DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Dehogynem volt szó errõl, hiszen képviselõ úr még mint az alkotmányügyi bizottság kisebbségi elõadója azt mondta, hogy van bent egy képviselõ által - én most nem a konkrét alkotmányról vitatkozom - benyújtott alkotmánytervezet, amely képviselõ egyébként a Kisgazdapárt képviselõje. Ezt a tervezetet - ha nincs ez az elõterjesztés, amit most vitatunk - az Országgyûlés alkotmányügyi bizottsága megtárgyalhatja, vagy tárgysorozatba veszi, vagy nem veszi tárgysorozatba, ha tárgysorozatba veszi, akkor a plenáris ülésre kerül, és ezt követõen az Országgyûlés vagy elfogadja, vagy nem fogadja el. A hatályos alkotmányos rend szerint egy képviselõ indítványát az Országgyûlés tulajdonképpen minden különösebb vita nélkül alkotmányként kihirdetné, és akkor mindaz az aggály, ami itt megfogalmazódott, elesik.
Tehát a kiindulópont az, hogy a hatályos Házszabály szerint gyakorlatilag a koalíciós pártoknak van alkotmányos felhatalmazása arra, hogy olyan alkotmányt fogadjanak el, amilyen számukra kedvezõ. Ebbõl a hatályos alkotmányos rendelkezésbõl enged a koalíció és köt kompromisszumot az ellenzékkel, és mondja azt, hogy nem kíván élni a közjogi felhatalmazásával, és nem kíván az ellenzék nélkül alkotmányt elfogadni. Ahhoz, hogy ezt megtehesse, az ellenzék számára közjogi garanciákat kell adni, és ezeknek a közjogi garanciáknak a nyújtására a koalíció kész.
Mik ezek a közjogi garanciák? A közjogi garancia arra szolgál, hogy az ellenzéket, amely szavazatai alapján de facto nem tudna az alkotmányozásra meghatározó befolyással bírni, olyan helyzetbe hozzuk, hogy meghatározó befolyása legyen az alkotmányozásra.
(12.30)
Hogyan tudjuk ezt megtenni? Úgy, hogy a meglévõ szavazati aránynál nagyobb súllyal tesszük lehetõvé az ellenzék közremûködését az alkotmányozó folyamatban.
Nagyon határozottan szeretném leszögezni: minden alapot nélkülöz az az állítás, hogy ez öt ember ügyévé válik. Abból a feltevésbõl indul ki ez az állítás, mint ha minden párt úgy mûködne, ahogyan az állítást hangoztató pártja esetleg mûködik, hogy egy ember dönthet a párt helyett. Más frakciók - szeretném emlékeztetni a tisztelt Házat - úgy mûködnek, hogy aki a frakció nevében szavazásra jogosult, az minden egyes kérdésben a frakció felhatalmazásával nyilatkozik. Ezért tartott hat és fél vagy már lassan hét hónapig ennek a megállapodásnak a kidolgozása, mert minden fázisnál minden frakció - nem mondom, hogy tisztelet a kivételnek, de azok a frakciók, amelyek aláírták, biztosan megtették, hiszen több szünetet tartottunk - visszament a frakcióülésre, a frakcióülés megvitatta, a frakcióülés állást foglalt. Tehát az az egy szavazat, amit a Magyar Demokrata Fórum le fog adni vagy a Szabad Demokraták Szövetsége vagy a Magyar Szocialista Párt képviselõje le fog adni, az nem egy ember véleménye, mert ezekben a pártokban egy ember nem helyettesítheti a frakciót, hanem a mögöttük álló frakció véleménye.
Tehát nem igaz az az állítás, hogy a képviselõk ki vannak zárva a folyamatból, mert a képviselõk a frakció részérõl delegált képviselõn keresztül kifejthetik a véleményüket. És ha az egyes frakciókban nem nyer többséget az az álláspont, amit a delegáltjuknak támogatni kellene, akkor a frakció nevében nem nyilatkozhat úgy a delegált, hogy támogatja, mert ha úgy nyilatkozna, akkor a megbízatását azonnal visszavonják, és azonnal érvénytelenítik az õ nyilatkozatait.
