MIKLÓS LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Talán nincs is az Országgyûlésnek olyan ülése, amikor ne esne szó a feketegazdaságról hozzászólásban, kérdésben, interpellációban, és mindannyiszor, szinte napról napra újat tudunk egymásnak mondani. Különösen így volt ez akkor, amikor a kormány megszorító intézkedéscsomagját tárgyalta a Ház. Kormánypárti és ellenzéki képviselõk részérõl is olykor nem minden alap nélkül merül föl, hogy a kormánynak sokkal több bevételt kellene a feketegazdaságból visszaszednie, mint amennyit eddig sikerült. Néhány ellenzéki, egykor kormánypárti képviselõ különösen harcosan fogalmaz ebben a kérdésben, mintha nem az elõzõ négy év kormánypolitikája vezetett volna oda, hogy a magyar gazdaság az átalakulás egyébként is súlyos problémáit külön megszenvedte amiatt, hogy egy átgondolatlan, azonnali liberalizáció következett be olyan termékpiacon is, ahonnan az állami bevételek jelentõs hányada származik.
Bogárdi képviselõtársam említette, hogy a költségvetés bevételi oldalának egynyolcadát jelenti a fogyasztási adó - ez több mint 200 milliárd forint -, de hozzátehetjük azt is, hogy ez ilyen esetben nemcsak fogyasztási adót jelent, hanem a hozzá kapcsolódó általános forgalmi adót és annak egy részét is. Tehát még a 200 milliárd forintnál is nagyobb összegrõl beszélhetünk.
Az azonnali és feltétel nélküli piacliberalizálás vezetett a jövedéki termékek, a fogyasztásiadó-köteles termékek tekintetében oda, hogy a HTO- szõkítés problematikája Magyarországon ilyen hosszú idõn keresztül a figyelem középpontjába került - és kellett, hogy kerüljön -, hiszen ennek következtében állt elõ az a helyzet, hogy néhány éve a dízelautók gyártói csaknem megvonták a Magyarországra értékesített gépjármûvek esetén a szavatossági és garanciális kötelezettségeket. Ez vezetett oda, hogy ma ki tudja mennyi környezetszennyezõ és környezetkárosító anyag van az ország különbözõ részein elásva. A nagyságrendet talán jól érzékelteti az, ha - egy múlt heti sajtóinformáció alapján - elmondom, hogy 429-430 millió liter HTO-ra volt jegy kiadva, és több mint 600 millió liter fogyott ez évben. De nem ez volt a csúcsév, mert 1992- ben több mint 1,2 milliárd liter háztartási tüzelõolaj fogyott el. Hogy ebbõl valójában mennyi az igény, az ki fog derülni akkor, amikor a következõ fûtési szezonra a kormány megszüntette a HTO-jegyrendszert, aminek következtében nem lesz érdemes szõkíteni és nem lesz érdemes savazni.
De ez vezetett oda, hogy egy multinacionális cég kiszállt a hazai kõolajtermék-piac egy részébõl; ez vezetett oda - mármint a szabályok nélküli, korlátlan, átgondolatlan liberalizáció -, hogy a Washington Post a múlt héten külön foglalkozott a magyar feketepiaccal, és hogy a kormánynak külön munkacsoportot kellett létrehoznia ahhoz, hogy ezt a sokágú, szerteágazó problémakört megpróbálja földolgozni.
A széles közvélemény a kormánytól természetesen hatásos és hatékony fellépést vár, és minél gyorsabb eredményeket. Ugyanakkor azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy ilyen méretû, kiterjedt feketegazdaság visszaszorítása nagyon sok jogszabály módosítását igényli, és idõigényes az, amíg ennek az eredményei megjelennek. Ez ugyanis nem rendõri ügy - ahogy ez több interpelláció kapcsán elhangzott -, hiszen nem egyszerûen csak csalókról és törvényszegõkrõl van szó ebben az esetben, hanem szó van arról is, hogy az adójogszabályokban az elmúlt négy évben bizony voltak olyan kiskapuk, amelyek lehetõvé tették a kõolaj és az arany passzív bérmunkában történõ feldolgozását, ezzel az adó megkerülését - hogy csak néhány, a sajtóból is ismert esetet említsek -, és jó néhány olyan lehetõséget nyitottak, amelyek bár elítélhetõk és hatalmas jövedelmek koncentrálásához vezettek, mégis - ha lehet így mondani - jogszerûek voltak, és egy jogállamban nem lehet a mai jogszabályok alapján etikailag elítélhetõ eseteket üldözni.
