DR. HÉTHY LAJOS munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Azt hiszem, kérdése indokolt és bennünket is foglalkoztat. Elkerülendõ azonban, hogy a kérdés és a válaszom félreértésekre adjon okot, elöljáróban szeretném leszögezni: a szakképzés úgy egészében nem rontja, hanem javítja a fiatalok munkaerõpiaci esélyeit.
Ma már szakképzettség nélkül jószerivel el sem lehet helyezkedni. Tavaly a gimnáziumot végzettek 55 százaléka vált munkanélkülivé, míg a szakközépiskolát végzetteknek kevesebb mint 30 százaléka. Ez az arány ugyanakkor így is magas.
Amirõl képviselõ úr beszél, az az, hogy a szakképzõ-intézmények valóban folytatnak képzést piacképtelen szakmákban, kicsit sarkosan fogalmazva mondhatjuk, hogy munkanélkülieket is képeznek. