DR. KÓNYA IMRE (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Dobos Krisztinához, az általa elmondottakhoz szeretnék mindenekelõtt csatlakozni, amivel kiegészítette tulajdonképpen az elõtte szóló Demeter Ervin és Csapody Miklós képviselõtársaim által is elmondott kifogást. Nevezetesen, hogy értetlenül állunk ez elõtt a szabály elõtt, hogy a helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja. Tudniillik ez teljesen természetes, a törvény mindent megtehet, többek között a helyi önkormányzatok kötelezettségvállalását is korlátozhatja, de akkor miért kellett meghozni ezt a törvényt, amely semmilyen konkrét rendelkezést nem tartalmaz. Tehát nem azt mondja, hogy a helyi önkormányzatok ezentúl ilyen feltételekkel vehetnek fel hitelt, bocsáthatnak ki értékpapírt, satöbbi, satöbbi, hanem absztrakt meghatározást tartalmaz, egy absztrakt korlátozást, egy olyan korlátozást, amely e nélkül a törvény nélkül is fennáll. Tehát egyszerûen nem értem, illetve nem értettem az önkormányzati bizottság üléséig, hogy miért kell ezt az önkormányzati törvényt módosítani olyan formában, hogy a helyi önkormányzat kötelezettségvállalását törvény korlátozhatja, amikor legjobb tudomásom szerint eddig is korlátozhatta, kétharmados törvény. Tudniillik az alkotmány értelmében a helyi önkormányzatokra vonatkozó törvény meghozatalához kétharmados törvény szükséges, továbbá az önkormányzati alapjogok korlátozásához is kétharmados törvény szükséges.
Úgy gondolom, nem kétséges, hogy az önkormányzatok gazdasági, pénzügyi önállósága önkormányzati alapjog. A gazdasági, pénzügyi önállóság kiterjed arra is, hogy az önkormányzat mint tulajdonos kötelezettséget vállalhat. Ha a kötelezettségvállalást korlátozzuk, akkor ezzel egy önkormányzati alapjogot, nevezetesen a gazdasági, pénzügyi önállóságra vonatkozó alapjogot korlátozzuk, amire lehetõséget ad az alkotmány, de kizárólag kétharmados törvényben. Viszont e nélkül a rendelkezés nélkül is fennáll ez a lehetõsége a tisztelt Országgyûlésnek, hogy kétharmados törvényben az önkormányzati alapjogok kategóriájába tartozó kötelezettségvállalást is korlátozza.
Kérdezem akkor, hogy miért ez a törvényi rendelkezés? Ezt megkérdeztem az önkormányzati bizottsági ülésen is, és a kormány képviselõje azt mondta, hogy ez nem egy fölösleges rendelkezés, mert ha ezt meghozzuk, ettõl kezdve majdan konkrétan egy egyszerû szótöbbséggel meghozandó törvényben is korlátozható az önkormányzatok kötelezettségvállalása. Úgy gondolom, hogy az alkotmányos rendelkezést ilyen módszerrel kijátszani semmiképpen nem lehet. Ezért támogatom Dobos Krisztina képviselõtársamnak azt a javaslatát, hogy maradjon el ez a rendelkezés, mint fölösleges rendelkezés. Amennyiben viszont a kormány úgy értékeli, hogy mégiscsak kell egy megerõsítõ rendelkezés, hogy a kötelezettségvállalás korlátozását törvényben lehet meghatározni a továbbiakban, akkor mindenképpen oda kell írni, hogy a jelen lévõ országgyûlési képviselõk kétharmad részének szavazatával meghozott törvénnyel korlátozható az önkormányzati kötelezettségvállalás, és akkor ez a rendelkezés - bár meggyõzõdésem szerint fölösleges rendelkezés, de - az alkotmánnyal mindenképpen összhangban lesz. Én ilyen értelemben terjesztettem elõ módosító indítványt.
Úgy gondolom, ez a kérdés elég egyértelmûen eldönthetõ. Az önkormányzatokra vonatkozó további megszorító jellegû rendelkezések meggyõzõdésem szerint, ha nem is ennyire közvetlenül, de közvetetten szintén ellenkeznek az alkotmánnyal. Miért mondom ezt? Az egyik alapvetõ alkotmányos intézményünk, amit az elmúlt idõszakban létrehoztunk, az önkormányzati rendszer. Az önkormányzati rendszer teljesen eltérõ a korábbi tanácsrendszertõl. Ez egy abszolút független, az állami szervektõl, az állami szervek intézményrendszerétõl független és autonóm szervezõdési rendszer. Azt mondja az alkotmány, hogy az önkormányzatok önállóan és demokratikusan intézik a választópolgárok közösségét érintõ úgynevezett helyi közügyeket, tehát önállóan és demokratikusan, illetõleg a lakosság érdekében önállóan gyakorolják a helyi közhatalmat.