Éppen ezért a kormány hivatalba lépése után rögtön hozzákezdett ahhoz, hogy csökkentse annak lehetõségét, hogy adómegkerüléssel hatalmas jövedelmek koncentrálódjanak a feketegazdaságban. Ezek közül néhányat hadd említsek meg. Mindjárt az 1994. évi pótköltségvetésben kiterjesztette a jövedéki termékek körét, és bevonta az ellenõrzésbe a kõolajtermékek azon részét, amit egyébként 1993-ban a törvény eredeti vitájánál a szabaddemokraták egyik képviselõje hiányolt is. Azt követõen a paprikát - mint az elõttem szólók említették - kényszerbõl vonta a Ház a jövedéki törvény hatálya alá, mert nem jelentéktelen a magyar paprikaexport és nem jelentéktelen az a hatás, amely abból keletkezett, hogy az elmúlt fél évben három ízben írtak Olaszországban Magyarországról, és ebbõl az egyik fõcím az volt, hogy ne menjenek Magyarországra, mert megmérgezik õket paprikával.
De hát további lépések voltak az általános forgalmiadó-törvényben, a fogyasztásiadó-törvényben, az adózás rendjére vonatkozó törvényben és miniszteri rendeletekben, amelyek szabványokat írtak elõ kõolajtermékekre, és legutóbb a gazdasági stabilizációs csomagtervben a szerencsejáték-törvény módosításában.
Azt gondolom tehát, hogy ezen lépések egyik fontos állomása az 1993. évi LVIII. törvény a jövedéki termékekrõl, amely persze nem tökéletes törvény, különösen nem eredeti formájában, hiszen az egykori elõterjesztõ azt mondotta, hogy csak minimális feltételeket írnak elõ a törvényben, amely a bizalmi elvre épít, és majd ha valaki nem felel meg a bizalomnak, akkor attól megvonják az engedélyt. Igen ám, csakhogy ez oda vezetett - hogy néhány számmal érzékeltessem -, hogy ma 3828 nagykereskedõ dolgozik a jövedéki termékek piacán, ebbõl 1200 a dohány-nagykereskedõ; hogy 1383 jövedékitermék-termelõ van, tehát kõolajtermék-, dohány- és szesztermelõ; hogy 1030 exportõr és 1371 importõr van. Azt gondolom, ezek a számok nyilvánvalóvá teszik, hogy ilyen kiterjedt vállalkozói kört még a legfelkészültebb apparátus sem tud ellenõrizni, különösen akkor, ha egyébként az ezen piacra nem tisztességes szándékkal belépõknek igazából semmifajta kockázata nincs.
(10.10)
Ezért tehát a jövedéki törvényt, bár nem egy tökéletes törvény és nagyon sok hibája van, mégiscsak eszközül lehet használni ahhoz, hogy mindazokat a szigorításokat beépítse a Ház, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a már említett 200 milliárdos fogyasztási adóbevétel és bizonyos ehhez kapcsolódó áfa biztonsággal befolyjon a költségvetésbe.
Melyek a leglényegesebb elemei ennek a módosításnak, amik egyértelmûen támogathatók? Mindenekelõtt a jövedéki biztosítékrendszer, amely nem egyedi. Az Európai Unió országaiban is alkalmazzák, használják és azt szolgálja, hogy egyetlenegy akcióra alakult vállalkozások ezen a piacon ne élhessenek meg, illetve, hogy az államnak legyen valamifajta biztosítéka arra vonatkozóan, hogy ha adót kerül el valaki, akkor azt, vagy annak legalább jelentõs részét be tudja szedni.
Ugyanilyen feltételrendszer a már említett tárolótér. Ebben egyetértek Bogárdi képviselõ úrral, az 500 köbméter valószínûleg kevés, hiszen egy irányvonat - ahogy mondotta - legalább 1000 köbméter. Valószínûleg módosító indítványt is fogunk erre beadni.
