én egész egyéniségem és az életem tapasztalatai is egy dolog ellen tiltakoznak. Ez pedig az, hogy a politikai ellenvetések a személyes gyûlöletnek valamiféle indulatát is hordozzák vagy tartalmazzák.
Nem a kritika ellen volt kifogásunk, és nem azért kértük, hogy a képviselõ úr a tárgyra térjen, mert nem viseltünk volna el a kormányzati elõterjesztést illetõ bármiféle kritikát, hanem azért, mert én személy szerint furcsállottam, hogy egy kereszténydemokrata képviselõ nem emlékezik a Biblia szavaira, hogy aki azt mondja magáról, hogy világosságban van, és gyûlöli az õ atyjafiát, az sötétségben van; vagy annak okáért, menthetetlen vagy, ember, bárki légy, aki ítélsz, mert amiben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod, mivel ugyanazokat mûveled te, aki ítélsz.
Azt szeretném, ha minden kritikai észrevétel tartalmazná a természetes, immanens belsõ önkritika mozzanatát is, és akkor minden véleményünket kevesebb indulattal, szerényebben és a köz szempontjából talán használatra méltóbban, hasznosabban fogalmazhatnánk meg. Higgyék el, hogy könnyebben fogadnánk el ellenvetéseket akkor, ha nem érzékelnénk idõnként a szándékos sértésnek a megnyilatkozásait. Idõnként az embernek önmaga ellenében kell a sértések miatt, amelyek elhangzanak, és amelyek a méltóságát sértik, talán magukra a racionális érvekre is kevésbé odafigyelni.
Még egyszer tisztelettel kérem a Háznak minden megszólaló képviselõjét, hogy a véleményét lehetõleg a személyes indulatoktól mentesen és a politikai elfogultságoktól lehetõségig mentesen fogalmazza meg; ez az álláspontja kifejtését nem teszi lehetetlenné. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalról.)