VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt hiszem, hogy Bauer Tamás figyelmét néhány apró tény elkerülte. Olyan apróbbak is, mint amikor például azt mondja, hogy "a kiadások nem nõnek a kormány pótköltségvetésének hatására". Nem tudom, én ezek szerint egy más változatot kaptam, mert abban 31 milliárd plusszal nõnek a kiadások.
Azt mondja, hogy "az adóbevételek nem maradtak el". Elmaradtak - ezt mindannyian tudjuk -, két hónap után már több tízmilliárdos adóbevétel nem folyt be - de nem is ez a lényeg.
Valóban, ahogy Szabó Iván mondta, itt azért van némi hasonlóság és némi különbözõség a korábbi és a mostani pótköltségvetés között. Azt mondja Bauer Tamás, hogy nem példátlan a költségvetés ilyen korai összeomlása. Nos, én azt hiszem, azért bizonyos szempontból ez példátlan, hiszen emlékeztetnék rá, hogy az 1992-es költségvetés vitája valóban rendkívüli körülmények között folyt; volt egyfajta presztízsszempontja a kormánynak, hogy mindenképpen még december 31-e elõtt elfogadjon egy költségvetést. Ez valóban olyan körülményeket hozott létre a késlekedés miatt, hogy valóban egy részben megalapozatlan költségvetés állt össze.
Ilyennel nem rendelkezett a mostani kormány, hat hónapja volt arra, hogy nyugodtan felkészüljön a '95-ös költségvetés meghozatalára; és itt azt mondja Bauer Tamás, hogy Békesi László megmondta, hogy ez úgysem fog teljesülni, úgysem fog realizálódni. (Bauer Tamás: Nem ezt mondtam!) Akkor valóban felvetõdik az a kérdés, hogy milyen képviselõi felelõsségünk van nekünk abban a tekintetben, hogy egy olyan költségvetést fogadunk el, amelyrõl tudjuk, hogy nem fog teljesülni. Én nem szavaztam meg, és azt hiszem, ellenzéki képviselõtársaim sem.
Ebbõl a szempontból tehát a kormány úgy jár el, mint a friss jogosítvánnyal rendelkezõ: azt mondja, hogy úgyis karambolozni fogok, így megyek ki a forgalomba... Nos, azt hiszem, ezt nem volna célszerû a késõbbiekben prolongálni, bár Bokros Lajos megmondta, hogy az év második felében egy újabb pótköltségvetéssel kell majd szembenéznünk.
Még egy dologra szeretnék itt - ebben a pár másodpercben - kitérni. Valóban igaza van Bauer Tamásnak, hogy a költségvetés egyik fõ problémáját az infláció elleni harc kell hogy képezze, és valóban az a kétfajta infláció: a költséginfláció és a keresletinfláció jelenti az igazi okot. Akkor már azonban, amikor én tanultam a közgazdaság-tudományt, szó volt a tehetetlenségi inflációról is, amely bizony a lakossági várakozások által indukálódik. Ebben a tekintetben pedig a kormány a korábbi 25 százalék helyett ma már 35 százalékos inflációs várakozást ébreszt a lakosságban az inflációellenes harc jegyében.
Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)