DR. KELEMEN ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az elõbb szó esett arról, hogy a bizottsági ülések meg fogják vizsgálni a kapcsolódó módosító indítványokat. Rossz érzésemet kell kifejeznem ezzel kapcsolatosan, hiszen amennyiben plenáris tárgyalást nem kapnak ezek a kérdések, úgy járhatunk, mint azokkal a módosító indítványokkal, amelyekkel most foglalkozni kívánok. Ezek az ajánlásban a 193., 196. és a 197. számot viselik, és vonatkoznak a törvénycsomagnak - ennek a csudacsomagnak - a 80. és 81. §-ára. Itt ugyanis mindkét esetben arról van szó, hogy bizonyos százalékokat állapítanak meg fizetési kötelezettségként. Az egyik esetben a táppénz összegére: kétévi folyamatos biztosítási idõ esetében a figyelembe vehetõ napi átlagkereset 70 százaléka, ennél rövidebb biztosítási idõ esetén 60 százaléka, a fekvõbeteg- gyógyintézeti ellátás esetén szintén 60 százalék, amit a javaslat megállapít.
(22.40)
Gyermekápolási táppénz összege a gyermek hathónapos koráig és egyéb feltételek mellett 70 százalék.
A 81. § a terhességi-gyermekágyi segélynél hasonló logikával dolgozik, amikor azt mondja, hogy a terhességi-gyermekágyi segély mértéke a szülési szabadság elsõ 26 hetére bizonyos biztosítottság megléte esetén a napi átlagkereset 60 százaléka, és a szülési szabadság második 26 hetére, megint nem említem az egyéb körülményeket, amelyeket megszab a javaslat, ott meg a napi átlagkereset 50 százaléka.
Egy dolgot mindenféleképpen hiányol az ember, ha ezt olvassa, és ezzel kapcsolatosan nem hallottam véleményt a képviselõtársaktól erre vonatkozólag, és hangsúlyozni szeretném, mégpedig az alsó küszöb hiányát. Az, hogy 50 százalék, 60 százalék vagy 70 százalék, ez nem összeg, nem megfogható összeg. Ez gyakorlatilag bármilyen kicsiny összeg is lehet, és megdöbbentõ számomra, hogy azokat az indítványokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy egy alsó küszöb megállapításra kerüljön, mind a Semjén Zsolt nevét viselõ 193-ast, mind a 196-ost a bizottságok nem támogatták, egyik megvizsgáló bizottság sem támogatta.
Ezért mondtam azt, hogy nem biztos, hogy csak a bizottsági ülések a legmegfelelõbbek arra, hogy a képviselõkben megérjen egy kapcsolódó módosító indítvány lehetõsége - hiszen mit mond? A 193. számot viselõ indítvány azt mondja, hogy a 81. §-ban a törvény 25. § (1) bekezdése módosítását oly formában javasolja, hogy a napi átlagkereset - itt a teljes összegét javasolja a képviselõ úr -, de legfeljebb a mindenkori minimálbér háromszorosa. Tehát meghatározza az alsó határt, a másik esetben a napi átlagkereset 80 százalékát javasolja a 60 helyett, de úgyszintén, hogy legfeljebb a mindenkori minimálbér háromszorosát. Tehát egy alsó határt egyértelmûen megállapít.
A 196-os javaslatban ugyanez a helyzet forog fenn, ahol Semjén Zsolt képviselõ azt javasolja, hogy a szülési szabadság második 26 hetére a megadott pontok szerinti esetekben a napi átlagkereset 70 százaléka a javasolt 50 helyett, de itt is a leglényegesebb véleményem szerint az, hogy legfeljebb a mindenkori minimálbér háromszorosa. Tehát egy alsó kifizetési határnak a rögzítése, ne legyen teljesen nevetséges az az összeg, amely így kijön.
A 197-es ajánlást pedig azért említettem meg, mint amit figyelemre méltónak tartok, annak ellenére, hogy a bizottságok részérõl, egyik bizottság részérõl sem kapott támogatást, mert itt dr. Kis Gyula képviselõ úr olyan kiegészítését javasolja, a módosítvány 81. §-a és az eredeti törvény 25. §-ának egy olyan kiegészítését javasolja, amely a tartósan beteg vagy fogyatékos gyermekeket nevelõ, a gyermekét egyedül nevelõ és a három vagy több gyermeket nevelõ családok esetére vonatkozik. Ezt mint külön esetet, mint külön méltánylást igénylõ helyzetet, azt hiszem, szükséges tekintetbe venni.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)