DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Köszönöm a szót. Azt szeretném megemlíteni, hogy külügyi bizottsági ülés van a plenáris ülés alatt, és a képviselõ úr a külügyi bizottságnak tagja... (Közbeszólás: Nem tagja: alelnöke!) Alelnöke - de attól még tag.
Tisztelt Képviselõtársaim! Surján képviselõ úr elõbbi felszólalásában többek között arról is beszélt, mi lesz, ha megszûnik az egy gyerek után járó családi pótlék - és ez, ugye, meglehetõsen hamar bekövetkezik - a gyerek hatodik életévében. Akkor egyébként, amikor a családot lényegesen nagyobb kiadások terhelik, mint amilyenek azelõtt voltak, hiszen köztudomásúan a gyereket a hatodik életévében szokták beíratni az iskolába, és azt mindenki tudja, hogy az ingyenes közoktatás már nem egészen ingyenes, és az iskolakezdés meglehetõs megterheléssel jár a szülõk számára. Mindegy, a törvényjavaslat azt mondja, hogy hatodik életévéig jár egy gyerek után a családi pótlék. Surján képviselõ úr ennek kapcsán azt mondta, hogy ha ez az idõpont bekövetkezik, és elvesztik a családi pótlékot, akkor a szülõk mehetnek az önkormányzathoz, és kéregethetnek. Az önkormányzatoknak vagy lesz pénzük a segélyre, vagy nem lesz pénzük a segélyre.
Én azonban szeretném felhívni tisztelt képviselõtársaim figyelmét, hogy a törvényjavaslat azért ad egy módot az egygyermekes szülõknek arra vonatkozóan, hogy még a hatéves kor után is szerezhessenek családi pótlékot: jó és gondos szülõk lévén, el kell kezdeniük rosszul viselkedni. El kell kezdeniük úgy csinálni, mintha megvernék a gyereket, el kell kezdeniük úgy csinálni, mintha késõn járnának haza, magára hagynák és nem táplálnák megfelelõen, és el kell érniük, hogy a gyámhatóság ideiglenesen utalja be állami intézetbe a gyereket. Abban a pillanatban egészen addig az életkorig jogosultak a családi pótlékra, amíg egyébként többgyerekes szülõknek. (Dr. Kiss Gábor: Kicsit frivol!)
Ezzel kapcsolatban szseretném felhívni a figyelmet a javaslatnak egy sajátos rendelkezésére, amely nem önmagában sajátos, hanem a javaslat egyéb rendelkezéseinél fogva. A törvényjavaslat 59. §-a, amely a családi pótlékról szóló törvény 1. §-ának helyébe lépne, a családi pótlékról szóló törvény 1. §- ának (3) bekezdését a következõképpen fogalmazná meg: "Az (1) bekezdésben foglaltakon túl az után a gyermek után is jár családi pótlék aki a) ideiglenes hatályú beutalt - erre utaltam az elõbb -; b) intézeti vagy állami nevelt (továbbiakban: állami nevelt); c) személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményben (a továbbiakban: szociális intézmény) kerül elhelyezésre. E bekezdésben foglaltak irányadók akkor is, ha az állami nevelt javítóintézetben vagy büntetés-végrehajtási intézetben büntetését tölti." Aztán még van három bekezdés, amely erre a körre vonatkozik, de ezzel nem szeretném önöket untatni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Egy ilyen típusú szabályozásnak, tehát hogy az állami nevelt vagy ideiglenes hatályú beutalt gyerek után is jár családi pótlék, van helye, sõt kell is hogy legyen ilyen rendelkezés - abban a rendszerben, amelyet a családi pótlékról szóló hatályos törvény tartalmaz. Ebben is szerepel ilyen megoldás, csak ott helye van. Azért van helye, mert a családi pótlékról szóló hatályos törvény alapján minden gyerek után jár családi pótlék, miért ne járna akkor annak a gyereknek is családi pótlék, aki adott esetben egy szociális intézményben van elhelyezve? Ennek a jelenleg hatályos törvénynek a keretei között ez teljesen koherensen beleilleszkedik ebbe az egész rendszerbe.
