DR. TABAJDI CSABA (MSZP): Tisztelt Ház! A kormánypárti képviselõk és a tisztelt ellenzék részérõl az elhangzott hozzászólások már számos ponton érintették e nemzetközi szerzõdés különbözõ vetületeit. Ennek ellenére úgy gondolom, kénytelen vagyok olyan tényekre felhívni a figyelmet, amelyek mind a szerzõdés megerõsítése, mind a majdani és folyamatos végrehajtás szempontjából komoly jelentõséggel bírnak.
Elsõként az alapszerzõdés szövegének egyeztetésérõl szólnék. A szocialista- liberális kormány tanult a magyar-ukrán alapszerzõdés parlamenti ratifikációjának éles vitájából, amikor is kiderült, hogy az elõzõ kormány sem utólag, sem elõzõleg nem kérte ki az érintett kárpátaljai magyarság véleményét, és így áldatlanul belekerült a kárpátaljai magyarság a magyar belpolitikai csatározásokba. Mint ahogy attól is óvnám valamennyiünket - kormánypártiakat, ellenzékieket egyaránt -, hogy a szlovákiai magyaroknak az alapszerzõdést alapvetõen elfogadó, de számos további igényt is megfogalmazó, aggodalmakat joggal tartalmazó állásfoglalásából ki-ki érdekeinek megfelelõen idézzen.
A magyar-szlovák alapszerzõdés elõkészítõ munkálatai során a Miniszterelnöki Hivatal és a Határon Túli Magyarok Hivatala 17 alkalommal egyeztetett az érintett magyar kisebbségek szervezeteinek képviselõivel és több alkalommal a magyarországi szlovákság valamennyi szervezetének, alternatív szervezetének képviselõivel egyaránt. Több alkalommal került sor megbeszélésre a Külügyminisztérium szervezésében is.
Az alapszerzõdés aláírását, végleges megszövegezését megelõzõen a tárgyaló küldöttségek több alkalommal közvetlenül tájékoztatták a szlovákiai magyar pártokat és kikérték véleményüket. Nem állja meg tehát helyét az az állítás, hogy az alapszerzõdés elõkészítésében a határon túli magyar szervezetek úgymond, mindvégig utólag lettek volna tájékoztatva. Kétszer elõfordult, hogy egy idõben kapták meg a szöveget vagy némi késedelemmel, de felelõsségérzettel kimondható, hogy a szocialista-liberális kormány soha nem állította kész helyzet elé a szlovákiai magyarságot az alapszerzõdés tárgyalásai során.
Az is tárgyi tévedés, hogy a magyarországi szlovákok követelései és igényei alapvetõen tükrözõdnének ebben a szövegben. El kell mondanom, mert nem titok - nem titkolták el, írásban is kifejezték -, hogy a magyarországi szlovákok, hiszen helyzetük egészen más, mint a szlovákiai magyaroké, lényegesen több anyagi garanciát is tartalmazó kisebbségi alapszerzõdés-cikkelyt szerettek volna, hiszen nem is szabad összehasonlítani a magyarországi szlovákság és a szlovákiai magyarság helyzetét. Amennyiben mi nem fogadjuk el - és helyesen nem fogadjuk el - a reciprocitás elvét, akkor azt hiszem, ekkor sem szabad ezt megtennünk. De tárgyilag is tény, bizonyítható, hogy a magyarországi szlovákok lényegesen több és konkrétabb igényt fogalmaztak meg, mint a szlovákiai Magyar Koalíció, hiszen mások a lehetõségeik és mások az adottságaik.
