DR. KUTRUCZ KATALIN (MDF): Egy nagyon kedves hölgy telefonált, aki elmondta a fogászati ellátással kapcsolatban a problémáját. A helyzet az, hogy a hölgy nyugdíjas, fáj a foga, fogászati kezelésben részesül, korábban ment nyugdíjba, a nyugdíja 11 000 forint, de miután korábban ment nyugdíjba, életkora miatt nem illeti meg az ingyenes ellátás, ezért soha nem fogja tudja befejeztetni a gyógykezelést. Mert azt hiszem, hogy azt itt mindenki tudja, hogy 11 000 forint havi jövedelembõl fogat csináltatni nem lehet. Eredetileg nem ezzel kapcsolatban kértem szót, de ha már így jött ki, akkor nagyon örülök, hogy elmondhattam.
Pusztai Erzsébet a javaslat 79. §-ával kapcsolatban azt kérdezte, hogy mi történik azzal, akinek betegszabadság jár. Azért kérdezte ezt, mert a 79. § azt mondja, hogy a törvény 19. §-a új (3) bekezdéssel egészül ki. Ez pedig így szólna: az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérõen, akinek a külön törvény rendelkezése szerint betegszabadság nem jár, táppénzre legkorábban az egy naptári évben igazolt keresõképtelensége 25. napját követõen jogosult. Tehát ezért tette fel képviselõ asszony azt a kérdést, hogy akkor akinek jár betegszabadság, az vajon mikor kaphat táppénzt.
De én azt a kérdést is fel szeretném tenni, hogy akkor akinek nem jár betegszabadság, az mikor jogosult táppénzre. Ugyanis ez a szabály 25. napot mond, van azonban ennek a törvénynek egy 91. §-a is. A 91. § azt mondja, hogy a 19. § (3) bekezdésétõl eltérõen, tehát attól eltérõen, amit az elõbb felolvastam, akinek a külön törvény rendelkezése szerinti betegszabadság nem jár, tehát már megint nem jár, táppénzre az 1995. naptári évben legkorábban az egy naptári évben igazolt keresõképtelensége 20. napját követõen jogosult, illetõleg még elõtte az (1) bekezdés azt mondja, hogy a 19. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezéseit '95. május 31. napját követõen keletkezõ jogosultság esetén kell alkalmazni. Azonban ez a törvényjavaslat a 19. § (1) és (2) bekezdéséhez nem nyúl hozzá, csak a (3) bekezdéséhez. Az (1) és (2) bekezdés már évek óta hatályban van. Kérdezem én: miért kell olyan szabályt hozni, hogy egy évek óta hatályban lévõ rendelkezést, illetve két rendelkezést május 31-ét követõen kell alkalmazni?
Szeretnék még hozzászólni a törvényjavaslatnak a járulékalap-kiterjesztésre vonatkozó szabályaihoz, amelyeket számos módosító indítvány érintett, valamint a baleseti táppénzre vonatkozó szabályaihoz. Ezzel kapcsolatban azonban engedtessék meg nekem, hogy itt most kivételesen ne az MDF véleményét mondjam el, pontosabban ez részben az MDF véleménye is, de egy szó szerinti szöveget fogok felolvasni, és ez egy külsõ szervezetnek a véleménye, ezért kénytelen vagyok ezt elõre bejelenteni. Ez a vélemény így szól:
"Az ország jelenlegi pénzügyi, gazdasági helyzetében csak olyan javaslatoknak van realitásuk, amelyek a stabilizációt újabb súlyos, adott esetben késõbb a gazdaságra is negatívan visszaható feszültségek keltése nélkül szolgálják, ezzel hosszú távra szavatolják a mindenkori nyugdíjak kifizetését is. A megismert kormányzati javaslatok azonban nem ilyenek".
Ez a külsõ szerv úgy ítéli meg, hogy vannak a társadalombiztosítási rendszerbe illeszthetõ olyan lehetõségek, amelyek konszolidálnák a járulékalapot, s garantálnák a bevételek biztosítását, illetõleg realizálását, és amellett megfelelõ szabályozással, megfelelõ idõben reális lehetõség nyílna egy esetleges társadalombiztosítási járulékmérték csökkentésére is.
Ugyanakkor ez a szerv a továbbiakban kötelességének és jogának tartja azt, hogy szót emeljen minden olyan intézkedés vagy eljárás ellen, amelyet a tervezett eredmény elérésére alkalmatlannak tart, amely tovább súlyosítja a nyugdíjrendszer feszültségeit, kockára teszi az igazgatási szervezet mûködõképességét, és amely sérti az önkormányzatok önkormányzati jogait. Azt mondja ez a külsõ szerv, hogy a kormánynak az a szándéka, hogy a munkavégzésre irányuló különbözõ jogviszonyok közterheit kiegyenlítse, illetõleg közelítse, az egy munkáltatón belüli különbözõ jogviszonyok esetében önmagában még nem képezi kifogás tárgyát.
