VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tekintettel arra, hogy hozzászólásom elõtt már több bizottsági vélemény és frakció-hozzászólás hangzott el, ezért csak röviden, a fõbb kérdésekre koncentrálva szeretném ismertetni a Fidesz parlamenti frakciójának véleményét.
Véleményünk szerint is szükséges és elkerülhetetlen a törvénymódosítás, hiszen a jogbiztonság, a törvényi feltételek betartása, a piaci verseny tisztességes szereplõinek érdeke megköveteli, hogy ezen a területen is érvényesüljön a szabályozás. Ezen túl valamennyiünk számára fontos, hogy a közkiadások fedezetéül szolgáló tényleges állami bevételek rendelkezésre álljanak. Maga a szándék tehát, amit a törvénymódosítás meg kíván valósítani, helyes és támogatható. A kérdés pusztán az, hogy ez a módosítás eléri-e a kívánt célt, nem okoz-e több kárt, mint hasznot.
Nos, ismerve a beterjesztett tövényjavaslatot, tisztelt képviselõtársaim, úgy hiszem, a módosítás készítõi túl nagy lendületet vettek, és a szabályozás során átestek a ló másik oldalára. Az a cél ugyanis, hogy korrigálni kell a törvény eddigi hézagos helyeit, és hogy a végrehajtás során felmerült gyenge pontokat ki kell küszöbölni, helyes és valóban támogatható cél. Az is igaz, hogy szigorításra van szükség ezen a területen, azonban úgy hiszem, ez a fajta szigorítás, ami ebben a törvénymódosításban megvalósul, egyes területeken a normális piaci mûködés feltételeit, körülményeit veszélyezteti.
Azonban mielõtt errõl szólnék, hadd tegyek néhány észrevételt a jelenlegi szabályozás gyenge pontjaira. Kisebb gond, hogy a törvénymódosítás nem küszöböl ki olyan hibákat, amelyek korábban épültek be a törvénybe. Ilyen kisebb gondnak tartjuk, hogy ez a törvény is több törvényt módosít egyszerre: három törvény módosítása van egybegyúrva. Módosítja a szabálysértésekrõl szóló 1968. évi I. törvényt, ugyancsak módosítja a fogyasztási adóról és fogyasztási árkiegészítésrõl szóló 1991. évi LXXVIII. törvényt. Az a kellemetlen gyakorlat, ami a kormány március 12-ei intézkedéscsomagjával elindult ebben a Házban - hogy több törvény módosítása jelenik meg egy törvényben -, sajnos ebben a törvényben is tetten érhetõ. De ez a kisebb gond - már amennyiben kisebb gond az, hogy a piac szereplõi nehezen tudják követni a jogszabályok módosítását, hiszen egy törvényben kell keresni egy másik törvény módosítását. Ez a kisebb gond azonban még orvosolható lenne.
Komolyabb probléma az, amit már korábban is kifogásoltunk, hogy ez a jövedéki szabályozás olyan termékekre terjed ki, amelyek nem klasszikus jövedéki termékek. Többek között a már többek által említett fûszerpaprika- õrleményre is.
(10.50)
A Fidesz parlamenti frakciója korábban is egy átgondolatlan intézkedésnek tartotta azt, amikor a kormány ezt a terméket állami felügyelet alá vonta. Úgy gondoltuk és úgy véltük, hogy a hamisítást ez nem tudja megakadályozni. Ezt az élet igazolta. Azóta több olyan példa merült föl, amikor jövedékitermék- szabályozás ellenére is fûszerpaprika-õrlemény hamisítására került sor.
Nagyobb gond az - ami szintén beigazolódott -, hogy a fûszerpaprika- õrlemény ára emelkedett; körülbelül 30 százalékban emelkedett amiatt, hogy a jövedéki termék hatálya alá vonás és a fogyasztásiadó-intézkedések szintén érintették ezt a terméket - akkor még nem is beszélve a fogyasztói áremelkedésekrõl.
