TÓTH PÁL (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselõtársaim! Az én felszólalásom a pótköltségvetési vitában egy rekviem csupán - egy rekviem akar lenni néhány elszállni látszó millióért. Persze kormánypárti rekviem... (Egy hang balról: Így van! Így van!).., mert kormánypárti vagyok. Tudniillik a magam részérõl amúgy egyetértek a kormány stabilizációs programjával, és ennek megfelelõen jogosnak vélem azt is, hogy a kormány a tisztelt Ház elé terjesztette ezt a pótköltségvetési javaslatot.
A hozzászólásom - hozzátenném ehhez, amit mondtam - amolyan közelkép lenne, és a pótköltségvetésnek egyetlen mozzanatáról, néhány fejezeti kezelésû elõirányzatáról szólna. Ezek az elõirányzatok összességükben nem nagy pénzek, következésképpen azt is mondhatnánk, hogy nincs túlzott jelentõségük. Szerintem azonban van, hiszen olyan elõirányzatokról van szó, amelyek a határon túli magyarság mûvelõdési, kulturális és oktatási támogatására szolgálnak.
A minap kezembe került Lábody úrnak, a HTMH elnökének egy nyilatkozata. Ebben az államtitkár úr elmondta azt, hogy az ilyen célú támogatás nem csökken, és a március 12-én elhatározott restrikciók nem érintik ezeket az összegeket. Nos, a határon túli magyarság támogatására szolgáló alapítványi és közalapítványi pénzeket valóban érintetlenül hagyta a pótköltségvetés, a mûvelõdési tárcánál lévõ néhány fejezeti kezelésû elõirányzatot azonban nem. Márpedig tudni kell, hogy a kultusztárcánál lévõ ilyen célokat szolgáló elõirányzatok együttesen a határon túli magyarság támogatására szolgáló teljes összeg közel 30 százalékát reprezentálják. Azt gondolom, ez elég jelentõs ebben a tételben.
Nézzük a részleteket, amiért ezt a hozzászólást szerettem volna elmondani!
Köztudott, hogy a Mûvelõdési Minisztérium egyik fõosztályánál mintegy öt, a költségvetési törvényben megjelenõ fejezeti kezelésû elõirányzat áll rendelkezésre ilyen célokra. Ezek a következõk:
Az elsõ a határon túli könyvkiadás támogatása. Ez a keret olyan patinás kiadók, kiadóházak számára, mint amilyen a Fórum, a Madách vagy a Kriterion, a szó szoros értelmében a fizikai túlélést biztosítja. Másutt - például Kárpátalján - az önálló magyar nyelvû könyvkiadás megteremtését és megszilárdulását lenne hivatva biztosítani. Nos, az eredeti 81,6 millió forintos elõirányzatot a pótköltségvetés mintegy 37 százalékkal csökkentette. 1994-ben az akkor rendelkezésre álló elõirányzatból, 71 millió forintból mintegy 245 kötet jelent meg, ami azt jelenti praktikusan, hogy egy könyv bekerülési költsége körülbelül 290-300 ezer forint volt. Ez nagyságrendekkel kisebb, mint a magyarországi elõállítási költség. Csak Erdélyben - tehát csak Erdélyben! - száz ilyen könyv kiadására, megjelentetésére került sor, és ez 30 millió forintból történt!
A másik ilyen elõirányzat, amelyrõl szólnék, a szomszédos országok diákjainak a támogatása. Ebbõl a keretbõl közel kétezer nappali tagozatos fõiskolás és egyetemista, valamint középiskolás, posztgraduális képzésben részesülõ és a környezõ országokban magyar nyelven tanuló diák egy- vagy kétszemeszteres részképzését támogatják. A mûvelõdési tárca - egyetértésben a határon túli magyar szervezetek többségével - a jövõben nem kívánja támogatni ezt a tömeges magyarországi képzést. A kialakult és a megörökölt helyzet leépítése azonban - már csak az emberi jogok miatt is - humánusan, csak egy kimenõ rendszerben oldható meg. Ez az elõirányzat nem változott ugyan, tehát ugyanannyi, mint az elmúlt évben volt, de a stabilizációs program hatására keletkezõ költségnövekedés szélsõséges esetben akár félezernél is több határon túli magyar diák támogatásának beszüntetését eredményezheti.
Úgy gondolom, nagyon fontos a következõ fejezet is, mely a határon túli magyar pedagógusok továbbképzésére szolgál. Aligha vitatható ennek a forrásnak a jelentõsége. Ebbõl finanszírozódik a környezõ országok magyar iskoláinak módszertani segítése, a szülõföldön rendezendõ tömeges szakpedagógus- továbbképzés, a Bolyai Akadémia és számos további igen fontos tevékenység finanszírozása is. Az a helyzet, hogy ez a keret egy év alatt mintegy 12 százalékkal csökkent. 85 millió forintról 74,5 millió forintra csökkent az elõirányzat, így elsõsorban a magyarországi és a szülõföldön történõ képzéseken, továbbképzéseken való részvételtõl fosztja meg a határon túli magyar pedagógusokat és más szakembereket. Például nem támogatható úgy, ahogy igazán szeretnénk, a vendégtanárprogram és így tovább.