(22.50)
A kormány javaslatai azonban ezeken túlmennek, és egyébként is a nyugdíjalaphoz nem kapcsolható kifizetéseknek csak az úgynevezett munkáltatói járulékoltatása elvileg sem fogadható el. Így az a tervezett intézkedés, amely a szerzõi jogvédelem alá esõ díjakra, továbbá a kiegészítõ tevékenységet folytatók baleseti járulékalapjára - a biztosítotti jogosultság változatlanul hagyása mellett - magas járulékfizetést írna elõ, elfogadhatatlan.
Ez a megoldás ugyanis - minden ellentételezés nélkül - kifejezetten elvonási szerepet szánna a társadalombiztosításnak, és így tovább nyitná a munkáltatói és a biztosítotti járulékalapok közötti ollót. Ez ellentétes mindenféle biztosítási logikával, és a közvélemény részérõl indokoltan váltana ki a jelenleginél is hevesebb bírálatokat.
Az említett intézkedéscsomag szerint a társadalombiztosítási járulékalap- szélesítés a szerzõi jogvédelem alá tartozó díjakra, juttatásokra, a végkielégítésre, az adómentes étkezési hozzájárulásra és az adóköteles természetbeni juttatásnak minõsülõ ruházati költségtérítésre vonatkozna. A kiegészítõ tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, illetõleg társas vállalkozás tagja esetében a baleseti járulék mértéke a jelenlegi 10 százalékról 44 százalékra emelkedne. Problémát jelent, hogy nincsenek átmeneti rendelkezések, ezek nélkül a végrehajtás nehézségekbe fog ütközni.
Ez a szerv felhívja a figyelmet a járulékalapok és az ellátási alapok jelenlegi, illetõleg - a tervezett intézkedések következtében - jövõbeni feszültségeire és a biztosítási elvtõl egyre inkább eltávolodó rendszerére. Ez a tervezet nem felel meg a fenti elveknek, ellentétes a szolgáltatás, ellenszolgáltatás elvárható követelményeivel, kizárólag már a jelenleg is rendkívül magas elvonások további fokozását jelenti.
Ez a testület úgy gondolja, hogy a tervezett intézkedés folytán a bevételek tényleges növekedése kérdéses. Úgy gondolja, hogy inkább arra kell számítani, hogy tovább romlik az amúgy is rossz fizetési morál, és a tiltakozások a társadalombiztosítási szervekre fognak zúdulni. Ezért határozottan kéri a kormányt, hogy amennyiben a célzott körben az elvonásokat mindenképpen növelni kívánja, azt más intézkedésekkel, de semmiképpen sem a társadalombiztosítás feszültségeinek további fokozásával tegye.
A baleseti táppénzzel kapcsolatban pedig azt mondja, hogy a hatályos társadalombiztosítási törvény a baleseti sérültekrõl fokozott gondoskodási kötelezettséget ír elõ, amelynek a baleseti táppénzjogosultság tervezett szigorítása ellentmond. Ugyanakkor számítani kell arra, hogy arányosan csökkennek a társadalombiztosítási megtérítési igények, és meghatározott körben korábban kerül sor a baleseti rokkantsági nyugdíj igénybevételére. Ezért a tervezett intézkedéstõl várt megtakarítás szakmailag is megalapozatlan.
Az a szervezet, tisztelt képviselõtársaim, amelynek véleményét elmondtam, az nem más, mint a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat; és ez a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat közgyûlésének állásfoglalása.
Az önkormányzati választások nem olyan régen voltak - én most a társadalombiztosítási önkormányzatokra gondolok, amely a helyi önkormányzatoknál egy kicsit régebben, de nem olyan nagyon régen volt. Ezeket a választásokat az MSZP-hez közel álló szervezetek nyerték meg, ezeknek a képviselõi ülnek benn ezekben az önkormányzatokban. Nem lehetne legalább a saját vagy az MSZP-hez közel álló szervezetekkel valamiféle párbeszédet fenntartani, ha ez a kormány már úgyis azt mondta - még kormányra kerülése elõtt és kormányra kerülése után is egy darabig -, hogy párbeszédre, megegyezésre törekszik a társadalom valamennyi részével? Ha már mással nem, akkor legalább a hozzá közel álló szervezetekkel nem lehetne megegyezni? Hogy lehet az, hogy olyan indítványokat nyújtanak be vagy olyan törvényjavaslatot nyújtanak be, amelyek még ezeknek a szervezeteknek a számára is teljességgel elfogadhatatlanok? Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)