Tehát ez egy bizalmi elvre épül, ahol valamennyi frakció véleménye megjelenik. És itt jön a fõ kérdés! Sokan emlegetik itt már öt éve, hogy sajnos nincs alkotmányozó nemzetgyûlés, ezért kénytelenek vagyunk kompromisszumra lépni. Ez így van, de azt még senki nem mondta el soha, hogy szerinte az alkotmányozó nemzetgyûlésnek hogyan kellene létrejönni.
Hogyan állna fel ez az alkotmányozó nemzetgyûlés? Országgyûlési választásokhoz hasonló választásokat tartunk? Ki indulhat ezeken a választásokon? A pártok indulhatnak? Akkor ugyanott lennénk, ahol most vagyunk! Milyen alapon delegál bárki is oda? Valaki kitûzi a zászlót, hogy én vagyok a magyar nép képviselõje, és akkor már õ a nemzetgyûlés? Vagy hogyan mûködne ez? Erre 1989-ben sem adtak választ a nemzetgyûlés szorgalmazói, és most sem adnak igazából választ. Milyen alapon? Az egyetemek küldik? Ugyanakkora szavazattal rendelkezne az ötezer hallgatót vagy ötvenezer hallgatót átfogó egyetem, mint a kétszáz hallgatóval mûködõ egyetem? A városok küldenének? Lélekszám alapján küldenének? Vagy a megyék küldenének? Egyenként szavaznának? Erre nincsen válasz öt éve azoktól, akik az alkotmányozó nemzetgyûlést emlegetik, ami lehet, hogy tényleg jó lenne, ha mûködne, de öt éve nem adtak korrekt választ arra, hogy hogyan állna fel ez az alkotmányozó nemzetgyûlés, kikbõl állna, kik delegálnának, milyen felhatalmazással rendelkeznének. Mivel erre nem született válasz, ezért mindenki egyetértett abban, hogy ha már nincs alkotmányozó nemzetgyûlés, akkor az Országgyûlés alkotmányozzon.
Hogyan alkotmányozzon az Országgyûlés? Végül is ez a kompromisszumos megoldás, amit most elõterjesztettünk, azt eredményezi, hogy az Országgyûlésben nem érvényesülnek a mandátumarányok. Ez - még egyszer szeretném hangsúlyozni - a koalíció részérõl egy nagyfokú engedmény; ennek értelmében ez az alkotmány-elõkészítõ bizottság a pártpolitikai erõviszonyoktól függetlenül hozza meg a döntéseit. Oly módon - ahogy Kónya Imre is elmondta az elõterjesztésében -, hogy a párt mandátumarányától függetlenül mindenki egy szavazattal rendelkezik - kivéve ez alól a Szocialista Pártot, amely szintén egy szavazattal rendelkezik, de mivel az õ szavazata vétójogként érvényesül, hiszen a parlamentben utána kétharmados többséggel történik a szavazás és a Szocialista Párt képviselõi nélkül nincs meg a kétharmad a szavazáshoz, ezért ez a döntéshozatali mechanizmus ki tudja emelni az aktuális politikai erõviszonyokból. Ha úgy történne az alkotmányozás, ahogyan a hatályos Házszabály elõírja, meggyõzõdésem szerint éppen a mostani javaslatot ellenzõk kiabálnának a leghangosabban, hogy alkotmányos diktatúra van, hiszen a végrehajtó hatalom kezében van az alkotmányozás.
Mindenkinek, aki azzal vádolta meg a mostani koalíciót, hogy az önmaga képére akarja formálni az alkotmányozást és alkotmányos diktatúrát akar bevezetni, el kell gondolkodnia korábbi szavainak súlyán, hiszen ezekben a napokban demonstratívan bizonyítja a koalíció, hogy nem akar ilyet tenni, kész alkotmányos közjogi garanciákat nyújtani az ellenzék azon része számára, amely részt akar venni komolyan ebben a kompromisszumkeresési folyamatban.
Az utolsó gondolat, amire szeretnék utalni, hogy ez egy kompromisszumos folyamat lesz. Bizonyos, hogy az új alkotmány nem fogja egy az egyben tükrözni egyik párt álláspontját sem. Tehát ha valamelyik párt azt mondaná, hogy márpedig mi nem vagyunk hajlandók engedni ebbõl és ebbõl a tételbõl, akkor Magyarországon soha nem lesz új alkotmány. A pártoknak saját programjuk terhére engedményeket kell tenni. Nyilvánvalóan mindegyik párt a maga részérõl engedményeket fog tenni. De ezek az engedmények viszik elõre a világot, az ilyen kompromisszumok, hogy hajlandók vagyunk rugalmasan a saját álláspontunk egy részébõl engedni, és ahol nem sikerül az ötpárti konszenzust létrehozni, ott meg tudunk maradni a hatályos szövegnél.