Csakhogy a kormány javaslata, azon túl, hogy a korábbi családipótlék- törvénynek ezen a részén szépészkedik egy kicsit - mert érdemi változást nem hoz, csak szépészkedési változást -, megszünteti az alanyi jogosultságot. Ebben a törvényjavaslatban - ugye, ezt mindenki tudja - nem jár minden gyermek után családi pótlék. A törvényjavaslat 61. §-a szerint egygyermekes kétszülõs család esetén - azért megnézném az egyszülõs családot! - a gyermek hatodik életévének betöltéséig jár, ha a hatodik életévet betöltött gyermeket nevelõk egyike sem folytat keresõ tevékenységet, a családi pótlékra a gyermeket nevelõ személy a (2)-(4) bekezdésben foglalt feltételek szerint, az ott meghatározott idõpontig jogosult. A törvényjavaslat tehát megvonja az egy gyermek után járó családi pótlékot bizonyos esetekben és bizonyos helyeken, ugyanakkor bennehagyja a rendszerben azt a zavart, ami azáltal keletkezik, hogy a korábbi családipótlék-törvény logikus rendszerét megváltoztatta. Fölborította, mégpedig úgy - és ezért igen csak el kell gondolkodni, megint csak az egész javaslat szakszerûségét illetõen -, hogy nem az történt, tisztelt képviselõtársaim, hogy elfelejtették elolvasni a családi pótlékról szóló törvénynek ezt a bekezdését. Elolvasták - hiszen még át is szépészgették -, mégis bennehagyták a rendszerben. Egészen egyszerûen nem gondolkodtak!
Nagyon örülök annak, hogy úgy tûnik, a kormány támogat olyan módosító indítványt, ami egy másik anomália kiküszöbölésére irányul. Ha egy gyermek van és egy szülõ, akkor jár családi pótlék, ha két gyermek van és két szülõ, de egyik szülõ sem dolgozik, akkor is jár családi pótlék, de ha csak egyik szülõ dolgozik, vagyis az az egy szülõ nem egy további személyt tart el - mint ahogy egy szülõ és egy gyermek esetén -, hanem kettõt, akkor meg nem jár családi pótlék. Nagyon örülök, hogy a kormány támogat ilyen módosító indítványt. Annak, persze már kevésbé örülök, hogy az ajánlásban két ilyen indítvány van, mindkét indítvány tartalmilag azonos, csak az egyik jól van megfogalmazva, a másik meg rosszul - az egyik kormánypárti képviselõtõl jött, a másik ellenzéki képviselõtõl.
(17.20)
A jól megfogalmazott jött történetesen ellenzéki képviselõtõl, a rosszul megfogalmazott kormánypárti képviselõtõl. Ha felteszem a találós kérdést, képviselõtársaim, melyiket támogatja a kettõ közül a kormány, akkor azt hiszem, hogy tudják a rá vonatkozó választ: az támogatja, amelyik rosszul van megfogalmazva. Lehet, hogy ezen a helyzeten is változtatni kellene.
A másik dolog, amihez szeretnék hozzászólni, az a törvényjavaslat 60. §-a. A 60. § felsorolja mindazokat a személyeket, akiket a család tagjaként a családi pótlék számítása szempontjából figyelembe lehet venni, és ezek lényegében szülõk és gyermekek, illetve a jogilag ennek megfelelõ helyzetben lévõ, tehát mostohaszülõ, mostohagyermek - tessék nekem megengedni, hogy ezeket ne részletezzem, az idõt húzhatnám vele, de nem ez a célom. Ilyen szabály a jelenlegi családipótlék-törvényben nincs, mert nem volt rá szükség, hiszen minden gyermek után járt a családi pótlék. Ezért nem kellett figyelembe venni vagy nem kellett meghatározni azokat a személyeket, akiket figyelembe lehet venni a családi pótlék számításánál, illetve a családi pótlékra való jogosultság feltételeinek a megállapításánál.
Úgy tûnik, hogy amikor a kormány fölsorolta azokat a személyeket, akiket ilyenkor figyelembe lehet venni, elfelejtette elolvasni a családjogi törvényt. Igaz ugyan, hogy ez egy régi törvény, '52-es IV-es, de azért mégis van. Szeretném ismertetni önökkel és a kormánnyal a családjogi törvénynek a rokontartásra vonatkozó szabályait. Azt mondja a 60. § (1) bekezdése: rokonaival szemben az alábbi rendelkezésekben meghatározott körben az jogosult eltartásra, aki magát eltartani nem tudja, és akinek tartásra kötelezhetõ házastársa sincs. Aztán azt mondja a 61. § (1) bekezdése, hogy a tartásra jogosultak rokonai közül elsõsorban leszármazói kötelesek eltartani, tehát a gyermekek kötelesek eltartani szülõiket. Ugyanakkor itt ezt nem lehet figyelembe venni.