Én tehát ezt egy roppant elhibázott és rossz döntésnek tartom. Kellemetlen volna, hogyha egy következõ kormányülésen, csak azért, mert esetleg valamelyik kormánytisztviselõ rossz, hamis porcelánt vagy éppen hamis ételízesítõt vásárolt, fölállna és javasolná, hogy: tisztelt kormánytagok, vonjuk jövedéki termék hatálya alá a porcelán-elõállítást vagy éppen az ételízesítõ-készítést. Az élet sajnos néha ilyen apró dolgokon mûködik, és ezeknek a hibáknak valamennyien ki vagyunk téve.
Úgy hiszem, ez egyfajta gond, hogy ezek a hibák és fogyatékosságok továbbra is benne maradtak ebben a törvénymódosításban. Melyek azonban azok a problémák, amelyek a módosítás után keletkeznek, vagy a módosítás elfogadása után várhatók?
A törvényjavaslat várható hatálybalépése után több feltétel korlátozza a jövedéki tevékenység folytatását. Egyrészt itt több szó vagy több észrevétel elhangzott már a jövedéki biztosíték ügyérõl. Ez az a terület, amely szerintem fõleg a kisforgalmazókat fogja érzékenyen érinteni; az az ötmilliótól kétszázmillió forintig terjedõ kaució, amelyet a tevékenység gyakorlásához le kell tenniük, azt hiszem, a piac kis szereplõit el fogja tüntetni. Megfojtja azokat a kisvállalkozókat, akik fõleg azokon a területeken tevékenykednek, amelyeket például Gyimóthy képviselõtársam elmondott: a pálinkafõzés, fûszerpaprikaõrlemény- elõállítás területén.
Ez a tevékenység tehát azoknak a multiknak vagy nagy cégeknek kedvez, amelyek monopolhelyzetet alakíthatnak ki ezeken a piacokon. Emlékeztetném képviselõtársaimat arra, hogy a Versenyhivatal nem is olyan régen hozott egy döntést a kávéforgalmazókkal szemben, amikor néhány nagy kávéforgalmazó cég kartellárakat alkalmazva, annak ellenére, hogy a világpiacon estek a kávéárak, Magyarországon pedig ezek emelkedtek, szinten maradtak.
Én tehát azt hiszem, hogy igenis egy többszereplõs piacra van szükség ezeken a területeken is. Szükség van kisforgalmazókra, szükség azokra a piaci szereplõkre, amelyek a tevékenységüket - hangsúlyozom - tisztességesen végzik.
Ez tehát egyfajta korlátozás, amelyet kiegészít az a fajta eljárás, hogyha esetleg egy kistermelõ, kisforgalmazó nem tudja készpénzben ezt a kauciót letenni, akkor a saját ingatlantulajdonával nyújthat fedezetet erre a jövedéki termékre.
Mindjárt fölmerül a kérdés, hogy az értékbecslés alapját mi képezi? A törvény ezt a fajta értékbecslést gyakorlatilag a forgalmazókra hárítja, de fönntartja azt a jogot, hogy a jövedéki ellenõrzést végzõ területi parancsnokságok kétségbe vonhatják ennek az ingatlannak az értékét. Nos, a következõ probléma ebbõl származik. Hiszen valamennyien tudjuk azt, hogy ahány fajta értékbecslés, annyi fajta érték alakulhat ki. Tehát magyarul: a területi parancsnokság bármikor kétségbe vonhatja, hogy az az ingatlanfedezet, amelyet kaucióként kíván a kisforgalmazó nyújtani, az reális-e vagy sem. És akkor persze elkezdõdik, újrakezdõdik egy eljárás; újabb értékbecslést kell végezni, amely nagy valószínûséggel - és a törvénymódosítás is erre kíván utalni - szintén a kérelmezõre hárítja ezeket a nem csekély költségeket.
