BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! Köszönöm a szót. Egy héttel ezelõtt az általános vitában én már jeleztem, hogy a szabaddemokraták is módosító indítványokat fognak beadni a szociális csomaghoz.
Én elmondtam egy hosszú, részletes kritikáját ennek a szociális csomagnak; elmondtam, hogy mennyire nem öröm számunkra, hogy ezekre a megszorító intézkedésekre sor kerül; hogy nagyon fontos értéket, alapelvet ad föl a kormány, amikor megszünteti az állampolgári jogon járó családi pótlékot. Mi, szabaddemokraták, ha nem is örültünk, de elfogadtuk a Bokros-csomagot - gondolatban. Elfogadtuk, hogy a rászorultsági elv legyen a meghatározó, kapjon lényegesen nagyobb hangsúlyt az új rendszerben. Tudomásul vettük, hogy a költségvetés nem tudja finanszírozni az állampolgári jogosultságként járó családi pótlékot, és hogy lesz valamilyen jövedelemhatár, ami univerzális rendezõelvként mûködik majd. Végül is olyan módosító csomagot készítettünk, amely három egymásra épülõ elemet próbál meg rendszerben alkalmazni, rendszerben kezelni: a családi pótlékról, a gyesrõl és a gyetrõl van szó.
Jelenleg óriási a káosz, a zavar a családtámogatási rendszerben. A rendszer néhány elemét törvény szabályozza, mint például a családi pótlékot meg a gyetet - különbözõ törvények, hangsúlyozom -, a gyest régtõl, kezdettõl fogva kormányrendelet szabályozza. Jelenleg még állampolgári jogon jár a családi pótlék, a gyes biztosítási viszonyhoz kötõdik, a gyet viszont a biztosítási viszony mellett jövedelemhatárhoz is kötõdik. A Bokros-csomag, amely a rászorultságot a zászlójára tûzte, gyakorlatilag egységes rendszert teremtene azáltal, hogy a jövedelemhatárt, jövedelemlimitet, mint vezérlõ elvet próbálja kezelni a rendszerben.
A mi javaslatunk a családi pótlékra vonatkozóan, azt gondolom, rendkívül egyszerû, technikailag nagyon könnyen kezelhetõ. És hangsúlyozom, megvan az az elõnye, hogy nem borítja föl ennek a Bokros-féle logikának, ennek az általános rendezõelvnek az általános érvényesülését. Azt gondoltuk, ha a jövedelemhatárt a három legfontosabb rászorult célcsoportnál tudjuk korrigálni - tehát kedvezményezni a leginkább rászoruló célcsoportokat -, akkor igazságosabbá tudjuk tenni a rendszer logikáján belül a várható intézkedéseket. Ugye, értelemszerûen a gyermeküket egyedül nevelõkrõl, a fogyatékos vagy tartósan beteg gyereket nevelõkrõl és a három vagy több gyereket nevelõ rétegrõl, célcsoportról van szó. Mi az ajánlás 66. sorszáma alatt egy olyan módosító indítványt fogalmaztunk meg, amely egy 1,2-es szorzóval kedvezményezi ezt a három leginkább rászorult réteget, és azt gondoljuk, hogy ezáltal - megõrizve a rendszer logikáját - igazságosabbá tudjuk tenni a rendszert.
Egészen tegnapig úgy tûnt, hogy ez a megoldás a Pénzügyminisztérium számára is elfogadható. Akkor hallottuk a sajtóból meg a rádióból, hogy végül is olyan megállapodás van születõben - vagy született máris meg -, amely kivételt képez, egy elemet kivesz és általánosan kedvezményezetté tesz; tehát kilép a rendszerbõl, és egy rétegre a jövedelemhatárt, mint a rászorultságot kifejezõ fontos rendezõelvet nem tartja fontosnak, megszünteti azt. Ugye, arról van szó, hogy a három vagy több gyereket nevelõ családok mindegyike kapná a jövõben a családi pótlékot. Úgy gondoljuk, ez alapvetõen belezavar abba a logikába, amit mi megpróbáltunk egy konzisztens rendszerben követni, beleilleszkedve megõrizni.
Több szót szeretnék szólni a javaslatunk, a csomagunk másik két elemérõl, mert azzal kapcsolatban még reményeket táplálunk, hogy esetleg elfogadhatóvá válik. A gyesrõl, illetve a gyetrõl van szó.
Ismeretes, hogy a gyest biztosítási viszonyhoz köti a rendelet. Megelõzõ munkaviszonnyal kell rendelkezni minden anyának, aki igénybe akarja venni a gyest. Mi úgy gondoljuk, hogy biztosítási viszonyhoz kötni a továbbiakban a gyes igénybevételét, alapvetõen rendszeridegen elemet visz ebbe a szisztémába, vagy tart fent egy rendszeridegen elemet, aminek nincsen számunkra semmiféle értelme. A gyes már elnevezésében is segély; nem a társadalombiztosítás finanszírozza, hanem a költségvetés. Következésképp értelmetlen biztosítási logikát hozzákapcsolni.
