DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõház! Az elmúlt hét végén több fontos területen és témában folyt hazánkban és határainkon túl különféle szintû tárgyalás, kongresszus, s ezek közül én néhány szóval a romániai magyaroknak Kolozsvárott megtartott MDF-kongresszusára... (Derültség.), RMDSZ kongresszusára szeretnék néhány szóval rátérni.
Ezen a kongresszuson minden ellenkezõ várakozással szemben azt hiszem, az erdélyi magyarság imponáló egysége mutatkozott meg, egy nagyon tisztult gondolkozás és egy lehiggadt erõ nyilvánult ott meg. E helyrõl is õszinte szívbõl gratulálunk Markó Bélának, aki egy személyben mint újraválasztott elnök, a jogfolytonosságot és a továbblépés garanciáját is hordozza magában.
Tegnap este a televízióban a Panoráma mûsorban Tõkés László nyilatkozatát láthattuk, amelyben õ kifejtette, hogy kétféleképpen is lehet rontani az erdélyi, de általában az egész romániai magyarság és a határon túli magyarság helyzetén. Akár túl sokat és túl erélyesen követel valaki, akár keveset, de mindenképpen rontja az, ha mást követel, mint amit az ott élõk élnek, tesznek, nyilatkoznak és kérnek a maguk számára.
Az RMDSZ autonómiája - melyet generális elvként fogalmaztak meg - nem sérti a román állam szuverenitását és integritását. Számomra megnyugtató volt tegnap hallani a rádió Ráadás mûsorában Kovács László külügyminiszter úrnak azt a nyilatkozatát, amelyben õ is deklarálta, hogy nem érzi és nem hiszi, hogy ez a román állam alkotmányát sértené. Annál inkább nyugtalanító számunkra, hogy evvel egyidejûleg Horn Gyula miniszterelnök úr deklarálta a szomszéd teremnek a pulpitusáról, hogy még ezen nyáron alá fogjuk írni a magyar-román alapszerzõdést. Azt hiszem, itt volt a nagy alkalom, az Észak-atlanti Tanácsnak az ülésén, hogy ezen a közgyûlésen a magyar miniszterelnök részleteiben és érvekkel kifejtse azt a magyar álláspontot, amelyet a határon túli magyarok megfogalmaznak, megértesse, hogy az autonómia a kollektív jogoknak olyan része, amelynek irányába a század, egészen érthetetlenül, nagyon lassan lépett elõre. Ha ugyanis megnézzük a század jogfejlõdését, azt látjuk, hogy a kollektív jogok azok, amelyek egyre inkább elõtérbe kerülnek más területeken. Nem lehet ezeket másképp értelmezni, mint bizonyos emberek, a kisebbség kollektív jogait - például, amit az elmúlt évszázad a szakszervezeti jogok területén deklarált -, nem lehet másként értelmezni a vallásszabadsággal kapcsolatos kérdéseket mint kollektív joggyakorlást. Szinte érthetetlen, vagy talán nagyon is érthetõ, miért éppen az etnikai, a nemzeti alapon történõ kollektív jogok azok, melyek igen erõs ellenállásba ütköznek szerte a világon.
Azt hiszem, ennek alapján sokkal szerencsésebb lett volna, ha azt a szándékot fejezi ki a magyar miniszterelnök, hogy ilyen alapon igen, akarunk alapszerzõdést kötni, de nem mindenáron. Nem tartjuk szerencsésnek egy dátumhoz való kötését deklarálni akkor, amikor a tartalom leglényegesebb elemei még tisztázatlanok. Azt hiszem, hogy saját magunk mozgásterét korlátozzuk ilyen esetben, mert így a határidõ szorításában a formának, a szerzõdés puszta tényének a tartalom, az erdélyi és az egész romániai magyarság kollektív jogai fölé magasodását fogjuk deklarálni, és ezt nem tartjuk kívánatosnak.
(10.10)
Reméljük, hogy a magyar-román alapszerzõdés ügyében nem kerülünk olyan helyzetbe, mint a magyar-szlovák szerzõdés esetében, amikor egy olyan szerzõdés kerül a parlament elé, amely már az aláírás pillanatában vagy azt megelõzõen mindenféle kiegészítõ értelmezõ jognyilatkozatokkal kerül majd a nemzetközi közvélemény és a magyar parlament elé.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)