POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az ajánlás 250., 251., illetve 249. pontjában szereplõ módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni, nagyjából annak az érvelésnek mentén, amit képviselõtársam, Balsay István az elõbb a Fidesz részérõl megkezdett.
(0.50)
Az 1992-ben elfogadott köztisztviselõi törvény célja az volt, hogy pártatlan, magas szakmai ismeretekkel rendelkezõ közigazgatási kar alakulhasson ki Magyarországon. Ennek egyik alapvetõ feltétele az, hogy törvény biztosítson a köztisztviselõk számára szakmailag és egzisztenciálisan kiszámítható elõmenetelt. A köztisztviselõi törvény elfogadásától eltelt három év számos tapasztalatot hozott a felszínre, amely idõszerûvé tette a törvény módosítását. Ugyanakkor a Bokros-csomag megszorító intézkedései - nyilván költségvetési okok miatt - kívánják meg a törvénymódosítást.
Véleményünk szerint jól látható a mostani törvénymódosításban ez a fajta kettõsség. Számos, technikailag fontos és pozitív szabályt tartalmaz a javaslat, például a különbözõ szférák közötti átjárhatóság biztosítását, a vizsgarendszerekhez kapcsolódó rendelkezések pontosítását és egyéb; de jól láthatók a szabályozás negatívumai, illetve veszélyei és hiányai is. A törvénymódosítással kapcsolatos félelmeink elsõsorban abból adódnak, hogy a javaslat egyes rendelkezéseit nem látjuk összhangban állónak az eredeti törvény szabályozási céljával, illetve minden pontosító szándék ellenére is veszélyeztethetik a köztisztviselõi kart.
Az elsõ veszélyforrás, hogy a törvény, illetve a törvénnyel kapcsolatos egyéb intézkedések alkalmasak a köztisztviselõi kar megfélemlítésére. Hogy ez nemcsak az ellenzéki képviselõk félelme, arra jól mutat a szakszervezetek véleménye, akik május 15-ét, a kudarcba fulladt egyeztetés napját a közigazgatás történetének fekete napjaként emlegették és emlegetik sajnos ma is.
Az elsõ veszélyforrás a hivatali vezetõk túlhatalma. A második a kliensrendszer kialakulásának lehetõsége. A harmadik a közszolgálati pálya elhagyása.
A kormány bejelentett létszámleépítési intézkedései, a köztisztviselõi törvény egyes kedvezményeinek elvonása, a hivatali vezetõk mérlegelési jogkörének kiszélesítése alkalmas arra, hogy a köztisztviselõi karban bizonytalanságot teremtsenek. A hatályos törvénnyel szemben a jelenlegi javaslat olyan jogosítványokkal ruházná fel a hivatali szervezetek vezetõit, amelyek elsõsorban a köztisztviselõk illetményére jelentõs kihatással vannak, illetve azonos életkorú és szakmai végzettségû köztisztviselõk között rendkívül jelentõs illetményeltérést eredményezhetnek a minõségi szempontokat nem garantált módon figyelembe véve. Ezek a bérmegállapító hatáskörök ugyancsak ellentétben állnak a törvény eredeti céljával, amely normatív módon és nem egyszemélyi mérlegeléstõl tette függõvé az illetményeket.
Mindez együtt járhat egy politikai kliensrendszer kialakulásának intézményesítésével. Elismerve azt, hogy a jobb munkáért fizetett magasabb illetmény, személyi juttatás és egyéb hatékonyabb munkavégzést biztosíthat a közszolgálatban, ennek árnyoldala lehet viszont, hogy a magasabb illetményt, nagyobb anyagi juttatást nem a hatékonyabb munkát végzõk, hanem a politikai vezetéshez közel álló szûk kliensréteg fogja megkapni. Az effajta kliensrendszer intézményesítése végsõ soron a klasszikus zsákmányrendszer megvalósításához vezethet a közigazgatásban, illetve visszatérést eredményezhet a rendszerváltást megelõzõ viszonyokhoz.
Mindezen folyamatok együttesen növelhetik a pályaelhagyást, a legjobb, ám a kliensrendszerhez nem tartozó köztisztviselõk más szférába áramlását. Nem állítjuk, hogy a törvénymódosítás célja a fent jelzett három problémával függ össze, vagyis hogy a törvényalkotók a köztisztviselõi kart direkt veszélyeztetni akarják, a hivatali vezetõknek túlhatalmat kívánnak biztosítani és a politikai kliensrendszert akarnák visszaállítani, de ennek veszélyét nagynak tartom. Hiszen a politikai rendszerváltás átstrukturálta a közigazgatási kart. Az új politikai erõk is rendkívül bizalmatlanok voltak a köztisztviselõi karral szemben. Az 1992-ben elfogadott köztisztviselõi törvény ellenére, amely valamennyire, legalábbis formálisan stabilizálta a köztisztviselõk helyzetét, mindmáig nem alakult ki, nem alakultak ki azok a kiforrott demokráciában érvényesülõ technikák és szabályok, amelyek a köztisztviselõi kar számára igazi védelmet biztosítanak a politikai váltógazdálkodás esetében.
Hiányoljuk azt, hogy a javaslat még utalásszerûen sem mutatta be a jelenlegi köztisztviselõi kar mozgását, összetételét, és ennek a javaslatnak ezekre gyakorolt várható hatását. Ezt a félelmemet erõsíti, hogy Magyarországon 1945 elõtt és '45 után is más-más formában a politikai kliensrendszer jellemezte a közigazgatást, ezért bármilyen intézkedés, amely ennek visszaállítását elõsegítheti, azért veszélyes, mert felélesztheti ezt a rossz magyar hagyományt. Éppen ezért ajánlom képviselõtársaim figyelmébe az ajánlás 205-ös pontja alatt megjelent javaslatot, Birta Sándor javaslatát, amelyik pozitív irányba kívánja módosítani az itt megjelölt törvényi helyet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)
(Az elnöki széket dr. Gál Zoltán, az országgyûlés elnöke foglalja el.)