KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormányprogram külpolitikai fejezete az egyik fõ cselekvési irányként határozta meg a rendezett viszony kiépítését, megteremtését, a széles körû együttmûködést Magyarország és a szomszédos országok között. A kormány megítélése szerint ehhez országunknak alapvetõ érdekei fûzõdnek:
1. A viszony javulása erõsíti a térség stabilitását, így megfelel biztonsági érdekeinknek.
2. A bizalom erõsödése segíti a gazdasági együttmûködésnek a kereskedelmen túlmutató korszerû formáit - megfelel tehát gazdasági érdekeinknek.
3. A rendszeres párbeszéd jobb lehetõséget teremt a kisebbségi jogok érvényesülésében tapasztalható hiányosságok felvetésére a szomszédos országok vezetõi felé, a kölcsönös bizalom légköre pedig jobb feltételeket, jobb lehetõségeket teremt a problémák megoldásához.
4. A vitás kérdések rendezése, a viszony javulása egyértelmûen növeli esélyeinket a csatlakozásra az euroatlanti integráció intézményeihez, míg elmaradása alig leküzdhetõ akadályt jelentene az integrációs, csatlakozási folyamatokban, hiszen mind az Európai Unió, mind a NATO vezetõi, a tagállamok vezetõi ismétlõdõen értésünkre adták - és szomszédainknak nemkülönben -, hogy nem kívánják a Közép-Európa, Kelet-Európa államai közötti feszültségeket importálni szervezeteikbe. Szóltak errõl egyébként az elmúlt négy évben is - más kérdés, hogy az elõzõ kormány mennyire hallotta meg ezeket a jelzéseket.
A kormány az elmúlt hónapokban a figyelmét és erõfeszítéseit elsõsorban arra a két relációra, a szlovák és a román relációra összpontosította, ahol a rendezés, a felhalmozott feszültségek miatt sürgetõen szükséges volt, ugyanakkor lehetségesnek is mutatkozott, hiszen ezt a viszonyt nem terhelik rajtunk kívül álló problémák, körülmények, mint a magyar-jugoszláv viszonyt a délszláv válság.
A kormány nem hitte és nem hiszi, hogy két ország között nem lehetséges jó viszony alapszerzõdés nélkül, hiszen számos példa van, amely ezt bizonyítja. De realitásként fogadta el, hogy Szlovákia és Románia ragaszkodik az alapszerzõdéshez, annak megkötését kiindulópontnak tekinti, és így a kormány erõfeszítéseit kezdettõl nem arra fordította, hogy meggyõzze két szomszédját az alapszerzõdés feleslegességérõl, hanem arra, hogy mielõbb létrejöjjön a magyar érdekeknek is megfelelõ alapszerzõdés.
A kormány hivatalba lépése után rövidesen elkezdte a szakértõi tárgyalásokat Szlovákiával. Kezdettõl készséget mutatott arra, hogy az újonnan létrejött Szlovák Köztársaság igényeivel és a magyar részrõl is aláírt nemzetközi dokumentumokkal összhangban, a kölcsönösség alapján megerõsítse a határok sérthetetlenségét, s kijelentse - ugyancsak a kölcsönösség követelményének figyelembevételével -, hogy nem támaszt területi követeléseket Szlovákiával szemben.
A kormány ugyanakkor kezdettõl ragaszkodott ahhoz, hogy az alapszerzõdés részletesen, a nemzetközi és az európai normákkal, dokumentumokkal összhangban rögzítse az egymás országában élõ nemzeti kisebbségek jogait, abból kiindulva, hogy a kisebbségi jogok elismerése, garantálása és gyakorlati érvényesülése ebben a térségben a biztonság, a stabilitás egyik legfontosabb feltétele. A kormány arra törekedett, hogy a szerzõdés átfogó kereteket teremtsen a kapcsolatok fejlesztéséhez minden fontos területen, s az alapszerzõdés kimunkálásába, az egyeztetésbe bevonta valamennyi parlamenti pártot - erre jó lehetõséget adott a parlament külügyi bizottságának keretében létrehozott alapszerzõdési albizottság, amelyben mind a hat párt képviselve volt -, és arra törekedett, hogy bevonja a szlovákiai magyar pártokat - közel húsz egyeztetõ megbeszélésre került sor a szlovákiai magyar pártok képviselõivel -, s hogy bevonja a magyarországi szlovákok képviselõit is.
