DR. PUSZTAI ERZSÉBET (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! A társadalombiztosításról szóló '75. évi II. törvény módosítása most az aktuális témánk. Itt megint arról van szó, hogy a huszonegy törvény között törvénymódosítás formájában jelennek meg olyan lényegi változtatások, amelyek alapjaiban befolyásolják például az egészségügyi ellátó-rendszert.
Az egyik kérdés, amirõl már sok képviselõtársam szólt, a fogászati ellátás társadalombiztosítási támogatásának drasztikus és rövid idõ alatt történõ megszüntetése, ahogy ez ebbõl a törvényjavaslatból kiderül. Azóta már sokan elgondolkodtak és elgondolkodhattak rajta, hogy mi is fog történni, ha ezt a változtatást ilyen hirtelen és ilyen elõkészítetlenül vezetik be.
Mirõl is van itt szó? Arról, hogy a törvény hatálybalépésével megszûnik a felnõtt korú lakosság fogászati ellátásának társadalombiztosítási támogatása, teljes egészében. A 18 éven aluliak kezelése, a sorkatonai szolgálatot teljesítõk kezelése szerepel ebben a törvényjavaslatban, ámde nem szerepel a társadalomnak nagyon sok olyan rétege, amelyet nem lehetne és nem szabadna kivenni semmiféle társadalombiztosítási ellátásból.
Ide tartoznak például a terhes anyák, akiknek fogászati szûrõvizsgálata és kezelése, fogaik állapotának rendben tartása már a terhesgondozás részeként is szerepel. Éppen ezért elég abszurd és érthetetlen kérdés, hogy ez miért nem vetõdött fel a kormány fejében akkor, amikor ezt a törvényjavaslatot elõkészítette és benyújtotta. A következõ kérdés az egyéb betegségben szenvedõk fogászati ellátása, a különféle intézetekben ápoltak fogászati ellátása, a felnõtt korúak elmeszociális és szociális otthonában lévõ gondozottak fogászati ellátása. Errõl nem rendelkezik a törvény. A törvény alkotóinak valahogy nem jutott az eszébe, hogy léteznek olyanok, akik után senki nem fog tudni a fogászati kezelésért fizetni. S akkor mi lesz? Mindig, minden alkalommal megvárjuk, amíg akut állapotba kerülnek, amíg sürgõsségi ellátásra szorulnak, amíg üvöltenek a fájdalomtól vagy tályog alakul ki a szájukban, és csak akkor, sürgõsségi ellátás címén fogjuk õket ellátni? Tudniillik ez a javaslat ezt tartalmazza, ha szigorúan értelmezem.
Ugyanakkor az idõskorúak protetikai ellátását támogatni szándékoznak, ami nagyon szép és dicséretes dolog, csakhogy a gyerekkor és az idõskor között van egy igen hosszú átmeneti idõszak.
A Népjóléti Minisztériumban az elmúlt években nagyon kemény munkával elkészült a fogászati finanszírozás reformjáról szóló anyag. Teljes részletességgel kidolgozott állapotban a kormány rendelkezésre állt volna. Elkészült az anyag a szakmai kollégiumokkal, szakmai körökkel való többszörös és részletes egyeztetés után, és a dolog lényege éppen az, hogy a társadalombiztosítás a fogak megõrzését, a fog megtartását támogassa, és ami ezen kívül van, ahhoz kelljen hozzájárulást fizetni a fogorvoshoz furdulóknak.
Miért ilyen nagyon fontos ez és miért különbözik ez a kormány jelenlegi javaslatától? Azt mondja most a kormány, hogy a sürgõsségi ellátás, a fájdalomcsillapítás társadalombiztosítási támogatást élvez. Ezek szerint a társadalombiztosítás támogatja, ha valaki megszabadul a fogától, és nem támogatja, ha valaki megõrzi a fogát.