Tisztelt Ház! Az alapszerzõdés szövegezése során végig arra törekedtünk, hogy együttesen a szlovákiai magyarsággal, a magyarországi szlovákokkal, egy közös, intenzív munka keretében kialakítsunk egy kisebbségvédelmi minimumot. Ezt a kisebbségvédelmi minimumot úgy fogalmaztuk meg, hogy a keretegyezmény mellett - amely sok tekintetben a nem túl szerencsés kompromisszum eredményeként született meg - jogi érvénnyel legyen benne ebben a szerzõdésben az eddigi három politikai érvényû nemzetközi dokumentum, amelyre nincs korábbi precedens, kivéve a német-román és a német-csehszlovák megállapodást. De ott is csak a koppenhágai dokumentum került be mint politikai dokumentum, amely a belsõ jog normájává vált. Itt viszont három, nagyon fontos nemzetközi dokumentum került be: az EBEÉ koppenhágai dokumentuma, az ENSZ nyilatkozata a nemzeti kisebbségek jogairól és a sokat emlegetett Európa Tanács Pkgy. - parlamenti közgyûlés - 1201-es ajánlása.
Ami még a kisebbségvédelmi minimumhoz tartozott - és ennek megfelel az alapszerzõdés megfelelõ cikkelye -, hogy legyen benne a monitoring rendszer, az ellenõrzõ rendszer, a két- és sokoldalú ellenõrzés rendszere. Ami az 1201- eshez való ragaszkodást indokolttá tette - számos ok mellett, a híres 11-es cikkelyen túl -, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága is kormányszinten elõírta mind Románia, mind Szlovákia számára az Európa Tanácsba történt felvételkor, hogy kisebbségpolitikájukat az 1201-es ajánlásban foglaltak szerint kell folytatniuk.
Tisztelt Országgyûlés! Miben ragadhatók meg az alapszerzõdés által kínált lehetõségek, amelyekkel a hatálybalépés után az országainkban élõ nemzeti kisebbségek, nemzeti közösségek és a magyar külpolitika és kisebbségpolitika élni tud?
(12.40)
Az elsõ és leglényegesebb, hogy a megállapodás legitimmé teszi a határon túli magyarság törekvéseit. Az Európa Tanács 1201-es ajánlásának 11. cikkelye értelmében ugyanis jogszerûen nem kérdõjelezhetõ meg többé a révkomáromi dokumentum legitimitása, nem vonható kétségbe a határon túli magyarok törekvéseinek törvényessége.
A második, hogy legitimmé vált Magyarország odafigyelési joga, ahogy a franciák mondják, a droit de regard, a szerzõdés révén sajátos léthatalmi státushoz jutott, bizonyos mértékben hasonlóan ahhoz, amit Ausztria megkapott, mi sajnos nem, a világháború után. Nem volt eddig olyan magyar-szlovák, sem korábban olyan magyar-csehszlovák államközi dokumentum, amely tartalmazta volna, hogy a kisebbségi kérdés nem belügy, és amint a genfi dokumentumból idéztünk - és ezt tartalmazza a kisebbségi cikkely -, hogy a kisebbségi kérdés a nemzetközi közösség legitim figyelmének, így a Magyar Köztársaság legitim figyelmének a tárgyát képezi. Ez azért lényeges, mert az anyaországi szerepre, a monitoring rendszerre megteremti a jogi, politikai hivatkozási alapot.
A harmadik lehetõség a két- és sokoldalú monitoring rendszer, amelynek érvényesítéséért, hasonlóan az egész szerzõdés kisebbségi részének megvalósításáért, további erõfeszítéseket kell tennünk. Egyetértek azzal, hogy nem képzelhetõ el a magyar politika szempontjából, hogy a kétoldalú vegyes bizottság munkájába a kisebbségek képviselõi ne kapcsolódhassanak be.
A szerzõdés más részei is csak úgy értelmezhetõk, hogy míg a határklauzula egy folyamatot lezár, a kisebbségvédelmi egy folyamatot kezd, ahogyan ez Dél- Tirol esetében és más nemzetközi kisebbségi rendezés esetében megtörtént.
Tisztelt Ház! Szükséges az, hogy mindazok a nemzetközi politikusok, akik a stabilitási egyezményt szorgalmazták, folyamatos tájékoztatást kapjanak a konkrét magyar kisebbségi igényekrõl. A nemzetközi monitoring rendszer végül is egy jogi keret, s hogy abból mit lehet kihasználni, az nagyrészt annak a függvénye, hogy mit tesznek a határon túli magyar szervezetek, az érintettek, hogyan lép a magyar diplomácia, és mit tudnak az egyes parlamenti pártok, kormánypártok és ellenzékiek a saját nemzetközi pártkapcsolataikon keresztül támogatásként megszerezni.