A következõ, a negyedik: a határon túli magyarok kulturális támogatása. Errõl a forráshelyrõl kellene támogatni a határon túli magyarok kulturális rendezvényeit, közmûvelõdési szakemberek továbbképzését, a közgyûjteményeket, különféle díjakat, a magyarországi kulturális rendezvények határon túli magyar meghívottainak költségét és így tovább és így tovább. Az 1994. évi bázishoz viszonyítva ez az elõirányzat, az 1995-re rendelkezésre álló felosztható összeg 31 százalékkal csökkent!
Az ötödik: a tanköteles menekültek oktatása. Tudnivaló, hogy ez a forrás a délszláv háború során ide menekült gyermekek oktatásának támogatását szolgálta. A helyzet az, hogy a menekültek maradtak, a költségvetési keret megszûnt.
Végül a tárca egyéb forrásaiból rendelkezésre álló ilyen célú összegekrõl szólnék néhány szót. Az egyik a határon túli tankönyvtámogatás volna. Az 1994. évi elkülönített kerethez képest - ami 20 millió forint - az 1995. évi mintegy 25 százalékkal csökkent. Ebbõl a keretbõl biztosították - a határon túli magyar pedagógusszövetségek igényei alapján - a Magyarországon forgalomban lévõ tankönyveket, irodalmat, valamint a magyar nyelvû tankönyvírásra meghirdetett pályázatok támogatását.
(17.00)
A keret csökkentése komolyan veszélyezteti többek között az önálló magyar tankönyvírási folyamat megszakadását és az egyes régiókban engedélyezett és kísérleti jelleggel beindított magyarországi tankönyvek utánpótlását.
Végül egy kis tétel - de szerintem nagyon fontos tétel - a határon túli magyar színházak támogatása. Ez eredetileg egy 1993. évi fejezeti tartalék volt. Az 1994. évi bázishoz képest ez az elõirányzat a felére csökkent, tehát mintegy 6 milliót különítettek el erre a célra, amihez jön még a kulturális keretbõl átcsoportosított 2 millió. Ebben az esetben komolyan fennáll a veszélye annak, hogy a támogatás ilyen mérvû csökkenése vagy csökkentése a határon túli magyar színházak - fõként három: a beregszászi, a komáromi és a kassai - ellehetetlenüléséhez vezet.
Mindezt összefoglalva a következõt mondhatnám: a fenti támogatások összege természetesen csak nominálértékeket jelez vagy tükröz. A be nem látható infláció mértéke és a fentiekben jelzett redukciók okán számolni kell a határon túli oktatás és kultúra eddig kiépített rendszerének, ha nem is a teljes összeomlásával, de drámai megroppanásával.
Befejezésképpen - mert hiszen csak résztémáról szólok -: úgy gondoltam, akár kormánypárti képviselõ vagyok, akár nem, kutya kötelességem szólni a Házban errõl a kérdésrõl. Az elmondottak ugyanis egyrészt jól példázzák, hogy ha ilyen, viszonylag kis összegekbõl faragunk, annak a hatásai sokkal komiszabbak, mintha nagy pénzekbõl veszünk el arányaiban ugyanennyit.
A másik: az is jól látszik, tisztelt Ház, hogy noha az elvonások együttesen nem túlzottan jelentõsek a határon túli magyarság gondjait segíteni hivatott több mint 1 milliárd forinthoz képest - ez mindössze 3,6 százalék -, ennek ellenére mégis komoly veszélybe kerülhet néhány nagyon fontos támogatás.
Én abban a hiszemben mondtam el a mondandómat, hogy a kormány talán ezeken a kereteken belül talál valamilyen lehetõséget, talál valamilyen kompenzációs lehetõséget. Be kell vallanom, képviselõtársaimmal együtt a Szocialista Párt emberi jogi és kisebbségi munkacsoportjában nem tudtunk ilyen lehetõséget találni, nem tudtunk forrást találni. A határon túli magyarság megsegítésére szolgáló pénzek átcsoportosítása, racionálisabb, célzottabb felhasználása talán segíthet valamit abban, hogy néhány fontos terület helyrehozhatatlanul ne károsodjon.
Ebben a reményben és ezzel a várakozással együtt és elismerve, hogy az ilyen célú alapítványok végül is érintetlenül maradtak, támogatom a kormány pótköltségvetési javaslatát, és a tisztelt Háznak is elfogadásra ajánlom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)