(22.10)
Ez egy nagyon szomorú döntés az önök részérõl, hiszen pontosan az lenne a lényeg, hogy ebben az országban - ahol egyébként is az európai átlagnál sokkal rosszabb fogazattal élnek az emberek - a fog megtartására és a megelõzésre ösztönözzük az embereket. Ez a program nem ösztönzi az embereket megelõzésre, hiszen ha csak egy szûrõvizsgálatra jelentkezik a fogorvoshoz, ha csak azt szeretné, hogy megnézzék a fogát, van-e közötte lyukas, már azért is fizetnie kell, hiszen a társadalombiztosítás semmit nem fizet a fogorvosi ellátásért.
Nagyon remélem, hogy kedves képviselõtársaim még meggondolják, hogyan lehet ezt bevezetni, hiszen léteznek módosító indítványok, de azok az összes részletkérdést nem kezelik. Nem kezelik azt, hogy mi van azokkal az emberekkel, akik olyan rossz anyagi körülmények között élnek, hogy semmilyen körülmények között nem fognak tudni fizetni a fogorvosi ellátásáért; az õ számukra nem marad más, mint az, hogy fiatalon fogatlanná váljanak, hiszen nincs más lehetõségük, semmiféle lehetõséget nem teremt meg ez a törvényjavaslat.
Ezeket a módosításokat ráadásul ilyen rövid idõ alatt hirtelen bevezetni rendkívül sok zavart és zûrt fog kelteni a fogorvosi hálózatban. Hiszen könnyû azt leírni, hogy a fogorvosi ellátó hálózatot privatizáljuk, mert ez megoldja technikailag a kérdést, ugyanakkor senki nem tud válaszolni arra, hogy milyen körülmények között, milyen feltételekkel fogják ezt, mennyi idõ alatt végrehajtani, és mi történik a fogorvosokkal a rendelõkben akkor, amikor ez a törvény hatályba lép. Mi történik a fogorvosokkal és mi történik a betegekkel?
Egyik napról a másikra szándékoznak megváltoztatni ezt a rendet; a fogorvosok egy jó része közalkalmazott, önkormányzati rendelõkben dolgoznak; az önkormányzatoknak ellátási kötelezettségük van, hiszen az alapellátás körébe tartozik a fogászati ellátás. Mi fog történni ezek után, hogyan rendezik a vitás kérdéseket? Ha az egy rendelõben egy széken két fogorvos dolgozik, hogyan fogják privatizálni, kinek, mikor? Hogy fogják a rossz, lerobbant gépeket magántulajdonba adni? Hiszen a rendelõk privatizálása talán ezt is jelenti. Milyen bérleti díjakat szándékoznak megállapítani? Alig egy- másfél hónappal az intézkedések hatálybalépése elõtt az összes ilyen kérdés teljes mértékben tisztázatlan.
Képviselõtársaim, nem javaslom önöknek, hogy megszavazzák ezt a módosítást, mert rendkívül nagy zavart fognak kelteni a fogorvosi ellátásban, rengeteg tisztázatlan kérdést, rengeteg problémát és rendkívül sok feszültséget.
A másik kérdés a szanatóriumi ellátás kérdése, amiben megint nem tudunk semmi részletet, hiszen nem jut el hozzánk az információ, hogy mit terveznek, és pontosan néha az az érzésünk, hogy önök sem tudják igazán, hogy mit is szeretnének, azon kívül, hogy meg akarnak takarítani pénzt bizonyos helyeken. De hogy ezt hogyan szándékoznak végrehajtani, azzal kapcsolatban semmi konkrét információnk nincs. Azt mondják egy elõkészítõ anyagban, hogy a szanatóriumok túl sok, túl széles ellátást visznek, és a szanatóriumi ellátás jelentõs részének társadalombiztosítási támogatását meg kell szüntetni. A szanatóriumi ágyak 15-20 százaléka olyan, amely rehabilitációt lát el, ezeknek kell megõrizni továbbra is a társadalombiztosítási támogatását. Érdekes gondolat ez. Mindenki tudja, hogy Magyarországon a rehabilitációra nagyon kevés a lehetõség. Azt elfogadnám, hogy a szanatóriumi ágyak nagyobb részén folyjon aktívabb rehabilitáció, de hogy a meglévõ szanatóriumi ágyak mindössze 15-20 százalékát fogadják el rehabilitációnak és az összes többi társadalombiztosítási támogatását megszüntessék, az teljesen elfogadhatatlan, hiszen így sem látjuk, hogy mi lesz ezek után, mi lesz ezekkel az intézményekkel, ki és hogyan fogja ezeket finanszírozni. Vagy bezárják? Vagy privatizálják? Ki fog azért az ellátásért fizetni, amikor beutalnak egy beteget, mondjuk, egy súlyos infarktus után szanatóriumi kezelésre? Hol van a határ a rehabilitáció és a szanatóriumi ellátás között? Ezek mind tisztázatlan kérdések.