Negyedszer: a magyar-szlovák alapszerzõdés elfogadásával, a benne szereplõ határklauzulával egészen más lesz Magyarország nemzetközi mozgástere. Többé senki nem mondhatja a szomszéd országok politikai elitjébõl, hogy Magyarországnak a határon túli magyarok jogos igényeinek támogatásával bármiféle hátsó szándéka lenne. Másrészt nyilvánvalóvá válik, hogy Magyarország kisebbségi felfogása az európai dokumentumokkal összefüggésben egyáltalán nem maximalista. Azáltal ugyanis, hogy a magyar-szlovák alapszerzõdésben sikerült ezt az említett három nemzetközi dokumentumot jogi érvényûvé tenni, Magyarország egyértelmûen jelezte: a határon túli magyarságnak nincsenek eltúlzott igényei. De ami elvárásai vannak kisebbségi téren, azt joggal igényli, és partnereitõl azok betartását jogszerûen várhatja el. Ezért lesz e szerzõdés életbelépését követõen egészen más, lényegesen új helyzetben a határon túli magyarság védelmének ügye.
Ötödször: az 1201-es ajánlás a hozzáfûzött fél mondattal sem értelmezhetõ leszûkítõen, s kisebbségpolitikai szempontból rendkívül fontos a 11. cikkelye, amely túlmutat a magyar-ukrán alapszerzõdésen, amely sem az alapszövegében, sem pedig a hozzáfûzött kisebbségvédelmi megállapodásban expressis verbis nem tartalmazta az autonómia követelményét.
És végül hatodszor: szeretném tisztelt képviselõtársaim figyelmét fölhívni, hogy az ENSZ-nyilatkozat 2. cikkelyének 5. bekezdése lehetõvé teszi törvényesen, hogy a határokon átterjedõ kapcsolatot tartsanak fönn a kisebbségek más államok állampolgáraival, amelyekhez nemzeti, vagy etnikai, vallási, vagy nyelvi kapcsolatok fûzik õket.
Tisztelt Ház! Tisztelettel felhívnám a jelenlévõk és a vitát nyomon követõk figyelmét arra, hogyha valami hiányzik az alapszerzõdés kisebbségvédelmi blokkjából, az részben megtalálható a fent említett nemzetközi szerzõdésekben, vagy éppen és mindenekelõtt az 1201-es ajánlás autonómiapárti 11. cikkelyére gondolok.
A keretegyezménnyel összevetve láthatjuk, hogy több ponton - nyelvhasználat, tényleges részvétel a közigazgatásban - az Európa Tanács- szerzõdés puhára sikerült normái keménnyé váltak. Erre maga a keretegyezmény adott módot, amikor 18. cikkelyében a kiegészítõ megállapodások fontosságát hangsúlyozta. A keretegyezmény kidolgozása során az ott részt vevõ államok többsége révén kiszavazott elvek között volt például a subsidiaritas, a tárgyaló küldöttségnek sikerült elérni, hogy ez is belekerüljön a magyar- szlovák alapszerzõdés szövegébe.
Arra is szeretném az önök figyelmét felhívni, hogy amíg a keretegyezmény minden kisebbség tekintetében a kisebbségi jogok egyfajta alapjának tartja a felsorolt három másik fontos nemzetközi dokumentumot, addig a magyar-szlovák alapszerzõdés a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok vonatkozásában érvényesítendõ normának tartja azokat.
Tisztelt Ház! Egyetértek az ellenzékkel abban, hogy a kisebbségi lét elviselhetõsége, méltósággal való megélhetése szempontjából vitathatatlanul az egyik legfontosabb kérdés a kisebbségeket leginkább érintõ kérdésekben az önálló döntés, vagy az állammal megosztott hatáskörök intézménye, azaz az autonómia. Mint említettem, az 1201-es ajánlásban ez szerepel.
