CSÓTI GYÖRGY (MDF): Alelnök Asszony! Tisztelt Ház! A gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló T/817. számon beterjesztett törvényjavaslathoz módosító indítványt nyújtottam be. A törvényjavaslat 59. §-a szerint ugyanis a családjogi törvény 1. §-a helyébe lépõ új 1. § (1) bekezdését módosítani kívánja a törvénymódosítás, mégpedig oly mértékben vagy olyan módon, hogy egyéb feltételek mellett 25 ezer forint havi bruttó jövedelemhez köti a családi pótlék adhatóságát; természetesen - és ezt idézõjelben mondom: "természetesen" - egy fõre jutó bruttó 25 ezer forinthoz köti a törvényjavaslat a családi pótlék adhatóságát.
Módosító javaslatomat nem azért adtam be, mintha egyetértenék azzal, hogy rászorultsági elven kelljen családi pótlékot juttatni a gyermekes családoknak. Ez egy alapvetõen elhibázott koncepció - errõl már szóltak többen. Néhány összefüggését én is szeretném megvilágítani, miért elfogadhatatlan a rászorultsági elv.
Egy olyan országban, mint Magyarország, ahol a népesség évrõl évre csökken, egyetlen mondattal elég ezt indokolni: egyszerûen a népesség további csökkenéséhez fog vezetni, és a bérbõl és fizetésbõl élõk túlnyomó többsége nem fogja vállalni a gyermeknevelést. Nagyon szomorúan és sajnálattal kell megjegyeznem, megállapítanom, hogy alkotmánysértõ módon adott jogot vonnak el olyan családoktól, akik már vállaltak gyereket, akik már nevelnek gyereket, vagy akik éppen most, a közeli hónapokban várnak gyermekáldást. Ez több mint brutális - nemcsak alkotmánysértõ, hanem egyszerûen embertelen és brutális -, teljesen antiszociális, érzéketlen magatartás.
Hozzá szeretném tenni azt is, hogy megbízható statisztikák és források alapján, a rászorultsági elv alapján kért szociális juttatások.., általában a rászorulók - bármilyen törvénykezést, bármilyen feltételeket szabnak meg, ha már önmagában a rászorultsági elvet alkalmazzák -, az érintettek 80 százaléka maximum, aki kéri. Tehát már eleve, a legoptimálisabb esetben is az érintettek 20 százaléka kiesik ebbõl a körbõl. De a statisztikák arról is szólnak - nagyon sok helyen, nagyon sok esetben, nagyon sok területen -, hogy alig a 20 százaléka - tehát nem a 80, hanem a 20 százaléka - kéri rászorultsági elv alapján a szociális juttatást, a különbözõ támogatásokat.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az Európai Unió tagja kívánunk lenni. Nyilvánvaló, hogy nem alaptalan, hogyha egy rövid összevetést tettem: az Európai Unió országaiban milyen módon és hogyan folyósítanak családi pótlékot, feltételhez kötik-e vagy sem. Nos, tanulmányaim vagy vizsgálataim során megnéztem olyan országokat, amelyek már régen tagjai az Európai Uniónak - mint például Németország -, olyan országot, amely késõbb csatlakozott az Európai Unióhoz - mint például Nagy-Britannia -, vagy olyanokat, amelyek most csatlakoztak: Ausztria és Finnország esetét tanulmányoztam és néztem meg. Sõt itt is különbséget lehet tenni: Ausztria nemcsak szomszédunk, hanem jobban fejlett ország, Finnország egy távolabbi ország. Tehát egy elég tarka képet igyekeztem összeállítani.
Ebbõl, tisztelt képviselõtársaim, azt a megállapítást, illetõleg azt a tényt tudom itt most önöknek elmondani, önök elé tárni, hogy az említett országokban alanyi jogon kap mindenki családi pótlékot, egy meghatározott, fix összeget, és semmilyen feltételhez nem fûzik ennek a családi pótléknak a kifizetését. Az egyik országban 16, a másik országban 18, esetleg 19 éves kor a felsõ korhatár, de az egyetemen, fõiskolákon továbbtanuló gyermekek számára még a továbbiakban is - amennyiben ezt igazolják, és csak itt jelentkezik, ha úgy tetszik, a rászorultság -, 18-19 év fölött, az egyetemi vagy fõiskolai tanulmányok folytatása alatt folyósítsák a családi pótlékot.