Ugyancsak szigorító vagy korlátozó feltétel, amely a forgalmazás technikai körülményeit kívánja szabályozni. Többen szóltak már elõttem arról, hogy itt különbözõ hatósági bizonylatok, engedélyek beszerzésérõl is szó van. Aki ma ilyenfajta vállalkozást végez vagy végezni próbál, az tisztában van azzal, hogy hányféle engedély, különbözõ hatósági bizonylat beszerzésére van szükség egyáltalán ahhoz, hogy ma is valaki ilyen tevékenységet végezzen. Nos, a törvényjavaslat módosítása után várhatóan ezeknek a száma növekedni fog. Hiszen külön jogszabály teszi majd lehetõvé - vagy teszi most is lehetõvé - , hogy ezeknek az engedélyeknek az elõírására sor kerüljön. Azonban ezek még kiegészülnek olyan raktár- és tárolóhelyiségekre vonatkozó elõírásokkal, amelyek nem szigorúak - sõt, szerintem néhány tekintetben puhák -, de ezeket összevetve a jövedéki biztosíték által elõírt szigorú követelményekkel, úgy hiszem, ez valóban ki fogja szûrni a piac jó néhány szereplõjét. Tehát nem az az igazi gond szerintem, hogy többféle feltétel van a jövedék termék forgalmazásával kapcsolatban, hanem ezek együttes hatása egyelõre kiszámíthatatlan. Nehezen tudjuk megbecsülni, hogy ezek együttesen mit eredményeznek majd.
Ezért szerintem szükség van olyan jellegû módosításokra a törvényjavaslatban, amelyek - fõleg a jövedéki biztosíték területén - lehetõvé teszik, hogy ne csak a piac nagy szereplõi maradjanak talpon.
Még egy kérdésrõl szeretnék beszélni, tisztelt Ház, ez pedig az elkobzott termékek sorsa. Az államtitkári expozéban az hangzott el - idézem -: "az elkobzott termékek esetében a megsemmisítés mellett lehetõség lesz azok értékesítés útján való hasznosítására is".
Ettõl tartok, tisztelt Ház; hogy ez a fajta értékesítés valóban napi gyakorlat lesz. Emlékeztetném önöket egy korábbi, a napokban a sajtóban is napvilágot látott esetre, amikor az egyik kõolaj-forgalmazó cégtõl foglaltak le egy nagyobb mennyiségû olajszállítmányt. Kiderült, hogy hiba történt - adminisztratív hiba történt - az eljárás során, ezért a cég az adminisztratív hiba kiküszöbölése után próbálta a kõolajterméket visszaszerezni, kiderült azonban, hogy az állami hatóság idõközben értékesítette ezt a terméket, méghozzá körülbelül harmadáron.
Tehát egy roppant rossz és hibás gyakorlatnak tartanám, hogyha a mindenárom való állami bevételekre való törekvés során olyan helyzetet teremtenénk a jövedéki termékek ellenõrzését végzõ intézmények számára, amely az azonnali értékesítést írná elõ számukra.
Azt hiszem, lehetõséget kellene biztosítani arra, hogy az elkobzott termékek esetében ne csak a megsemmisítés legyen valóban egy járható út, hanem - néhány nyugat-európai ország példáját alapul véve - lehetõséget kellene teremteni arra, hogy különbözõ karitatív szervezetek számára ezeket az elkobzott termékeket fel lehessen kínálni vagy ajánlani. Nem arra gondolok természetesen, hogy itt különbözõ szesztermékeket adjunk át karitatív intézményeknek - bár bizonyára ennek is nagy hasznát tudnák venni -, hanem azoknak a termékeknek a körére gondolok, amelyeket ezek a szervezetek, vagy õk értékesítve vagy felhasználva, valóban használni tudnának.
Összefoglalva, tisztelt Ház, úgy vélem, hogy a Fidesz részérõl nem a "mit" kérdésében van vita a törvényjavaslat alkotóival, a kormánnyal szemben, hanem a "hogyan" kérdésében. Úgy hisszük, hogy valóban egy fontos szempont az, hogy a feketekereskedelem, az illegális forgalmazás visszaszoruljon; viszont úgy hiszem, ez a törvényjavaslat a piac feltételeit, mûködését veszélyezteti, nehezíti. Emiatt mindenképpen szükség van ennek a törvényjavaslatnak a korrigálására, módosítására. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)