Nos, tisztelt képviselõtársaim, az önállóság, az önkormányzati autonómia alkotmányos alapintézmény.
(3.10)
Ennek az önállóságnak az érintése egy bizonyos határon túl mindenképpen az alkotmányt sérti. Nyilvánvaló, hogy az államháztartás egészének rendszerébe beletartozik az önkormányzati rendszer is. Nyilvánvaló, hogy az önkormányzatok költségvetésüknek több mint 50 százalékát - 55-70 százalékát - állami központi támogatásból fedezik. Ilyen vonatkozásban az önkormányzatok mindenképpen a központi állami költségvetés köldökzsinórján függenek. Azonban abban a pillanatban, ahogy az állami támogatást a parlament megítélte, az önkormányzathoz kerül ez a pénz és az önkormányzat önállóan gazdálkodhat ezzel. Ebbe belenyúlni nem lehet. Nem úgy mûködik ez, hogy ha problémája van a költségvetésnek, likviditási zavarok vannak, akkor belenyúlok az önkormányzat költségvetésébe és visszaveszem azt, amit egyszer a parlament már megítélt. Ez így nem mûködhet. Ha nekem likviditási problémáim vannak, nyilván nem nyúlhatok bele a képviselõtársam zsebébe, csak ha megbeszélem vele és korrekt megállapodást kötök vele, és kölcsön veszem a pénzét. Ha õ kölcsön adja, akkor én elvehetem tõle. De nem úgy van ez a dolog, hogy az állami támogatást egyszer a parlament megítélte, akkor vissza is veheti, ha utóbb az államnak gondjai vannak.
Meggyõzõdésem, hogy az önkormányzati önállóság, az önkormányzati autonómia alapvetõ alkotmányos követelményeit sérti az a rendelkezés, amely az önkormányzat folyamatos és önálló gazdálkodásába oly mértékben nyúl bele, ami aztán kiszámíthatatlanná teszi az önkormányzati gazdálkodást. Ilyen körülmények között az önkormányzat nem is tud felelõsséget vállalni azért, hogy a helyi közügyeket valóban megfelelõ szinten tudja intézni.
Ha azt a rendelkezést, ami erre a bizonyos 20 százalékra vonatkozik - tehát hogy megfelelõ havi arányos juttatásban jut el az önkormányzatokhoz a címzett és céltámogatások kivételével az összes állami támogatás -, megbontjuk azzal, hogy ha likviditási problémája van a központi költségvetésnek, akkor visszatarthat 20 százalékot havonta és akár az utolsó hónapban fizetheti meg az összeset, úgy gondolom, ez illuzórikussá teszi az önkormányzatok gazdálkodási önállóságát, pedig az önnkormányzatok gazdasági-pénzügyi önállósága az a pillér, amin az egész önkormányzati autonómia nyugszik. Úgy vélem tehát, hogy a 20 százalékos rendelkezés, vagyis hogy 20 százalék erejéig vissza lehet tartani a havi arányos juttatást az önkormányzatok központi támogatásából, oly mérvû beavatkozás az önkormányzatok önálló gazdálkodásába, ami az önkormányzatok autonómiáját sérti.