Természetesen egy ilyen biztosítékrendszer - errõl is szólni kell - azt is jelenti, hogy szûkíti a piaci szereplõk körét. Lesz ilyen hátránya, és nem minden piaci szereplõ tudja megfizetni. Különösen nagykereskedõk között lesz olyan az új induló vállalkozások körében, akinél a 15 milliós jövedéki biztosítékhatár nagy összegnek minõsül. Azt gondolom azonban, hogy ezzel együtt is a piac tisztulása érdekében mindenképpen indokolt egy jelentõs jövedéki biztosíték és a hosszú távon legálisan piacon maradni szándékozók elõbb-utóbb valószínûleg megtalálják a módját, hogyan tudják finanszírozni.
Fontos eleme a törvénynek, hogy az átláthatóságot biztosítsa. Biztosítja ezen a piacon azt, hogy a piac szereplõi ismerjék egymást. Nagyon lényeges, bár egyetlen bekezdéssel elintézett és elintézhetõ eleme a törvénymódosításnak az, hogy a jövedéki termék termelõk és nagykereskedõk listáját a Vám- és Pénzügyõrség közlönyben teszi közzé. Következésképp a termelõk és a nagykereskedõk, sõt ezen túlmenõen a kiskereskedõk is tudni fogják azt, hogy kik a piac legális szereplõi. Fontos ez azért is, mert erre épül a szankciórendszer, amennyiben valaki nem jövedéki alanytól vásárol, az jövedéki szabálysértést követ el, illetve kiteszi magát annak, hogy visszavonják jövedéki engedélyét.
Természetesen a számbavételnek és nyilvántartásnak vannak más elemei is, amelyek kétségtelenül bürokratikus elemek, hiszen negyedévente, sõt, van akinek havonta a vámhivatal felé elszámolásokat kell adni, vevõnyilvántartást kell vezetni, igazolni kell a származást. De azt gondolom, és azt gondoljuk, hogy minden ilyen elem, bár kényszerû és többletadminisztrációval jár, szükséges ahhoz, hogy a piac átláthatóbb legyen, ellenõrizhetõ legyen, és hogy szankcionálható is legyen.
A szankcionálás egy fontos elem. Többen korábban számon kérték a kormánytól, hogy ez a küzdelem meglehetõsen egyoldalú, hiszen a szabályszegõ semmifajta következményét nem viseli cselekedetének. Nos, ez a törvény a szankcióban is igen jelentõs szigorítást visz végbe. Hogy egyetlen példát említsek, a törvény lehetõvé teszi azt, hogy a vámszervek 10-30 napra vagy adott esetben véglegesen bezárjanak olyan üzletet, amely a törvényt súlyosan megszegi, tehát például zárjegy nélküli italokat forgalmaz vagy ismeretlen eredetû vagy különbözõ adómérték alá tartozó termékeket egy másik adómérték alá esõen értékesít. Itt tehát súlyos szankciókról van szó, de talán nem annyira súlyos, hogy ezt ne viselné el ez a piac. Hadd említsek egy példát! Az Amerikai Egyesült Államokban Kalifornia államban azért, mert valaki nem a szabványnak megfelelõ motorhajtó anyagot forgalmazott, több éves börtönbüntetést és 10 millió dolláros nagyságrendû pénzbírságot kapott. Tehát vannak nálunk lényegesen szigorúbban szankcionáló országok is.
Végül azt hiszem, hogy a feketegazdaság elleni küzdelem és annak minden törvénymódosítást igénylõ eleme olyan, amelyben az ellenzéki pártok felzárkózhatnak a kormánypártok mellé, hiszen egy közös ellenségrõl van szó. A gazdaság általában hosszabb idõn keresztül alakítja ki azokat a mûködési módjait, mechanizmusait, amelyek utána tartósan mûködni fognak. Tehát ha most nem fékezzük meg a feketegazdaságot ezen állapotában és nem sikerül visszaszorítani egy olyan szintre, amely azt hiszem, a világon mindenütt megvan, akkor a mainál még súlyosabb kellemetlenségekkel kell számolni. Még nehezebben fogja elviselni a széles közvélemény azt, hogy miközben mindenki vállaira növekvõ terhek rakódnak, vannak kivételek, akik nemhogy kibújnak ezen terhek alól, hanem óriási jövedelmekre tesznek szert.
Ehhez persze a jogalkotás mellett a jogalkalmazásban is lépni kell, a jogalkalmazóknak, különösen a vámszerveknek a korábbiaknál hatékonyabban és hatásosabban kell cselekedni. Ehhez meg kell kapniuk azokat a technikai támogatásokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy érvényt szerezzenek a törvény szelleme mellett annak betûjének is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)