JUHÁSZ PÁL, az Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Nyolc nappal ezelõtt kezdtük a törvényt. Teljesen világos, hogy arról van szó, hogy a feketegazdaságban elfolyó állami jövedelmeket hogyan lehetne megszerezni, hiszen ahogy Kónya képviselõtársam is utalt már rá, de egyébként is nagyon jól tudjuk, államunk kiváló eredményeket tudott felmutatni a pénz elköltésében - sajnos forrásai azonban nem elegendõk ehhez.
Nyilvánvalóan nem csupán arról van szó, hogy az állami kiadásokat csökkenteni kell, hanem arról is, hogy azokat a jövedelmeket, amelyek törvényesen az államnak járnak, meg tudjuk szerezni.
A jövedéki termékekhez kapcsolódó szabályozás átalakításának azonban nem csupán az a célja, hogy az állami jövedelmek beszedhetõk legyenek, és ilyen értelemben a tisztességtelen verseny csökkenthetõ legyen - azok között, akik betartják a törvényt, hiszen tisztességtelen az a verseny, ami azok között van, akik betartják a törvényt és azok között, akik nem tartják be a törvényt -, hanem van ennek egy másik célja is. A jövedéki terméki kör jellegzetesen olyan piaci szegmenseket érint, ahol a legtöbb csalás, fogyasztót károsító csalás történik, amire, mondhatjuk azt is, a magyar bûnözés a legnagyobb arányban ráépült.
Amikor tehát a jövedéki törvény szabályozását abból a szempontból vizsgálja végig a közigazgatás, és terjeszt elénk törvényt, hogyan lehet ellenõrizhetõbbé tenni az itt folyó árumozgást, hogyan lehet az anyagi felelõsségét a szereplõknek jobban megfogni, akkor nem csupán az állami bevételek biztosításáról van szó, hanem a fogyasztó védelmérõl is, hiszen elég jól tudjuk, hogy rossz minõségû termékekkel autónk és szervezetünk mennyit károsodott.
Az is teljesen világos, hogy amikor a feketegazdaság elleni harcról van szó, akkor elég kicsinyes és reménytelen dolog lenne itt lengyel-, KGST- vagy egyéb piacokon való emberek piszkálásával foglalkozni, vagy elég kicsinyes dolog lenne azt nézni, hogy alkalmi munkába ki hova megy el - nem mintha a törvényesség miatt ne lennének ezek is fontos dolgok. De nyilvánvaló, hogy az igazi nagyságrendje nem ez a feketegazdaságnak, és ha az állam gyorsan akar rendet csinálni, akkor elõször azokkal a területekkel kell foglalkozni, ahol a legnagyobb pénzek folynak el.
Az a 30-50 milliárd forint adóelkerülés, adócsalás, amirõl a törvényjavaslat beszél, szerintem nagyon óvatos becslés, ennél valószínûleg nagyobb az az állami bevételkiesés, ami ebben a szférában történik. Ahhoz, hogy a szabályzatot ki lehessen alakítani, kellettek az elmúlt három év tapasztalatai, tehát hogy miért nem mûködött megfelelõen az eddigi jövedéki szabályozás, másrészt kell bizonyos életismeret. Ugye, életismeretünk eléggé tudja, hogy két nagy területe van a jövedéki csalásoknak. Az egyik, mondjuk így, a klasszikus terület, ami a szeszpiachoz mindig is hozzákapcsolódott, és amiben egy százéves háború van állam és állampolgár - ebben érdekelt állampolgárok - között. Ezen a területen jelentõs fordulat a rendszerváltozás óta nem következett be, de ehhez már mindnyájan hozzá is vagyunk szokva.
A másik nagy terület, ahol a feketegazdaság, hogy úgy mondjam, lefõzte a klasszikus területeket, és sokkal nagyobb forgalmat csinál ma már, mint bármikor gondoltuk: ez az importhoz, exporthoz, valahogyan a vámeljáráshoz kapcsolódó csalások tömege. Jól tudjuk, hogy mi történt a kõolajjal, a kõolajtermékekkel ezen a téren. Kevesebbet beszélünk arról, de nagyon jól tudjuk, hogy cigarettával milyen jellegzetes az a kereskedelmi kör, amikor elindulnak exportra a szállító jármûvek, de valójában üres kamionok mennek át, és az export miatt adómentesített termék valójában idehaza kerül hasznosításra és így tovább, és így tovább.