De megnéztem egy másik országot is, ahol nem alanyi jogon biztosítják a családi pótlékot: ez az Amerikai Egyesült Államok. Itt a rászorultsági elv van érvényben. Nagyon érdekes az az összevetés, ha megnézzük, hogy például a skandináv országokban a lakosságnak hány százaléka küszködik a szegénység problémájával - mintegy 4-5 százaléka -, ugyanakkor az Amerikai Egyesült Államokban pedig, ahol a rászorultsági elv alapján kapják a szociális támogatást, 18-20 százalék között van a szegények aránya az összlakossághoz képest. Tudom, hogy más szempontok is és más okok is közrejátszanak ezen különbségekhez, de biztos, hogy meghatározó módon a rászorultsági elv alkalmazása, illetõleg az alanyi jogon juttatott családi pótlék vagy gyermeknevelési támogatás.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebbõl következik, hogy az a javaslat, ami itt elõttünk fekszik, koncepciójában elfogadhatatlan; de ismerve pénzügyminiszterünk elszántságát és a mögötte álló - feltehetõen 50 százalékot meghaladó - támogatottságot, úgy gondolom, hogy mindenképpen a rászorultsági elv bevezetése várható, sajnálatos módon. Ezért foglalkoztam azzal, hogy a családi pótlék adhatóságának feltételei között, az egy fõre jutó jövedelmet vizsgálva, módosító indítványt adjak be, hogy legalább - ha már nem lehet megoldani az alanyi jogon juttatandó családi pótlékot - javítani lehessen a feltételeken.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elõttünk lévõ javaslatból - törvénymódosító javaslatból - egyértelmûen kiderül, hogy a kormányzat csak a létminimumon élõknek kívánja megadni a családi pótlékot. Éppen ezért a törvényjavaslat azt mondja, hogy az egy fõre jutó havi jövedelem a bruttó 25 ezer forintot nem haladhatja meg. Tisztelt képviselõtársaim, ez a bruttó 25 ezer forint alig több mint 15 ezer forint nettó jövedelmet jelent; és nagyon jól tudjuk, hogy 1994. decemberi adatok szerint Magyarországon a létminimum havi 15 ezer forint nettó jövedelmet jelent.
Mit jelent ez akkor 1995-ben a gyermekeket nevelõ családok számára? Ez azt jelenti, tisztelt képviselõtársaim, hogy az év közepén, az év második felében egészen biztosan mélyen a létminimum alatt lesz a családok túlnyomó többsége, akik gyereknevelési, családipótlék-juttatásban nem részesülnek. Mert ha figyelembe vesszük az inflációt - márpedig figyelembe kell venni -, amely az elõrejelzések szerint minimum 25 százalék lesz, de vannak olyan becslések is, amelyek szerint a 35 százalékot is elérheti, de maradjunk csak a 25 százaléknál -, ez esetben is egészen biztos, hogy az év végére a létminimumot nem fogják 20 ezer forint alatt megállapítani. Biztos, hogy 20 ezer forint vagy afölött lesz az egy fõre jutó jövedelemszint a létminimumon élõk számára.
(20.30)
Márpedig ebbõl az következik, tisztelt képviselõtársaim, hogy a 25 ezer forint bruttóra vonatkozó javaslat nem elfogadható. Éppen ezért ebbõl a megfontolásból tettem javaslatot arra, hogy nettó 20 ezer forint összegben kerüljön meghatározásra a családi pótlék egy havi jövedelemhez kötött feltétele.
Tudjuk azt, tisztelt képviselõtársaim, hogy a mai viszonyok között Magyarországon a családi pótlék a gyermeknevelési költségeknek még az egyharmadát sem fedezi. Ebbõl nyilvánvalóan látható, érezhetõ és tudható, hogy ez a családipótlék-juttatás elsõsorban a kisjövedelmû rétegeket fogja érinteni. S ha a statisztikákat tovább vizsgáljuk, akkor azt is tudjuk, hogy ma a gyermekek több mint 42 százaléka a létminimum alatt él, tehát olyan körülmények között, olyan helyzetben, amikor a gyermek nevelésére sem testi, sem fizikai, sem szellemi vonatkozásban nincsenek meg a megfelelõ feltételek.