A kormány ugyanakkor azt is látja, hogy önmagában véve az 1201-es 11. cikkely kötelezõvé válása nem elegendõ. Hiszen látjuk azt is, hogy szembesülünk fenntartásgyanús, ekként bilaterális nemzetközi szerzõdésben jogilag értelmezhetetlen nyilatkozatokkal, illetve a szlovák nyelvtörvény alapelveirõl szóló - mind a keretegyezménnyel, mind az alapszerzõdés szövegével ellentétes - dokumentumokkal és a szlovákiai magyarság jogait megszorító lépésekkel. Ez azonban nemhogy a ratifikáció elutasítását indokolná, hanem elfogadásának fontosságát támasztja alá.
Nyilvánvaló, hogy senki nem remélte, hogy Európában olyan általános nemzetközi szerzõdés születhet meg, amelyik minden részletre kiterjedõen szabályozná a kisebbségi lét mindennapjainak jogi garanciáit. Ezért tulajdonképpen van is vita az ellenzékkel, meg nincs is vita. Hiszen a kisebbségeknek a védelme, az európai kisebbségvédelem olyan felemás helyzetben van, mint a félig telt pohár. A kisebbségeknek csak félig van tele, de ez a féligteltség a többségi államok számára így is sok. Tehát akkor, amikor megpróbáljuk értékelni a magyar-szlovák alapszerzõdésben elért eredményeket, én azt hiszem, hogy a félig telt pohár hasonlatával kell élni.
Tisztelt Ház! Az ellenzék részérõl számos szakszerû bírálatot is hallottunk. Érzelmekre, indulatokra válaszolni nem lehet. Ezen szakszerû bírálatok jelentõs része vagy döntõ többsége a kormány számára is világos. Ugyanakkor nagyon szépen kérném a tisztelt ellenzéket, amiként erre Salamon képviselõtársam is figyelmeztetett, hogy ne tegyék meg az alapszerzõdés szlovákiai ellenfeleinek, illetve az ott élõ magyarság jogainak szélesítésében ellenérérdekelt politikai erõknek azt a szívességet, hogy azt bizonygatják, hogy nincs benne az, amirõl a határon túli magyarok azt állítják, hogy benne van.
Tisztelt Ház! A külpolitikai vitanapon említettük, hogy számunkra Dél-Tirol a rendezés, a megoldás sok tekintetében példamutató. A kormány tisztában van azzal, hogy ezzel mindössze egy folyamatot indít el. Amikor azt állapíthatjuk meg, hogy Dél-Tirol esetében évtizedekre volt szükség a rendezéshez, éppen ez a hosszú idõigény jelzi azt, hogy igenis, helyesen járt el a szocialista- liberális kormány, amikor egy vállalható kisebbségvédelmi minimummal aláírta - és most vélhetõleg a parlament is ratifikálni fogja - a magyar-szlovák alapszerzõdést, hiszen itt hosszú folyamatra kell nekünk felkészülni.
(12.50)
Tisztelt Ház! Azt se feledjük el, hogy nekünk komoly tennivalóink vannak a Magyarországon élõ szlovákság oktatási, kulturális intézményrendszerével, anyanyelvének megõrzésével kapcsolatosan, és komoly adósságunk - amint erre Bársony András is utalt - a nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletének megoldása.
Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban egy nemzetközi konferencián elhangzott, hogy új arculatot kell adni a határon túli magyarságnak; meg kell mutatni Európa elõtt, hogy 75 éve Európa legbékésebb nemzeti kisebbsége, amely mindenkor a jogállamiság eszközeivel kívánta törekvéseit érvényesíteni. (Taps az MDF padsoraiban.) Ezt Európa még nem méltányolta kellõképpen. Ez az alapszerzõdés ezt a békés jelleget húzza alá mind a határon túli magyarság, mind a magyarországi szlovákság, mind pedig a Magyar Köztársaság részérõl.
A fentiek alapján mind Magyarország nemzetközi megítélése, mind a határon túli magyarok és a hazai szlovákság jogvédelme érdekében a magyar-szlovák alapszerzõdés megerõsítése nemzeti felelõsségérzettel vállalható. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)