A párizsi európai stabilitási konferencia elõestéjén aláírt szerzõdés meggyõzõdésünk szerint megfelel a kitûzött céloknak, megfelel Magyarország, a magyar nemzet érdekeinek. A március 20-ai határidõ szorítása ellenére sem tettünk egyetlen olyan, érdekeinket sértõ engedményt, amelyet egyébként nem tettünk volna; a határidõ ugyanakkor érezhetõen növelte a szlovák kompromisszumkészséget. S azzal, hogy az aláírás idõpontja és helyszíne révén az alapszerzõdés szorosan és látványosan összekapcsolódott az európai stabilitási egyezménnyel, a végrehajtás pótlólagos nemzetközi politikai garanciákat is kapott.
Az alapszerzõdés megkötése a nemzetközi közvélemény elõtt egyértelmûen bizonyította, hogy a magyar kormány nem marad meg a kapcsolatok javítására vonatkozó szándéknyilatkozatnál, hanem ezt tettek követik; egyszer s mindenkorra cáfolta azokat a vádakat, hogy Magyarországnak valamiféle hátsó szándékai vannak a határokkal kapcsolatban. Bizonyította, hogy Magyarországban megvan a készség és a képesség a viszony javítására, a vitás kérdések rendezésére a szomszédaival, és nem Magyarországon múlik ennek esetleges elmaradása.
A kormány tisztában van azzal, hogy a dokumentum nem oldott meg egy csapásra minden problémát. Ez egy hosszú távú program, amelynek érvényesülését nem lehet az aláírás másnapján számon kérni.
(9.30)
Hosszú távú program, keret- és feltételrendszer a politikai, a gazdasági, a környezetvédelmi, a kulturális együttmûködés fejlesztéséhez, a regionális kapcsolatok bõvítéséhez és hosszú távú program, feltételrendszer a kisebbségi jogok érvényesüléséhez. Így tehát a szerzõdés - meggyõzõdésünk szerint - egyidejûleg szolgálja a tíz és fél millió magyar állampolgárt, beleértve a magyar állampolgárságú szlovákokat és a 600 ezer szlovákiai magyar érdekeit.
Szeretnék néhány szót külön is szólni a kisebbségi jogokról. A szlovákiai magyar pártok vezetõi is egyetértenek azzal, hogy az alapszerzõdés a jelenleginél lényegesen jobb feltételeket teremt a kisebbségi jogok érvényesíthetõségéhez, azok számonkéréséhez, ugyanis jogilag egyértelmûbb helyzetet hozott létre. Sok olyan elemet tartalmaz az alapszerzõdés, ami jelenleg nincs meg a szlovák jogrendszerben. Jobb feltételeket teremt a nemzeti nyelvi, kulturális identitás megõrzéséhez a szlovákiai magyarság számára, szélesebb körû lehetõségeket ad az anyanyelv használatára, és ami talán a legfontosabb, a jogilag egyébként is kötelezõ Európa tanácsi kisebbségi jogi keretegyezmény mellett jogi normaként fogadja el az e tekintetben talán három legfontosabb nemzetközi dokumentumot: az ENSZ- közgyûlés nyilatkozatát a kisebbségi jogokról, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Értekezlet koppenhágai találkozója dokumentumát a kisebbségi jogokról, továbbá az Európa Tanács parlamenti közgyûlésének 1201-es számú ajánlását. Ezek a dokumentumok, e dokumentumok ajánlásai mindeddig csak politikai kötelezettséget róttak az aláírókra, az alapszerzõdés érvénybelépése után, kölcsönös parlamenti megerõsítése után ezek jogi kötelezettséget jelentenek a két aláíró állam számára.
Az alapszerzõdést sok kritika, sok bírálat és támadás érte az ellenzéki pártok részérõl. Én nem kívánom valamennyit felidézni és cáfolni. Remélem, hogy egy részük alaptalanságát azóta belátták, és egyébként a vitazáróban amúgy is lehetõségem lesz az esetleg elhangzó kritikákra reagálni.
Csak néhány különösen jellegzetes érvelésre szeretnék utalni. Az egyik, hogy elõbb rendezni kellene a szlovákiai magyarság helyzetét, a szlovák-magyar viszony ezzel összefüggõ problémáit, és azután lehetne megkötni az alapszerzõdést. Azt hiszem, joggal vetõdik fel a kérdés: ha ezek a kérdések alapszerzõdések nélkül megnyugtatóan rendezhetõk, akkor tulajdonképpen mi szükség lenne az alapszerzõdésre. A kormány nem tudta magáévá tenni, nem elvi, hanem gyakorlati megfontolásból azt a logikát, amely az alapszerzõdést a kapcsolatok betetõzéseként fogja fel. Úgy gondoljuk, hogy az alapszerzõdés - valószínûleg a neve is ezt tükrözi - a kapcsolatok építésének alapját képezi.
