DR. TÓTH TIHAMÉR (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A köztisztviselõk jogállásáról szóló '92. évi XXIII. törvény módosítását célozza az elõttünk lévõ javaslat, és ennek a 241. pontjával kapcsolatban szeretnék néhány megjegyzést tenni. Annál is inkább, miután esély van arra, hogy Balsay István képviselõtársam módosító indítványa bekerüljön a végleges törvényszövegbe, hiszen, mint azt hallhattuk, négy bizottságból három támogatta. Ez valószínûleg azzal függ össze, hogy ezeken a bizottsági üléseken az ott jelen lévõ kormányképviselõ is támogatta a javaslatot.
Tekintettel arra, hogy majd késõbb, a 244. pontnál az alkotmányügyi bizottság által elvégzett pontosítás arra irányul, hogy a végleges szöveg teljesen korrekt és érthetõ legyen, ezért szeretném most itt felhívni az alkotmányügyi bizottság figyelmét arra, hogy amikor a módosítást tárgyalják a bizottságban, figyeljenek fel arra, hogy ez az újonnan beiktatni kívánt (2) bekezdés terminológiájában feleljen meg az elõtte lévõ (1) számú bekezdésben írtaknak. Ugyanis itt álláspontom szerint az volna a korrekt szöveg - és talán nem fog megsértõdni Balsay István képviselõtársam, ha itt most társszerzõként feliratkozom a módosító javaslata mellé -, hogy a (2) bekezdés úgy hangzana, hogy a Ktv. 8. § (3) bekezdése a következõk szerint módosul: "Fõjegyzõvé - valamint a fõjegyzõ helyettesítésére aljegyzõként -..." Én inkább úgy fogalmaznék itt, hogy "... valamint a fõjegyzõ helyettesítésére aljegyzõvé...", és akkor így volna korrekt az elõzõ megfogalmazással.
Ugyancsak egy pontatlan szóhasználatra szeretném felhívni a figyelmet. A javaslat 92. § (1) bekezdés a) pontjában a szakmai képesítés meghatározásánál a jegyzõnél az szerepel, hogy "igazgatásszervezõi vagy állam- és jogtudományi képesítéssel rendelkezik". Azt hiszem, ez így korrekt, fogadjuk el az elõterjesztõtõl.
(00.40)
Ennek megfelelõen javaslom elhagyni Balsay képviselõtársam indítványából ugyancsak az a) pontban az állam- és jogtudományi "doktori" megnevezést, tehát a "doktori" szó elhagyását, ugyanis teljesen korrekt lenne akkor, ha csak állam- és jogtudományi képesítésrõl beszélnénk. Amennyiben az alkotmányügyi bizottság ezzel egyetért, gondolom, hogy bizottsági módosító indítványként ezt a korrekciót el tudja végezni.
A jelentés következõ pontja a 244., amelyet az elõbb is jeleztem. Itt ugyan szépészeti beavatkozást végzett el az alkotmányügyi bizottság, de úgy érzem, hogy ezzel rontotta az eredeti beterjesztés tartalmát. A 96. §-ról van szó, amely a köztisztviselõi törvény 21. §-át egy új (4) bekezdéssel egészítené ki. A törvényjavaslat indokolásában egy mondat szerepel errõl, mégpedig annyi, hogy korábban nem volt megoldva a jegyzõ helyettesítése és ezzel, az új bekezdésnek a felvételével kívánják ezt megoldani. Javaslom, hogy itt az eredeti szöveget fogadjuk el végsõ soron, és az alkotmányügyi bizottságnak ezt a pontosítását ne vegyük figyelembe. Ugyanis az eredeti szövegben az a kitétel, hogy "jegyzõ helyettesítése céljából a képviselõ-testületek megállapodása alapján a jegyzõ további közszolgálati jogviszonyt létesíthet", ez teljesen korrekt. Felesleges ezt úgy kezdeni, hogy más jegyzõ helyettesítése céljából, ugyanis szóba sem jöhet az, hogy egy jegyzõ saját magát helyettesíti, és ezzel még plusz közszolgálati viszonyt is létesíthet. Tehát úgy érzem, hogy még alkotmányügyi bizottsági módosító javaslattal se rontsunk ott az elõterjesztésen, ahol az korrekt és pontos szöveget tartalmaz.
