IVANICS ISTVÁN, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! A jövedéki szabályozásról és ellenõrzésrõl, valamint a bérfõzési szeszadóról szóló '93. évi LVIII. tövény módosításához a következõkben szeretném a Kereszténydemokrata Néppárt álláspontját kifejteni.
Egyértelmûen körvonalazható a törvénymódosítás célja, amely legfõképpen a szigorítást látszik elõtérbe helyezni. Ez a szigorítás egyben a feketegazdaság felszámolása irányában is hat, és ilyen szempontból messzemenõen támogatandó.
Nem titkolt célja a törvénymódosításnak a költségvetési bevétel növelése. Ezzel is egyet lehet érteni; azonban meg kell vizsgálni a törvény kapcsán kibontakozó arányokat a jövedéki termék szabályozásában, és bizonyos mértékben kötelességünk, hogy figyeljük az egyes jövedéki termékek valójában ebben a módosításban hogyan fognak viselkedni, hogyan fognak viszonyulni a gazdasági rendszerünkben, hogyan tudjuk a gazdaságosság követelményeit és a méltányosságot biztosítani a termelõk és forgalmazók oldaláról.
Itt fölvetõdik természetesen a szankcionálás helyes és szükséges mértéke. Talán hosszabb idõre kellene elõretekinteni és lehetõséget adni a törvény követõi számára, tehát azon gazdasági szereplõk számára, akiknél a jó szándék egyértelmû és a lehetõségei szerint igyekszik a törvényt követni; s külön kellene választani azokat a szabályozásban, akik már a törvény hatálya alá tartozó termékekkel gazdálkodnak, tehát ezeket forgalmazzák, és ebben az esetben vétenek. Itt viszont javasolnánk a szankcionálás mértékét talán szigorúbbá tenni. Például a törvény ellen vétõket a termék forgalmazásából hosszabb idõre lehetne kizárni. A jelenlegi kizárás a törvény ellen vétõknél a méltányosság követelményét alulról sem teljesíti.
Meg kell gondolni az önkormányzatok szerepét a törvény végrehajtásában, hiszen a jövedéki termékek forgalmazása vagy tiltott forgalmazása esetén a közterület-felügyeletekre rendelkezik a törvény, hogy kötelesek közremûködni, illetve az ilyen eseteket feltárni, de nem szól a törvény - és nekünk, törvényalkotóknak kell gondolkodni arról -, hogy egy ilyen esetben az önkormányzatok amúgy is rendkívül nehéz helyzetén tudnánk-e esetleg segíteni magával a törvénykezéssel, hiszen ez egy kvázi adóbevételhez segíthetné az önkormányzatokat. Tehát meg kell fontolni a behajtás területét és a helyi elbírálások területét. A szeszforgalmazás és a jövedéki termékek forgalmazása a legtöbb esetben szigorúan helyhez kötött, tehát most már megköveteljük a telep biztosítását, megteremtjük a raktározás szigorúbb követelményeit. Ez abban a térben zajlik, ahol az önkormányzati kompetencia minden területen jelen van. Ez mindenképpen érinti az önkormányzatok tevékenységét. Ilyen szempontból meg kellene gondolni, hogyan lehetne igazából az önkormányzatok felé közvetlenül is visszatéríteni ezekbõl a jövedéki bevételekbõl.
Szigorú ellenõrzési pontnak kell lenni a vámhatár átlépésének, mikor a jövedéki termékek a vámhatárokat átlépik. Meg kell hogy jelenjen az a külön érdek, mely mint önálló gazdasági egységet védi az országot, biztosítja a nyilvántartás és elszámolhatóság alapvetõ kritériumait. Úgy gondolom, a VPOP és szervei minden erõfeszítést megtesznek, hogy ennek a kritériumnak a maguk részérõl megfeleljenek. Egyértelmûvé kell tennünk azonban, hogy ez komplex feladat. Sikeresen csak az államháztartás átfogó reformjával együtt valósítható meg.
Külön szólnom kell még a paprikatermelésrõl, a paprikaforgalmazásról. Visszautalnék Bogárdi képviselõ úr hozzászólására. 2000 kilogramm paprikaõrlemény feletti termelésnél szigorú jövedéki biztosítékot ír elõ a törvény. Valószínû, hogy a már beadott módosító javaslatot, amely az 5 millió forintot 1 millió forintra kívánja leszállítani, talán tovább kellene finomítani éppen arról az oldalról, amit Bogárdi képviselõ úr említett, hogy a termékmennyiséget, tehát ezt a 2000 kilogrammot kell változtatnunk, és egyáltalán meg kell vizsgálni, hogy tartósan a jövedéki termékek között kell-e tartani a fûszerpaprika-õrleményt.