Kifogásolták ellenzéki részrõl - nem alaptalanul -, hogy az alapszerzõdés sok fontos dolgot nem tartalmaz. Lényegében igaz ez a megállapítás, azonban a kormány kezdettõl nem egy ideális, de elérhetetlen alapszerzõdést tûzött ki célul, hanem az érdekeink szempontjából elfogadható és ugyanakkor elérhetõ alapszerzõdést célzott meg. Azt mérlegeltük, megéri-e ragaszkodni fontos, de nyilvánvalóan elérhetetlen követelésekhez, és ezzel kockáztatni az elérhetõ nem- különben fontos eredményeket.
Felmerült és felmerül a kormányban az is, hogy több kérdés van, amelyet az alapszerzõdés ugyan nem tartalmaz, de az alapszerzõdés szövege mégis hivatkozási alapot ad bizonyos problémák megoldásához, mint amilyen például a diszkrimináció tilalma, a sokat és nem ok nélkül emlegetett Benes-dekrétumok jogkövetkezményeinek felszámolása. Ellenzéki részrõl megkérdõjelezték, hogy vajon Szlovákiában meglesz-e a szándék, a készség az alapszerzõdésben foglaltak teljesítéséhez végrehajtásához. Ez egyébként minden nemzetközi szerzõdésnél felmerül, hiszen igazából nincs kényszerítõ erõ egyetlen nemzetközi szerzõdés betartásánál sem. De van egy ellenõrzõrendszer a szlovák- magyar alapszerzõdésben, kétoldalú és többoldalú ellenõrzõrendszer, és úgy gondolom, hogy egyetlen ország sem, és fõleg nem egy, az euroatlanti közösséghez integrálódni készülõ ország sem szeret szerzõdésszegõ szerepében mutatkozni.
A hazai ellenzékhez képest lényegesen pozitívabb volt és az elmúlt hónapokban még pozitívabbá vált a szlovákiai magyar pártok véleménye az alapszerzõdésrõl, miközben a megfogalmazott aggodalmaik természetesen érthetõek. Hozzáteszem: rajtuk is áll, hogy mikor és mennyi valósul meg majd az alapszerzõdésbõl.
Egyértelmûen kedvezõ volt az alapszerzõdés megkötésének nemzetközi visszhangja az Európai Unió és a NATO központjában, a tagállamok fõvárosaiban, és még olyan távoli országokban is, mint Japán vagy más távoli kontinensek, földrészek országai. Kiemelték, hogy Magyarország szavai és tettei az alapszerzõdés megkötésével bizonyíthatóan összhangban vannak. Kiemelték, hogy ez az alapszerzõdés a magyar-szlovák viszony rendezésének elindításával, megalapozásával jelentõs hozzájárulást ad a térség stabilitásához. És mindezt egy olyan idõszakban mondták, amikor közismert: az Európai Unió és a NATO bõvítése egy konkrétabb szakaszába készül lépni. Az alapszerzõdés megkötésével ily módon fontos akadály hárult el Magyarország euroatlanti integrálódása, csatlakozása útjából.
Befejezésül, tisztelt Ház, a parlamenti megerõsítésrõl, annak idõpontjáról. Mivel a kormánynak meggyõzõdése, hogy a szerzõdés megfelel Magyarország, a magyar nemzet érdekeinek, ezért úgy gondolja, hogy semmi akadálya nem lehet a szerzõdés parlamenti megerõsítésének, és semmi okot nem lát a halogatásra. Sõt, ellenkezõleg! Ha vannak, és sajnos vannak, aggasztó, aggodalomra okot adó jelenségek és bizonyos tendenciák Szlovákiában a magyarság helyzetével összefüggésben, akkor éppen ezen tendenciák lefékezése, éppen ezen jelenségek megszüntetése szempontjából lenne fontos, hogy mielõbb érvénybe lépjen az alapszerzõdés. Érdekünk tehát nem a késleltetés, érdekünk a gyorsítás, a parlamenti jóváhagyás gyorsítása. Hozzáteszem, a késleltetés az alapszerzõdés szlovák ellenzõinek ad érveket, a szlovákiai ratifikálás, a szlovákiai parlamenti megerõsítés lelassítására vagy akár megakadályozására.
A szerzõdés mielõbbi ratifikálása bizonyítja szándékaink komolyságát, egyfajta nyomást gyakorol Szlovákiára a megerõsítés érdekében, semmiféle egyoldalú kötelezettségvállalást nem jelent Magyarország számára, hiszen a szerzõdés csak akkor lép érvénybe, ha mindkét fél ratifikálja és a megerõsítõ okmányokat kicserélik. Így minél elõbb lép érvénybe az alapszerzõdés, meggyõzõdésünk szerint annál elõbb érvényesülnek elõnyei Magyarország, a szlovákiai magyar kisebbség számára. Ezért kérem a Házat, hogy a mai napon erõsítse meg a szerzõdést. Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)