A jelentés következõ pontja a 250., amelyiket szeretnék érinteni hozzászólásomban. Birta Sándor képviselõ úr próbálja korrigálni azt a nagyvonalúságot, amit ez az új módosítás tervez bevezetni, miszerint a köztisztviselõi bért, a meghatározott alapilletményt plusz-mínusz húsz százalékkal lehet változtatni. Úgy érzem, hogy lehet jó egy ilyen javaslat, de ha ez minden kontroll nélkül érvényesülne, és egyszerûen a köztisztviselõ ki lenne téve annak, hogy csak az õ munkahelyi fõnöke, minden külön indokolás és minden külön elõzetes eljárás nélkül a neki egyébként törvényben megállapított alapilletményét megváltoztathassa, nem biztos hogy azt a célt érné el ezzel az elõterjesztõ, mint ami az eredeti szándéka volt. Tehát annak ellenére, hogy egy szocialista képviselõtársunk módosító indítványát, ahogy nézem, egyetlenegy bizottság sem támogatja, kérem ennek még egyszer a felülvizsgálatát. Ugyanis semmiféle külön kötelezettséget nem jelent az, ha legalább annyi bekerül a végleges törvényszövegbe, hogy ezt a bércsökkentést vagy esetleg bérnövekedést egy megelõzõen lefolytatott minõsítéshez lehessen kötni, és akkor máris megteremtõdik az alap arra, hogy miért kellett X vagy Y köztisztviselõnek az egyébként törvényben meghatározott alapilletményét csökkenteni avagy növelni.
S teljesen koherens ezzel a javaslattal ugyancsak Birta Sándor képviselõtársam 251. pont alatti indítványa, amikor egy új (5) bekezdés felvételét javasolja a köztisztviselõi törvény 43. §-ához. Kapcsolódva az elõzõhöz, úgy írja, hogy a (4) bekezdés szerinti alapilletmény megállapításának alapelveit, feltételeit, eljárási módját a helyi érdekegyeztetésben kell kialakítani. Nagyon korrektnek tartom, amikor az érdekegyeztetés szerepét hangsúlyozza egy képviselõtársam, és nem tudom, mi az oka annak, hogy ezt a javaslatot sem támogatja egyetlenegy bizottság sem és sajnos az elõterjesztõ képviselõje sem értett vele egyet. Ha társadalmasítani lehet egy munkahelyi vezetõi döntéselõkészítést, és ennek ráadásul még korrekt módozatát le is írja a képviselõ, hogy ezt hogyan kívánja megoldani, úgy érzem, lényegesen jobb döntések meghozatalát segítheti elõ egy ilyen szabályozás. Magam, akár munkahelyi vezetõként is nagyon tudnék örülni annak, hogy egy-egy döntésem meghozatala elõtt lehetõség van ilyen társadalmi és egészen széles körû megállapodás megkötésére vagy éppen egy elõkészítésre.
Ugyanezt a gondolatot viszi tovább Birta Sándor képviselõ úr a 254. pont alatti módosító indítványában, amelyik a köztisztviselõi törvény - egyébként az elõterjesztõ által javasolt - új 66/A §-át bõvítené ki egy újabb B §-sal és ugyancsak a munkahelyi döntések társadalmasítását készítené elõ. Teljesen korrekt a szövegezése az elõterjesztésnek, amikor azt mondja, hogy a hivatali szervezet vezetõje és a közigazgatási szervnél képviselettel rendelkezõ munkavállalói érdekképviseleti szerv minden olyan kérdésre kiterjedõ együttmûködési megállapodást köthet, amely a köztisztviselõ élet- és munkakörülményeit, gazdasági, szociális érdekeit érinti. Ugyanezt folytatja a második bekezdésben, amikor ennek a megállapodásnak a létrejöttére, illetve a kezdeményezés feltételeire utal a képviselõ úr és azt mondja, hogy az (1) bekezdés szerinti megállapodást a megállapodásra jogosult bármelyik fél kezdeményezheti, és a tárgyalástól a másik fél nem zárkózhat el.
Úgy érzem, hogy a munka törvénykönyvében és egyéb, a munkajogviszony vagy a köztisztviselõi jogviszony hasonlóvá tételével vagy a két terület azonos szabályozási feltételeit biztosítva mindenféleképpen indokolt volna, hogy ha már egyszer a köztisztviselõi jogviszonyhoz nem tartozhat az, hogy kollektív szerzõdést köthetnek ezeken a munkahelyeken, legalább teremtsük meg a mostani törvénymódosítással annak a lehetõségét, hogy egy kvázi kollektív szerzõdés jöhessen létre, és legalább azokat a legfontosabb kérdéseket, amelyek a köztisztviselõ élet- és munkakörülményeire, gazdasági, szociális érdekeire vonatkoznak, lehessen egy együttmûködési megállapodásban - az adott munkahelyre vonatkozó specifikumok figyelembevételével - rendezni.
Szeretném kérni még egyszer az elõterjesztõ képviselõjét, hogy szíveskedjék végiggondolni mindazt, amit Birta Sándor képviselõtársam a módosító indítványaiban leírt. Úgy érzem, hogy semmiféle anyagi teherrel nem járna ezeknak a módosító indítványoknak az elfogadása. Semmiféle anyagi kötelezettséget nem jelent a költségvetés számára. Ugyanakkor lehetõséget biztosítana arra, hogy az egyébként elérni tervezett bérnövekedés, illetve bércsökkentés megvalósítása egy korrekt elõkészítés után és egy szélesebb körben megjelenõ egyeztetés, illetve egyetértés után kerüljön csak alkalmazásra. Köszönöm. (Taps.)