Ezek az elvonások, amelyek az elõttünk álló törvényjavaslatokból következnek, még tovább súlyosbítják a helyzetet, a családok súlyos helyzetbe kerülnek, és egyre nagyobb rétegeket fog érinteni ennek a törvénymódosításnak a hatása. Azt is tudjuk, hogy az inflációval összefüggõ áremelkedés elsõsorban a létminimum szintjén a legnagyobb és a legérzékenyebb. És hiába hoz és javasol vagy tesz le az asztalra a kormányzat kompenzálásra vonatkozó javaslatokat - tudomásom szerint mintegy 9 milliárd forintos kompenzálásról lenne szó -, de ez a kompenzálás a háztartási tüzelõolaj támogatásának megvonása miatt kiadandó segélytöbbletek fedezésére szolgál. Tehát azok a gyermekes családok, akik a létminimum alatt vagy a közelében élnek - mert még csak a közelében élnek a létminimumnak, de még nem érték el ezt az alsó szintet -, nem kapnak sem családi pótlékot, sem segélyt, sem pedig támogatást.
De ha játszunk a számokkal, és azt mondjuk, hogy ezt a 9 milliárd forint kompenzálást nem kell felhasználni a háztartásitüzelõolaj-támogatás megszüntetésének következtében kiadandó többletsegélyekre, akkor a mai adatok szerint létminimum alatt élõ gyermekeknek fejenként havonta 1000 forint jutna. Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy ebbõl az 1000 forintból nemhogy szinten tudnák tartani magukat, de egészen biztos, hogy tovább fog csökkenni az életszínvonaluk és a megélhetési lehetõségük.
Tisztelt Képviselõtársaim! Biztos, hogy az általam javasolt összeg, a nettó 20 ezer forint nem lesz sokáig a létminimumszint, hanem sajnos ez a szint legfeljebb az év végéig tudja megvédeni azokat, akik valóban a létminimumon vagy az alatt élnek. Megvédeni? Hát megvédeni nem tudja, csak biztosítani nekik a lehetõséget arra, hogy esetleg családi pótlékban részesüljenek, amennyiben eljut hozzájuk a hír. Mert tudjuk, hogy vannak olyan családok - nem kevesen -, akik nem olvassák a Magyar Közlönyt vagy kevésbé érdeklõdnek a sajtóban megjelent hírek iránt, és egyszer csak azt veszik észre, hogy nem kapnak családi pótlékot, nem tudják, hogyan kell a családi pótlék iránti kérelmet beadni. Szóval lesz egy átmeneti idõszak, amikor nagyon sokan késõn fognak ráébredni arra a szerencsétlen és tragikus helyzetre, amibe kerültek, és lesznek olyanok, akik talán soha nem fognak élni ezzel a lehetõséggel.
Éppen ezért bízom benne, hogy ezt a javaslatomat a tisztelt Ház el fogja fogadni. Ez csak erre az elsõ szûk esztendõre érvényes, utána - ha ezt a tisztelt kormányzat nem fogja kezdeményezni - kezdeményezni fogjuk, hogy január 1-jétõl az alsó szintet természetesen újra meg kell emelni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Amit én ebben a módosító javaslatban megfogalmaztam és önök elé terjesztettem, az csak minimális cél, mert a létminimum alatt élõk gyermekeinek megvédése és az ez év végéig történõ családi pótlék juttatása a célja, mint minimális cél, hangsúlyozom. Nagyon örülnék, ha képviselõtársaim közül néhányan - talán éppen a szocialista frakcióból - javasolnák csatlakozó módosító indítvány formájában, hogy ez az összeg is alacsony, és ezt emeljük meg nagyobb összegre. Biztos, hogy bennünk partnerra fognak találni, amennyiben ezt megteszik.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)