Tisztelt Ház! Összefoglalva: az a meggyõzõdésem, hogy ez a Házszabály- elõterjesztés olyan módon tér el a hatályos házszabályi rendelkezések elõírásaitól, olyan eltéréseket javasol beleiktatni, valamennyi képviselõ négyötödének többségével az új Házszabályba, amely engedmények, amely kompromisszumok az ellenzék érdekét szolgálják, de ezen keresztül természetesen a nemzet érdekét is szolgálják - hiszen nemzeti ügy az, hogy ne a végrehajtó hatalom mögött álló többség alakítsa az alkotmányt, hanem a lehetõ legszélesebb konszenzussal szülessen meg.
Nem jelenti a társadalom konszenzusát öt párt konszenzusa. De ez az öt párt érdekelt abban, hogy álláspontja mögé megszerezze és megtartsa a társadalom támogatását, és minden eszközzel érdekelt lesz abban, hogy a legszélesebb társadalmi egyetértés legyen a mögött az alkotmány mögött, amely megszületik. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki kivétel nélkül minden pontjában egyet fog érteni ezzel az alkotmánnyal, hanem azt jelenti, hogy a kompromisszum, a konszenzus éppen abban fogalmazódhat meg, hogy olyan pontok lesznek ebben az alkotmányban, amelyek a társadalom lehetõ legnagyobb része számára elfogadhatók.
Örülök egyébként, hogy elhangzott az ellenzõk részérõl is: új alkotmányra mindenképpen szükség van. Márpedig, ha ez a tétel igaz, akkor azt állítom, hogy ez a most benyújtott javaslat a lehetõ legjobban szolgálja, hogy ez az új alkotmány széles társadalmi konszenzussal szülessen. Örülök annak, hogy elhangzott: a Kisgazdapárt is részt fog venni a fenntartásai ellenére ebben a folyamatban, mert én fontosnak tartom; és az elõterjesztés ezért is maradt meg - már annak ismeretében is, hogy a Kisgazdapárt nem írja alá - a mellett a követelmény mellett, hogy hat párt, és hogy legalább öt párt konszenzusa legyen meg. Örülök annak személy szerint is, hogy Torgyán József is részt fog ebben venni, hiszen a véleményével biztos, hogy sokat fogunk vitatkozni ebben a testületben. (Derültség.)
Azonban annak is örülnék, ha azoknak a szavaknak itt az Országgyûlésben, hogy alkotmányellenes, hogy jogállamellenes, lenne súlya; ne csak kötõszóként használjuk ezt a kifejezést, hogy alkotmányellenes, hogy ez itt óránként elhangozzon. Ma elhangzott, hogy ez az elõterjesztés alkotmányellenes, és ha ezt elfogadja a Ház, akkor a Kisgazdapárt az Alkotmánybírósághoz fog fordulni. Ugyan nem vagyok aláírója ennek az elõterjesztésnek, de az elõkészítésben részt vettem, nekem van egy ajánlatom. Az ajánlatom a következõ ennek a rendelkezésnek a vonatkozásában és a két hete megszavazott alkotmányügyi bizottsági elõterjesztés vonatkozásában is, ahol szintén elhangzott, hogy a Kisgazdapárt Alkotmánybírósághoz fordul - gondolom már meg is tették -:
(12.40)
Jelenleg az a megtiszteltetés ért, hogy az alkotmányügyi bizottság elnöke lehetek, azt ajánlom tisztelettel Torgyán képviselõ úrnak, ha az Alkotmánybíróság akár ebben az ügyben, akár az alkotmányügyi bizottság elõterjesztése ügyében alkotmányellenesnek nyilvánítja az elõterjesztést, akkor én azon a napon lemondok bizottsági elnöki tisztemrõl, azért, mert az a meggyõzõdésem, hogy ezek az elõterjesztések nem alkotmányellenesek. Viszonzásul azt kérem, hogy képviselõ úr is adjon súlyt a szavának, és bizottsági tagságáról mondjon le akkor, ha az Alkotmánybíróság ezeket az elõterjesztéseket alkotmányosnak nyilvánítja.
Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)