BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha már a tárgyszerûségnél és korrektségnél tartunk, hadd bocsássam elõre, hogy sokadmagammal valóban nagyon nagyra értékeltem néhány ellenzéki képviselõtársam higgadt és tárgyszerû véleményét, ami nemcsak az ülésteremben most, hanem a külügyi bizottság korábbi ülésein elhangzott. Azonban nem lehet egy kalap alá venni ezekkel a tárgyszerû véleményekkel mindazt, ami ugyanezeken a helyeken, többek között most az ülésteremben ugyanezen alkalmakkor elhangzott. Hogy csak a tárgyszerûségnél maradjak, mondjuk nem lehet Németországnak tulajdonítani az elsõ világháború kirobbantását, vagy Lavoca-nak hívni egy olyan várost, amelynek magyar nevét ugyan a szónok pontosan mondta, de miután ma Szlovákiában van, nem egészen ez a neve. És sorolhatnám tovább a hasonló érveket. Úgy gondolom, ez azt az érzést kelti bennünk, hogy bizonyos tények ismeretének hiányában persze lehet látszólag korrekt álláspontokat megfogalmazni az alapszerzõdéssel kapcsolatban.
Befejezésül még egy dolgot hadd tegyek hozzá a korrekt interpretáció kérdéséhez. Ennek az egész alapszerzõdésnek van egy alapvetõ dilemmája. Többen emlegetnek Benes-dekrétumokat. Vajon hány képviselõtársam tudja, hogy Benes- dekrétum címszó alatt - amely persze önmagában még nem jogi kategória - több mint száz elnöki rendelet jelent meg, amelyeket Eduard Benes annak idején kézjegyével ellátott, és amelyek bekerültek a ma már két ország jogrendjébe. Úgy gondolom, ezeknek elenyészõ kisebbsége az, amely egyáltalán releváns lehet a tárgyalt napirendünk szempontjából. Tárgyszerûségrõl beszélni tehát olyan jogcsomag tekintetében, amelynek az adott témához, gyakorlatilag egy-két jogszabályától eltekintve, semmi köze nincs, úgy gondolom, hogy nem a vitát és nem az alapszerzõdést minõsíti, hanem az alapszerzõdéssel kapcsolatban állásfoglalókat. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)