A törvény maga két vonalon igyekszik rendet csinálni. Az egyik vonal a nyilvántartási rendszer illesztése. Az eddigi törvényi szabályozás ugyanis azzal, hogy nem illesztette a nyilvántartási rendszert, sõt igaziból még regisztert sem állított föl a jövedéki termékekkel foglalkozó vállalkozók körérõl, ezzel ellenõrizhetetlenné tette a rendszert, megfoghatatlanná tette, hogy hol ki követte el a csalást, hiszen a láncba beépült olyan cégek, amelyekre hivatkozni lehetett, de elérni soha nem lehetett õket, lehetetlenné tettek minden értelmes, akár büntetõjogi fellépést, akár adóellenõrzést.
Ezért tehát a törvény egyik célja, hogy a nyilvántartási rendszert teljessé tegye, hogy így tehát a közbensõ körnek nem csupán vevõi, hanem eladói nyilvántartásokat is kell vezetnie, hogy mindenki, aki a jövedéki üzleti körben részt vesz - a kiskereskedõk kivételével -, az erre specializált engedéllyel kell hogy rendelkezzék, és meg kell felelni szakmai szabályoknak.
A másik forma, ahogy a törvény igyekszik megfoghatóvá és ellenõrizhetõvé tenni a jövedéki cikkeket forgalmazókat, az anyagi garanciák rendszerének beépítése. A jövedéki biztosíték intézménye az, amely erre szolgál. Vagyis az kaphat engedélyt arra, hogy a jövedéki termékkörben termelõ vagy közvetítõ, kereskedõ, exportáló, importáló, készletezõ, hasonló lehessen, aki jövedéki biztosítékot, kauciót tesz le; vagyis ha kiderülne, hogy az adóval nem számolt volna el vagy az õ hibájából valaki más nem számolt el, akkor megfogható legyen az õ anyagi felelõssége, ugyanis ha az egymilliós kft.-k eltûnnek a rendszerbõl, az anyagi felelõsség már nem biztosítható.
(9.40)
Nyilvánvaló, hogy mind a kettõre szükség van. Szükség van a nyilvántartási rendszer illeszkedésére, s én ezt tartom fontosabbnak, és szükség van az anyagi biztosítékokra is. De ezért mindig fölvethetõ a kérdés - és sokan föl is vetik -, hogy mindkét oldalon egyszerre változtatni a mûködési feltételeket, nem jelent-e átbillenést a túlsó oldalra. Az eddig túlzottan, mondhatnám felelõtlenül liberalizált, felelõtlenül szabados piac helyett nem lesz-e egy olyan túlszigorított, szinte már céhes megkötésekkel mûködõ piac, amelyikbe egyik hónapról a másikra átlépni lehetetlen, vagy csak - mondjuk így - méltánytalan áldozatok árán lehetséges.
A másik problémám, ami ezzel a törvénnyel kapcsolatban fölmerül - amelynek céljaival és módszereinek elveivel is, félreértés ne essék, teljesen egyetértek - az, hogy elég különbözõ természetû termékeket és piacokat érint ez a törvény, hiszen az teszi õket egy törvénybe csupán, hogy mind jövedéki termék, vagyis mind olyan termék, amelynek termelõi és forgalmazói külön adót kell hogy fizessenek. De az államháztartási szempontból egy kategóriába tartozó termékek nyilvánvalóan sem ipargazdasági, sem piacszociológiai szempontból nem tartoznak egy kategóriába.
Ezért minél szigorúbb és részletesebb egy szabályozás, minél inkább óhajtja az anyagi feltételek közé beépíteni a szakmai anyagi feltételeket is, annál jobban fenyeget az, hogy a törvény általános szabályozó elvei rosszul illeszkednek az egyes részterületekhez. Az teljesen természetes, hogy a kõolaj-forgalmazás más természetû szereplõket kíván, mint mondjuk a cigarettáé vagy a fûszerpaprikáé. A fûszerpaprika esetében különben is bajban vagyunk, hiszen a fûszerpaprika eredendõen nem jövedéki termék. Ott egy fordított folyamat játszódott le, mint az egyéb jövedéki termékeknél. A klasszikus jövedéki termékek azért váltak a kriminalitás területévé, vagy azért kerültek kapcsolatba a kriminalitással, mert az állam külön adóztatja õket, s így végül is az a történelmi játék folyik itt, hogy amit az állam külön kezel, azt biztos a bûnözõk is külön kezelik, úgyhogy egymás ellen folytatják a háborút.