Egy másik rendelkezése a Bokros-csomagnak az, ami a költségvetési maradványoknak... egy pillanat türelmet kérek! (Jegyzeteiben lapoz.) ...hogy a költségvetési szerv a jóváhagyott bevételi elõirányzatain felüli többletbevételt és a jóváhagyott pénzmaradványt szabadon felhasználhatja - így szól most az államháztartási törvény - és beleteszi a megszorító csomag azt, hogy amennyiben jogszabály másként nem rendelkezik. Nem lenne semmi probléma, ha a "költségvetési szerv" kitétel az államháztartási törvény terminológiája szerint nem vonatkozna az önkormányzati költségvetési szervekre is. A központi költségvetési szervek esetében jogszabály alkotmánysértés nélkül megteheti - ami most már nemcsak egyszerû többséggel hozandó törvény, hanem kormányrendelet és miniszteri rendelet is -, tehát megteheti minden további nélkül, hogy a többletbevételt és a pénzmaradványt nem engedi szabadon felhasználni, hanem korlátozza egy jogszabály; a központi költségvetési intézmények vonatkozásában ezt megteheti. De az államháztartási törvény terminológiája szerint költségvetési szerv az önkormányzati hivatal is és az önkormányzat irányítása alá tartozó egyéb intézmények is. Ezen egyéb intézmények és az önkormányzati hivatal vonatkozásában - úgy gondolom - az önkormányzati autonómia sérelmét jelenti, ha törvény, sõt kormányrendelet és miniszteri rendelet a többletbevétel, illetõleg a pénzmaradvány szabad felhasználását korlátozhatja ezen törvényi felhatalmazás alapján.
Úgy vélem, hogy az önkormányzatok önálló gazdálkodását és pénzügyi- gazdasági önállóságát - ami hangsúlyozom, alkotmányban rögzített önkormányzati alapjog - oly mértékben sérti ez a beavatkozás, ami megint csak megkérdõjelezi az önkormányzati rendszer autonómiáját.
Még egy kérdés, ami az államháztartási törvényben most már csak egészen elrejtve található. Nevezetesen a kamattal kapcsolatos kérdés. Logikus gondolkodás mellett felmerül, hogy ha alanyi jogon tarthat igényt az önkormányzat arra az állami támogatásra, amit a parlament megszavaz számára és erre havi megfelelõ bontásban számíthat az önkormányzat, akkor, ha elveszik tõle e bizonyos 20 százalék erejéig, logikus, hogy a költségvetésnek kamatot kellene fizetnie ezért. Természetesen ilyen rendelkezés nincs ebben a törvényben. Sõt, az államháztartási törvényben jelenleg egyensúly mutatkozik abban a kérdésben, hogy ha az önkormányzat kontra központi költségvetés bizonyos elszámolási viszonyba kerül egymással - tehát ha a költségvetés túlfizet az önkormányzatnak, vagy az önkormányzat hitelez a költségvetésnek -, akkor a jelenlegi szabályok szerint kölcsönös kamatfizetési kötelezettség terheli a költségvetést, illetve az önkormányzatot a költségvetés felé. Ezt az egyensúlyt is megbontja ez a bizonyos államháztartási törvényre vonatkozó módosítás egy lezser mozdulattal. Nevezetesen a hatályon kívül helyezõ rendelkezésekben, a Bokros-csomag végén ott van az a passzus, amely hatályon kívül helyezi azt a rendelkezést, amely szerint a költségvetés a késedelmes fizetés esetén tartozna az önkormányzatnak. Eközben az önkormányzat az idõ elõtt felvett vagy túlfizetésként felvett támogatásért változatlanul tartozik a kamattal.
Úgy gondolom, hogy mindebbõl az a sajátos szemlélet nyilvánul meg, mutatkozik meg - ami egyébként szintén az önkormányzati bizottság ülésén Bokros pénzügyminiszter úr nyilatkozatából elég nyilvánvalóvá vált számunkra - , hogy a pénzügyminiszter úr elgondolása szerint ez az egész egy nagy állami csomag, kalap, mindenki ez alá tartozik: önkormányzatok, állampolgárok, és ha likviditási problémája van a központi költségvetésnek, az államnak, akkor akárkinek a zsebébe bármikor a saját elhatározása szerint benyúlhat. Úgy gondolom, erre nincs joga senkinek, jogállamban egymástól független, önálló szférák mûködnek. Nem lehet belenyúlni egyiknek a másik zsebébe. Úgy gondolom, hogy ezért elfogadhatatlanok az önkormányzatokkal szemben hozott rendelkezések, nemcsak elfogadhatatlanok, hanem alkotmányellenesek is. Úgy vélem, hogy az általunk elõterjesztett módosító indítványok legalább az alkotmányellenességét kiküszöbölik ezeknek a javaslatoknak és ezek a módosító indítványok segítenek abban, hogy az önkormányzatok autonómiája fennmaradjon, és az önkormányzatok önálló pénzügyi gazdálkodása rendkívül nehéz költségvetési szituációban se váljék illuzórikussá.
Kérem tisztelt képviselõtársaimat, hogy fontolják meg ezen módosító indítványok támogatását. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)