Most, hogy eljutottunk 27 év után ahhoz a fordulóponthoz, hogy törvény szabályozza a jövõben a gyest, azt gondolom - részben visszautalva azokra az ígéretekre, amelyeket szabaddemokraták és szocialisták is megfogalmaztak a saját programjukban és amelyek helyt kaptak a koalíciós programban is -, itt az alkalmas pillanat, hogy ezt a rossz örökséget, hogy a gyes biztosítási viszonyhoz kötött, felszámoljuk, megszabaduljunk tõle.
(15.00)
Fogadjunk el egy olyan szisztémát, amiben ez az elem törlésre kerül, és fennmarad - még egyszer mondom: a jövedelemhatáros logikának megfelelõen - a gyesre és a gyetre vonatkozóan a kérdés egységes kezelése.
Azt gondolom, hogyha nem iktatjuk ki a rendszerbõl ezt a feltételt, akkor nagyon súlyosan hátrányos helyzetben lévõ réteg marad ellátatlanul, illetve mintegy 40 ezer ember, anya nem tudja igénybe venni a gyest, és ennek a rétegnek, ennek a körnek - a munkanélküliség növekedésével, illetve kifejezetten a pályakezdõ munkanélküliség növekedésével - a létszáma a jövõben csak szaporodhat.
Természetesen tisztában vagyunk azzal, hogy az ilyen irányú kiterjesztés költségekkel jár, következésképp gondolkodtunk ellentételezésrõl is. Úgy véljük, hogyha a gyes idõtartamát két és fél évre le tudjuk csökkenteni, akkor megtaláljuk ennek a kiterjesztésnek a szükséges és elégséges fedezetét. Felmerülhet persze a kérdés, hogy a kiesõ fél évvel mit kezd az anya, hogyha a gyermek két és fél éves korában vissza kell mennie dolgoznia vagy el kell helyezkednie - akkor hova tudja elhelyezni a gyermekét. Úgy gondoljuk, hogy itt számos alternatív megoldás rendelkezésre áll, kezdve azzal, hogy régóta bevett gyakorlat az óvodában az elõkészítõ csoport mûködtetése, az óvodába szoktatás. Ez már eddig is gyakorlat volt: három év alatt bevettek óvodába gyerekeket.
A dolgozó nõk számára messze nem fél évrõl van szó - elképzelésünk szerint. Itt mûködésbe lépne az a néhány hét, néhány hónap, amikor az anya a két-három évre járó szabadságát kivehetné. Tehát ez az idõ, ez a féléves intervallum eleve néhány hétre, néhány hónapra csökkenne le.
Természetesen hozzáillesztettük az elképzeléshez a gyet szabályozását is. A gyet - mint ismeretes - három éves kortól volt igénybe vehetõ. Úgy gondoljuk, hogy ha a gyest megrövidítjük, akkor értelemszerûen a gyet igénybevételének az idõpontját elõbbre kell hozni; tehát két és fél évtõl vehetnék igénybe a gyetet azok az anyák, akik akarják, akik a jövedelmi feltételeknek megfelelnek.
Nagyon röviden, dióhéjban ez a lényege annak a csomagnak, amit mi elõterjesztettünk, és megmondom õszintén, nem igazán értjük, hogy miért nem találtunk partnerre az elõterjesztõ részérõl a csomag támogatásához. Az a tapasztalatunk, hogy az elõterjesztõ képviselõi a csomagunkkal kapcsolatban ellentétesen nyilatkoztak. A múlt szerdai szociális bizottsági ülésen az elõterjesztõ képviselõje támogatta a családi pótlékra vonatkozó javaslatunkat, a gyessel kapcsolatban is pozitívan nyilatkozott, de akkor még arról szavazás nem történt. Ezt követõen, e hét hétfõn az elõterjesztõ képviselõje ezt a gyes-javaslatot nem támogatta. Ez nem példa nélkül álló; az ajánlás tele van olyan történetekkel, hogy az elõterjesztõ képviselõje a különbözõ bizottsági üléseken egymásnak ellentétesen nyilatkozott.
Megmondom õszintén, hogy többünk számára nem világos, hogy valójában hol is születnek a módosítással kapcsolatos döntések. Hogy nem a bizottsági üléseken, az bizonyos, azt régóta tudjuk; hogy nem a koalíciós pártok közötti szakmai egyeztetések során, a munkacsoportok közötti egyeztetések során, az is bizonyos, mert ilyen egyeztetésekre sajnos nem került sor. Tegnap óta - miért, miért nem - nekem úgy tûnik, hogy talán nem is a Pénzügyminisztériumban, ahogy ezt eddig hittük. (Egy hang: Hol?)
Azt gondolom, hogy ha van értelme még ilyenkor, plenáris ülésen, e helyrõl kérést megfogalmazni, akkor engedjék meg, hogy megfogalmazzam ezt a kérést a Pénzügyminisztérium képviselõje és a Népjóléti Minisztérium képviselõje irányában is: gondolják újra, hogy a gyessel, gyettel kapcsolatos javaslatunkat érdemes lenne támogatni. Köszönöm a szót. (Taps a kormánykoalíció padsoraiban.)