A fûszerpaprikánál fordított dolog történt, azt a kutya nem akarta, hogy jövedéki termék legyen, de a kriminalitás a tavalyi, tavalyelõtti év folyamán úgy megnõtt, hogy jobb megoldás híján kénytelen volt az állam a fûszerpaprikát a jövedéki termékek közé sorolni. Hiszen sajnos nálunk részben hiányzik a megfelelõ élelmiszer-törvény, s még inkább azok a szervezetek, amelyek e szigorú élelmiszer-törvénynek megfelelõ termelést és forgalmazást ellenõrizni tudnák, nincsenek kiépítve, s ezen megfelelõen kiépített szervezetek hiánya miatt a fûszerpaprika a jövedéki termékek közé került, mert ott van egy kialakult ellenõrzési rendszer. Ott tehát nem az adó miatt, hanem a csalások elkerülése miatt van az ellenõrzés. De ettõl a fûszerpaprika-piacra még inkább igaz, hogy teljesen más természetû, mint a többi jövedéki termék piaca és termelõi.
Ezért tehát a törvény kénytelen szakmai különbségeket tenni az egyes termékkörök termelõinek és forgalmazóinak szabályozásában. Ez az az iszonyatosan nehéz kérdés, hogy az egyes általános elvekbõl dedukálható konkrét szabályok szerint történjen a szabályozás, ugyanakkor az egyes piacok más társadalmi természete, más fizikai, gyártási, kereskedési természete kifejezõdjön a törvényben, mert ha nem fejezõdik ki, akkor az élet felesleges nehézségekkel ütközik; csupán a jogalkotás által csinált posztnehézségekkel kerül szembe.
A törvényelõkészítõ igyekezett az egyes szakmai szövetségekkel egyeztetni, hogy mi az, ami az adott szakma természetének megfelel. Ilyen értelemben az egyes részterületeken való szabályozásban egy pillanatnyi alkuszint eredményét mutatja a törvénytervezet. Azt mutatja, hogy mi az, amit az illetõ szakmai szervezetek még el tudtak fogadni, még kibírnak állami szabályozásból.
Ilyenkor nyilvánvalóan azon is múlik egy ilyen törvény részletszabályainak kimunkálása, hogy az egyes termékekkel foglalkozó szakmai szervezetek mennyire felkészültek, s mennyire sokoldalúan fejezik ki a szakmában résztvevõk érdekeit, nem csupán az államigazgatás meggondolásai vannak a törvényben.
Összességében én azt hiszem, hogy a kérdés önkéntelenül sommás kezelése bõven hagyott finomítani valót a törvény részletszabályaiban, akár a biztosíték feltételeit nézzük, akár a természetbeni feltételek elõírását nézzük az egyes területeken, de azt is tudom, hogy valahol mindig le kell zárni az alkut, és egy törvényt el kell készíteni. Annak az államháztartás egyensúlyteremtõ csomagnak, amelyet Bokros-program címen szoktak emlegetni, az egyik legfontosabb része, hogy az állam fogja el azt a jövedelmet, amely neki jár, hogy így tudja az adókulcsokat csökkenteni. Csak azután tudja majd az adókulcsokat csökkenteni, ha el tudja fogni az adózás alól kibújó jövedelmeket.
Minél hamarabb túl vagyunk ezen az elsõ lépésen, annál hamarabb tudjuk az egyensúlyt elérni az államháztartásban. Ezért le kell zárni a dolgot ezen a félérett szinten is. De az az érzésem, hogy sajnos rá fogunk kényszerülni, hogy e törvény részletszabályait gyakran módosítsuk. Ez egy kellemetlen kényszer, és szembe kell néznünk ezzel, mert az élet mindig sokkal változatosabb, mint amit a jogalkotó föl tud fogni.
Köszönöm szépen a figyelmüket.(Taps a kormánypártok padsoraiban.)