A betegszállítás szempontjából érthetõ dolog az, magam is tudom, nagyon sok betegszállítás nem igazán indokolt, ez sok esetben elõfordul. De vajon megvan- e már az a feltételrendszer, amikor e szerint a törvény, e szerint a módosítás szerint a betegszállítást támogatni fogják vagy nem fogják támogatni? Hiszen az eddigi megfogalmazásokban rendkívül általános kitételek találhatók, indokolt eset-e a betegszállítás vagy nem indokolt. És akkor ott az alapkérdés: az a járni alig tudó, ámbár a kórházban meggyógyult néni, aki húsz kilométerre lakik a kórháztól egy kis faluban, annak most indokolt a hazaszállítása vagy nem indokolt, mert már nem beteg. Akkor nem betegszállításra vették igénybe a mentõszolgálatot. Hol fogják megvonni a határokat? Errõl megint nem tudunk semmit, de elõttünk van a törvénymódosítás, elõttünk van a pótköltségvetés, ahol az erre szánt összegeket már csökkentik, holott még azt sem tudják, hogy milyen mértékû lesz az igénybevétel egy új rendszer szerint, hiszen az új rendszert még nem dolgozták ki!
Itt most két dolog történhet: vagy nem fog elindulni az új rendszer, mert a szabályozásokat nem fogják tudni megalkotni megfelelõ idõre, és akkor nem takarítottak meg semmit, de akkor hol van a társadalombiztosítás költségvetése, mit ér az egész költségvetés; vagy hirtelenjében és drasztikusan bevezetik az intézkedéseket, amihez nem lesz ideje a jogalkalmazóknak alkalmazkodni és rendkívül sok feszültséget, vitát és problémát szülnek a társadalomban. Ezt is meg kellene talán gondolni, és ilyen elõkészítetlenül ilyen drasztikus lépéseket nem volna szabad tenni.
Ezért képviselõtársaimnak azt javaslom, hogy az ide vonatkozó és intézkedéseket elhagyó, de legalább finomító módosító indítványokat támogassák.
A következõ a táppénz ügye. Rendkívül érdekesnek tartom a 79. §-ban a megfogalmazásokat. Tudniillik tévesen módosították a korábbiakban a betegszabadság alapján a társadalombiztosítási törvényben történt megfogalmazást. Eddig úgy szólt, hogy akinek külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság jár, az táppénzre legkorábban az elsõ tíznapos betegsége után jogosult. Mit írtak ebbe a törvénybe? Akinek külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság nem jár, táppénzre legkorábban az egy naptári évben igazolt keresõképtelensége 25. napját követõen jogosult. Tehát, kedves képviselõtársaim, akinek nem jár betegszabadság, az a 25. naptól kezdve jogosult. És mi van azzal, akinek jár betegszabadság? Az mikortól jogosult? Errõl elfelejtettek rendelkezni. Talán esetleg meg kellene gondolni, mielõtt leírják, hogy mit akarnak mondani egy törvénycikkellyel.
