DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Elõre kell bocsátanom, hogy osztom Salamon László képviselõtársam reményét, hogy utoljára tárgyalja a Magyar Országgyûlés az 1949. évi XX. törvény, az 1949-ben elfogadott, azóta többször lényegesen módosított alkotmány módosítását.
Hiszen az a politikai megállapodás, amely alapjául szolgált a mostani alkotmánymódosító indítványnak és az ehhez kapcsolódó Házszabály-módosító indítványnak, valamint az ezt követõ határozati javaslatnak, ez az indítvány, ez a megállapodás esélyt jelent a magyar demokrácia számára. Nemcsak annek esélyét, hogy 1996-ban, a millecentenárium évében megszületik az új többpárti parlamentáris demokráciát megteremtõ, megerõsítõ alkotmány, hanem esélyt jelent arra is, hogy ez az alig több mint fél évtizedes többpárti demokrácia olyan erõrõl tesz bizonyságot, amely az évezredfordulóhoz közeledve Magyarország stabilitását jelzi.
Ez az elõterjesztés is mutatja, hogy a többpárti parlamenti demokrácia nem feltétlenül jelenti, hogy a vitákat ki kell küszöbölni a parlamentbõl. Nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindenkinek mindenben egyet kell érteni. Hiszen képviselõtársaim is tudják, hogy a nemzetnél kisebb egység, a család sem tud meglenni viták nélkül. A nemzetek sokasága ismerte fel, hogy a többpárti parlamenti demokrácia egyik kulcsa, hogy a részt vevõ politikai erõk egymással ütközve, egymással vitatkozva keresik a nemzet javát.
De ezek a viták nem jelentik azt, hogy bizonyos alapkérdésekben a politikai pártok ne tudnának egyetérteni. És azt hiszem, bizonyos értelemben szimbolikus az, hogy ezekben a napokban, amikor sok kérdésben olyan éles a kormánykoalíció és az ellenzék közötti nézetkülönbség - és azt hiszem, ez önmagában nem is probléma -, ezekben a napokban a koalíciós pártok és az ellenzék nagy része megállapodásra tud jutni olyan kérdésekben, amelyek alapjai a mi fiatal magyar demokráciánknak, egyetértésre tudunk jutni abban, hogy az alkotmány ügye, az alkotmány kérdése felette áll a pártokat elválasztó határoknak, az alkotmány ügye felette áll a mindennapos politikai ütközeteknek. És miközben nagyon sok kérdésben változatlanul megmarad a különbség a koalíció pártjai és az ellenzék pártjai között - a nézetek különbsége megmarad -, eközben az alapkérdésekben, a demokrácia keretét képezõ intézmények kérdésében van remény, van esély a megegyezésre.
Ezért a Szabad Demokraták Szövetsége nevében nagyon õszintén és teljes szívvel tudom támogatni az alkotmánymódosító elõterjesztést és erre kérni képviselõtársaimat is. Szeretném felhívni az önök figyelmét arra is, hogy ez az elõterjesztés - az alkotmánymódosítás és az ezt követõ Házszabály- módosítás - a tavaly nyár óta felfokozódó vitákban is úgy érzem, nyugvópontot jelenthet. Hiszen - ahogyan Torgyán képviselõ úr is elmondta - 1989-'90 óta több párt programjában szerepelt az új alkotmány igénye, de amikor a kormányprogrammal együtt konkrétan megfogalmazódott ennek az új alkotmánynak az igénye, nagyon sok területen viták nyíltak mind a szakmai, mind a politikai körökben, vajon valóban szükség van-e új alkotmányra, nem fenyegeti-e ez az új alkotmányozó folyamat mindazt a vívmányt, amit az elmúlt öt esztendõben közösen, valamennyi, jelenleg a parlamentben képviselettel rendelkezõ párt elért. És természetesen ennek az eredménynek, ezeknek a vívmányoknak alkotó részese volt nemcsak a parlament, nemcsak a parlamenti pártok, hanem a társadalom széles támogatása kísérte az elmúlt öt esztendõ alkotmányozó folyamatát, a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokat, majd az 1990 és '94 közötti ciklus alkotmánymódosító lépéseit, amelyekrõl Szekeres Imre és Salamon László is szólt elõttem.
(11.00)
Azt hiszem, be kell ismernünk, nem voltak indokolatlanok azok a félelmek, hogy esetleg egy átfogó új alkotmányozás keretében olyan vívmányok kerülhetnek veszélybe, amelyekre mindannyian büszkék vagyunk, és amelyeket szeretnénk megõrizni. Ezért azt gondolom, nagyon fontos eredmény volt a politikai megállapodásban az, hogy ez az alkotmányozó folyamat nem tiszta lappal akar indulni, nem a semmibõl akar valami újat létrehozni, hanem nagyon szorosan kíván építkezni az elmúlt fél évtized alkotmányozó munkájára. S a megállapodás végsõ soron olyan helyzetet teremt, hogy a hatályos, a most valamennyiünk által elfogadott alkotmányos intézményrendszerhez képest az új alkotmány annyi változást eredményez, hogy csak azokban a pontokban változtatunk a mostani alkotmányon, ahol a változtatás mellett a lehetõ legszélesebb konszenzus sorakoztatható fel.
Ebben a tekintetben szeretném én is hangsúlyozni, hogy - talán majd a Házszabály vitájánál részletesebben kifejtett módon - a kormánykoalíció pártjai a hatályos és nem vitatható alkotmányos felhatalmazásukkal nem kívánnak élni - ezt szolgálja a mostani alkotmánymódosítás és Házszabály- módosítás támogatása -, nem kívánnak élni azzal a közjogi felhatalmazással, amivel rendelkeznek, hanem olyan alkotmányozó folyamatra kérik az ellenzék és a társadalom támogatását, amely alkotmányozó folyamat a lehetõ legszélesebb konszenzust tartalmazza. Ezért fogalmaztuk meg azt, hogy az ellenzék lehetõ legszélesebb támogatása nélkül nem kívánunk új alkotmányt megalkotni.
Nem hisszük, hogy az ellenzék támogatása önmagában a társadalom támogatását jelentené. De azt hiszem, azt mindenkinek be kell látni, hogy tízmillióan nem tudunk szövegezni, tízmillióan nem tudunk szöveget megszavazni pontról pontra, ezért a széles társadalmi viták eredményét be kell hozni a parlament falai közé, és ezeknek a társadalmi vitáknak az eredményét kell az alkotmány- elõkészítõ bizottságnak feldolgozni, elsõ olvasatra az Országgyûlés elé terjeszteni; ha az Országgyûlés az elsõ olvasatot elfogadja, akkor ezt követõen a jövõ évben az alkotmány szövegét - megint csak széles társadalmi viták eredményeként - a plénum elé hozni, és a plénum által megszavaztatni. Az is a törekvésünk, hogy tárgyaljunk arról az alkotmány-elõkészítés keretében, hogy az így elfogadott alkotmányszöveget utána a megerõsítés érdekében a nemzet egésze elé kell tárni, és népszavazás útján a nemzet által megerõsíttetni.
Az a meggyõzõdésem, hogy ez a fajta alkotmány-elõkészítési mód szolgálja azokat a követelményeket, amelyeket rögzített az MSZP és az SZDSZ koalíciós megállapodása, rögzített a kormányprogram, de amely törekvésekkel egyetért az ellenzék is, hogy a legszélesebb nemzeti konszenzussal szülessen meg az új alkotmány. A most elõterjesztett alkotmánymódosítás ezt kívánja szolgálni, ezért kérjük önöket, hogy támogassák.
Köszönöm szépen. (Taps.)