Itt arról van szó, hogy van egy gyermek, akinek saját gyerekei vannak vagy gyermeke van, aki után jogosult vagy nem jogosult családi pótlékra, ugyanakkor van egy szülõje is, aki vele vagy közös háztartásban él, vagy nem él közös háztartásban, de ha tartásra szorul, akkor a családjogi törvény alapján köteles eltartani. Ezt a szülõt nem lehet figyelembe venni akkor, amikor megállapítják a családi pótlékra jogosultság feltételeit, pedig ebben az esetben egy törvény alapján járó vagy törvényben megállapított tartási kötelezettséget teljesít az adott szülõ. Aztán azt mondja még, hogy amennyiben a tartásra jogosultnak tartásra kötelezhetõ leszármazói nincsenek, eltartása felmenõ rokonait terheli. Aztán azt is, hogy az a rokon, amelyik a tartásra jogosulthoz leszármazás rendjében közelebb áll, a tartás kötelezettségében a távolit megelõzi. Aztán azt is mondja, hogy a kiskorút köteles eltartani a nagykorú testvére. Aztán azt is mondja, hogy adott esetben az elvált házastársat is el kell tartani.
Lényeg az, hogy a családjogi törvény a tartási kötelezettség körét lényegesen szélesebben állapítja meg, mint amilyen körben ennek a törvényjavaslatnak alapján számításba lehet venni az eltartottakat a családi pótlék kiszámításához, illetve a családi pótlékra jogosultság megállapításához.
Úgy gondolom, hogy ha ebbõl a javaslatból így lesz törvény, akkor az a helyzet fog elõállni, hogy a jogrendszernek két törvénye ellentétbe kerül egymással, tehát a jogrendszeren belül keletkezik egy koherenciazavar. Ezt a koherenciazavart valahogyan ki kell küszöbölni.
Én nagyon sajnálom, hogy ezt csak most tudtam elmondani. Lehetséges, hogy elõbb kellett volna, hiszen a részletes vitát már ma le akarják önök zárni. De tessék nekem elhinni, hogy borzasztó nehéz, és aki hozzám hasonlóan próbálta megérteni, hogy ebben a huszonegy törvényben mi van és hogyan kapcsolódnak a rendelkezések egymáshoz, az elhiszi nekem, hogy nem kicsi munka azt a huszonegy törvényt, ami önmagában több kiló - és bele se fér az egyébként iszonytató nagy táskámba, s hurcolom magammal -, szóval borzasztó nehéz rájönni ezekre a zavarokra huszonegy törvény esetében! Sokkal egyszerûbb lett volna, ha ezek egyenként vagy legalábbis kisebb csomagokban kerülnek ide a parlament elé. Ez sokat segített volna nekünk, ellenzéki képviselõknek abban, hogy tudjunk segíteni önöknek, hogy ez a törvény megfelelõ legyen. Segített volna a kormánynak abban, hogy jobban át tudja nézni, van-e koherenciazavar az egyes javaslatok és a jogrendszer más részei között, mert akkor nem egy minisztérium készítette volna elõ a javaslatot, a Pénzügyminisztérium, hanem lett volna beleszólása az egyéb minisztériumoknak, különösen a jogrendszer egységéért felelõs Igazságügyi Minisztériumnak, és akkor elkerülhettük volna ezeket a hibákat.
Én csak az aggodalmamat szeretném kifejezni. Ígérem, hogy ami eddig eszembe jutott vagy amire rájöttem, és amire még a mai nap folyamán sikerül rájönnöm, bár a vitában is szeretnék részt venni, azt el fogom mondani, hogy próbáljuk meg a hibákat kijavítani. De higgyék el, képviselõtársaim, hogy ez szinte lehetetlen, azért, hogy elfogadható, elfogadtatható legyen kormánypárti képviselõcsoportokkal ez a keserû pirula - mert én elhiszem, hogy nem jókedvükbõl szavaznak majd a jövõ héten, ha a szavazásra sor kerül -, de biztos, hogy megéri ez az erõltetés, biztos, hogy kell ez a hajsza? És akkor egy olyan törvény fog születni, amelyet nem lehet majd végrehajtani, amely teljes zavarodottságot és pánikot fog kelteni a társadalomban, és akkor majd õsszel kell hozzányúlni és megpróbálni kijavítani azokat a hibás pontokat, amelyekre rájöhetnénk, ha hagynánk magunknak egy kis idõt. De nem fogunk rájönni, ha önök áterõltetik ezt a törvényjavaslatot, és akkor õsszel fogjuk javítgatni, akkor, amikor már esetleg olyan méretû lesz a társadalmi felzúdulás, amilyet egyikünk sem kíván, sem önök, sem mi, sem senki ebben az országban!
Én nagyon kérem, fontolják meg: kell ezt ennyire erõltetni? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)