Arról már korábban szóltunk, hogy a gyermekápolási táppénz ilyen értelmû módosítása rendkívül komoly problémát fog kelteni az egészségügyi hálózatban. Nem pusztán az lesz a probléma, hogy a gyermek hat- és tizenkétéves kora között az anya táppénzként már csak a fizetésének 50 százalékát kaphatja, hanem az lesz az igazi, súlyos morális probléma, hogy vajon az orvos megtegye- e, hogy azt az anyát, aki minimálbért keres, a gyerek betegsége címén írja ki táppénzre, hiszen akkor csak a minimálbér 50 százalékát fogja kapni arra az idõre. Ha azonban ebben az esetben az orvos a papírra azt írja, hogy az alatt az idõszak alatt az anya beteg, akkor 70 százalékát fogja kapni. Kérdezem önöket, képviselõtársaim, van-e értelme az ilyen rendelkezésnek, és miért kell az egészségügyi dolgozókat ilyen típusú méltányossági csalásokra kényszeríteni? Mert ezt fogják tenni, mert nem sok háziorvost találnak, aki megteszi azt egy rosszul élõ és alacsony keresetû anyával, hogy 50 százalékra csökkenti a jövedelmét a gyerek betegségének ideje alatt.
A terhességi-gyermekágyi segélyrõl hasonlót lehet elmondani, hiszen úgy módosítják a terhességi-gyermekágyi segélyt, hogy látszólag kiterjesztik, és errõl mondhatnák azt, akik ezt elsõre elolvassák, hogy jaj, de jó, hiszen megnyúlik a terhességi-gyermekágyi segély ideje, ugyanakkor azonban minden nõtõl jelentõs összeget vesznek el, hiszen az eddigi teljes kereset helyett csak 70 százalékot vagy ha nincs elég biztosítási ideje, 60 százalékot kaphat.
(22.20)
A második félévben adott, a fizetés után járó 50 százalékos terhességi- gyermekágyi segély elméletben ott adhat valamit az anyának, aki a gyedtõl megfosztva azt igénybe venni nem tudja, de a viszonylag magasabb jövedelme után az az 50 százalék még mindig biztosítja egy fél éven át a gyermeke gondozását.
A társadalombiztosítási járulék kiterjesztésérõl majd képviselõtársaim fognak szólni, hiszen ez egy olyan döbbenetes változtatás, amit - azt hiszem - nem lehet elégszer elmondani, hogy tönkreteszi az egész kulturális, mûvészeti és tudományos életet egyaránt.
Megdöbbentõnek tartottam a balesetijárulék-fizetésre vonatkozó kitételeiket, amit még a módosító indítványok sem kezelnek, hiszen a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó 44 százalékos baleseti járulékot kell hogy fizessen a továbbiakban, és ez semmivel nem magyarázható meg, képviselõtársaim! Az az ember, aki egy munkahelyen dolgozik, az után nyugdíjbiztosításra, balesetbiztosításra és egészségbiztosításra a munkaadója 44 százalék járulékot fizet; ha pedig valaki emellett kiegészítõ tevékenységet folytat, akkor az ez után járó jövedelme, de minimálisan a minimális bér összegéig, 44 százalék csak baleseti járulékot kell fizetnie! Mivel indokolható ez, hogy a kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozónak csak balesetbiztosításra akkora összeget kell fizetni, mint más embernek a teljes társadalombiztosítási ellátásért? Azt hiszem, semmivel sem indokolható, és minden bizonnyal az alkotmányossága is megkérdõjelezhetõ. Ezen sem szándékoznak sajnos módosító indítvánnyal megfelelõ mértékben változtatni.
Kedves Képviselõtársaim! Ez most megint egy olyan törvénymódosítás, ami tele van olyan változtatásokkal, amelyek súlyos hibát, súlyos zavarokat fognak kelteni a társadalomban, különös tekintettel az egészségügyi ellátó hálózatot érintõ kérdésekre, s önök ezt egy-másfél hónap alatt kapkodva, átgondolatlanul végre akarják hajtani.
Még egyszer kérem önöket, gondolják meg, hogy megszavazzák-e ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)