ZSIGMOND ATTILA (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Akár folytathatnám ott, ahol Vitányi Iván tegnap abbahagyta. Igen, hölgyeim és uraim, a kultúra és a kultúrát felelõsen képviselõ országgyûlési bizottság kormánypárti többséggel - ellenzékben van. Abszurd helyzet - vagy inkább teljesen természetes. Nem tehet mást. De vajon a kultúra ügye miért csak a kulturális bizottságnak oly fontos?
Vitányi elnök úr mértékrõl beszélt. Szerintem nincs mérték. Mértéktelenség van. Nincs jövõ és jelen, fontos és nem fontos. Tekintet nélküli, szárnyaló fantáziájú harács van, amit bátorságnak, hovatovább vitézségnek titulálnak. Ez utóbbi igaz, ehhez tényleg nagy bátorság, talán már vakmerõség kell. Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a bátorságnak a szakszerûség, az értelmes jövõépítés, a kibontakozás felelõssége a szinonímája. És milyen bágyadt, szánalmas bátorság a talán legvédtelenebbet sújtani?
Igen, a kultúra, a tudomány, a mûvészet tiszteletdíjainak tb-járulékáról beszélek természetesen. Módosító indítványunk a 209. pont alatt található, és a 85. § ÁT 103/A (15) bekezdés teljes elhagyására irányul. Mielõtt bárki kulturális lobbyt kiáltana, mielõtt bárki kivételezésre, kiváltságokra gondolna, sietve megnyugtatom, hogy nem errõl van szó. Magam is a nemzet egyetemlegesen felfogott ügyéért, egyáltalán a szellemi életért, a kultúra, a tudomány, a mûvészet intézményrendszerének mûködhetéséért emelek szót. A mûködõ vagy még csak potenciálisan tartalékban lévõ agymunkáért szólok, melynek fontosságát oly sokszor kérdõjelezték meg 1949 és 1990 között. Már megint?
Kitõl várja vagy mitõl várja a kormányzó Pénzügyminisztérium a kilábalást? Pénzügyi mûveleteitõl vagy az agyban gazdag értelmiségtõl? De nézzünk egy példát a sok lehetõség közül!
A magyar alkotómûvészek, képzõ-, ipar-, fotó-, zenemûvészek, az irodalom mûvelõi nem tartoznak a társadalombiztosítás általános körébe. Nem õk akarták így, hogy nekik csak úgynevezett nyugdíjsegély járjon, noha jövedelmük után mindig vonták a járulékot. De ezt legalább eddig mindig megkapták a mûvésznyugdíjasok, úgy, mint mindenki e hazában. A mértéktelenség gátlástalanjai azonban új cselt eszeltek ki, hogy a havi ezer forint segélyjárulék mellett fizessék az alkotók minden tiszteletdíj után még annak 44 százalékát a társadalombiztosításnak. De e tiszteletdíjak után fizetett 44 százalék tb-járulékért nem jár semmi; se nyugdíj, se semmi.
Az ember azt hinné, hogy az amúgy még kissé hermafrodita társadalombiztosításunk is társadalmi szerzõdésen alapul: az aktív kori befizetésekbõl majd jár valami, ha nem is sok. Csak a szellem munkásainak nem jár semmi a 44 százalék befizetéséért. És az alkotmány, hölgyeim és uraim? De hát akkor nem is társadalombiztosításról, hanem adóról van szó: agyadóról! A tudományos kutatók, a kultúra, a mûvészet munkásai adóznak azért, mert agyukat használják: ez a büntetésük.
(23.00)
Idáig a csomagküldõ szolgálat "minta érték nélkül" küldeményérõl beszéltem, de ezzel a bajok nem érnek véget. Még mindig a nyugdíjsegélyes alkotómûvésznél maradva - akitõl úgy akarják tiszteletdíja 44 százalékát is elvenni, hogy nem kap érte semmit - a pótköltségvetéssel mára ott tart, hogy elfogadása esetén már szerzett jogú nyugdíjsegélyét sem kapja meg. Azért nem, mert a kormányzó Pénzügyminisztérium az 1994. évi - teljesen felesleges - pótköltségvetésben már 50 millióval csökkentette, a mostani pótköltségvetésben további 40,5 millióval csökkenti a Magyar Alkotómûvészeti Alapítvány - egyébként szükséges és elkerülhetetlen - költségvetési támogatását. Így pedig nem fog tudni még nyugdíjsegélyt sem fizetni. Nos, ez csak egy példa a sok közül a kíméletlenül bátor mértéktelenségrõl.
És most néhány mondat idézet következik: "A kultúra nemcsak terepe, de eszköze is a társadalmi, gazdasági modernizációnak. A világ élenjáró nemzetei, országai gazdasági fejlõdésük dinamikáját, demokratikus vívmányaikat jelentõs részben a kultúrára, az oktatásra fordított szellemi energia, figyelem és anyagi eszközök, az emberi tõkébe való beruházás segítségével érték el." Egy másik idézet ugyaninnen: "A kultúra a társadalom boldogulásának egyik legfontosabb eszköze." Végül egy harmadik idézet egy másik anyagból: "A társadalomnak a kultúra egészére van szüksége, és a kultúra e társadalmi szerep révén elõmozdítja a gazdasági fejlõdést" - idézet bezárva.
Kérdezem önöket így, ismét kérdezem: jól van ez így? Vagy inkább: jól lesz ez így? Vagy itt már semmi sem számít, csak a persely? Ezt a mértéket nem ismerõ pénzügyi hatalmat csak az Országgyûlés ellensúlyozhatja immár, és nagyon kérem képviselõtársaimat, ezt ne felejtsék el a szavazásnál! De hogy ne maradjon titok, hogy honnan idéztem, szeretném megmutatni: (Két kiadványt emel a magasba.)... ebbõl és ebbõl a munkából, a Magyar Szocialista Párt programjából, és a szabaddemokraták "Kultúratámogatás" címû anyagából származnak az idézetek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)