Meggyõzõdésem, hogy az intézményrendszer kiépülésével és a végrehajtás és ellenõrzés olyan mértékû fölfejlesztésével, amely aktuálissá tudja tenni a jövedéki termékek rendszeres követését, a paprika és paprikaõrlemények jövedéki törvény alá tartozását meg tudjuk szüntetni. Meghozta az Országgyûlés a laboratóriumok akkreditálásáról szóló törvényt. A minõségbiztosítási rendszerek kiépítése folyamatban van országunkban. Én úgy gondolom, ez a kérdés, tehát a fûszerpaprika-õrlemények figyelemmel kísérése igazából erre a területre tartozik, és nem a jövedéki törvény ellenõrzése folytán kell megvédeni önmagunkat, az országot és jó hírünket a hamisítás és a visszaélések különbözõ lehetõségeitõl. Meggyõzõdésem, hogy megfelelõ minõség-ellenõrzéssel a paprikatermelés és a fûszerpaprika-kereskedelem megfelelõen ellenõrizhetõ. Így el tudjuk érni, hogy a jövedéki termék követelményei kapcsán fölmerülõ árfelhajtó hatás megszûnik, hiszen ez nemcsak a termelõk érdeke. Én úgy gondolom, a magyar külkereskedelemnek is alapvetõ érdeke, hogy a magyar fûszerpaprika az árban is igazából versenyképes maradjon hosszú távon. Ez mindenképpen indokolná, hogy ez az árfelhajtó hatás ne érvényesüljön, hiszen jelenleg ez kizárja a termelés és kereskedelem szoros egymásra épülését, és nagyon sok magyar család megélhetését teszi kérdõjelessé. Egy nagyon rossz erkölcsi-etikai kérdést is fölvet, hiszen nem képes igazából jó szándékkal törvénykövetõvé válni az állampolgár, mert olyan követelményekkel áll szemben, amelyet nem tud teljesíteni. Ez valóban vonatkozik a kis településeken mûködõ, kis mennyiségben elõállító szeszfõzõkre, elsõsorban természetesen a fûszerpaprika-termelõkre és -forgalmazókra, akik kis tételben tudnak megjelenni ezen a piacon.
Itt a méltányosság mindenképpen azt kívánja, hogy a törvény itt differenciáljon. Egészen más súlycsoport ez, mint a dohány-nagykereskedés vagy a kõolajszármazékok kereskedelme.
(10.40)
A törvény néhány részletérõl még szeretnék szólni. Kiemelném - és üdvözli a Kereszténydemokrata Néppárt is -, hogy a kétezer fõnél kisebb népességszámú települések esetén a javaslat engedélyezi, hogy a postán dohánytermékeket áruljanak. Itt az egyértelmûség kedvéért célszerû rögzíteni, hogy kétezer állandó lakosról van szó, mert vannak olyan üdülõterületek, ahol a népességszám szezonálisan oly mértékben ingadozik, amely esetleg hátrányosan vagy elõnyösen érinthet bizonyos településeket.
A 27. § (2) bekezdés b) pontja rendelkezik arról, hogy a jövedéki tövény megszegése esetén a telephelyet, üzlethelyiséget elsõ alkalommal tíz, minden további alkalommal harminc napra be lehet zárni. A termelõk és nagykereskedõk esetében ezt az intézkedést értelmetlennek tartom. A bezárással ugyanis jelentõs veszteség lép fel náluk, amibõl a költségvetés nem profitál. Sõt az elmaradt tevékenységek elveszett adótartama miatt a költségvetés szempontjából ez kifejezetten káros. Amennyiben a telephelybezárás révén elveszett bevételt inkább bírságként befizettetjük, az bevételként megjelenik, és a tovább folytatott tevékenység révén is adóbevételt realizál.
Ez természetesen nem érinti a súlyosabb eseteket, amikor a javaslat szerint véglegesen be kell zárni a telephelyet. A javasolt megoldást csak a kiskereskedelmi forgalomban tartom helyesnek, ahol az intézkedésnek elrettentõ hatása is van a közvetlen anyagi következményeken túl. Rendkívül fontos hatás ugyanis, hogy a közvetlen környezet tudomást szerez a jogellenes magatartásról. Ebben az esetben azonban célszerû a büntetés mértékét szinkronba hozni az adózás rendjérõl szóló törvénnyel. Itt a 74/b bekezdés az egyéb bírságolások után elsõ esetben három, második esetben öt, minden további alkalommal tíz napra rendeli lezárni az üzlethelyiséget. Emellett természetesen pénzbüntetés is kivethetõ, ha a javaslat készítõi komolyabb következményeket akarnak kötni a jogellenes magatartáshoz.
A 29. §-ban üdvözlendõnek tartom, hogy az elkobzott termékek megsemmisítési költségei az elkövetõt terhelik. Eddig ezt a Vám- és Pénzügyõrségnek kellett állnia, ami igen komoly anyagi gondokat okozott, különösen a dohánytermékeknél.
Összességében a törvény céljaival és várható következményeivel számot vetve egyet tudunk érteni, és nagyon szükségesnek tartjuk, hogy erre a szabályozásra sor kerül, hiszen a fejlett piacgazdaság kiépítéséhez nélkülözhetetlenek ezek a törvények. De tisztelt képviselõtársaim figyelmébe ajánlom, hogy fordítsunk megkülönböztetett figyelmet arra, hogy a gazdaság szereplõit valóban olyan méltányos helyzetbe tudjuk hozni, hogy lehetõségük legyen az általunk hozott törvények követhetõségére és annak reális alkalmazására. Ehhez kérem képviselõtársaim eredményes közremûködését.
Köszönöm a figyelmet. (Taps.)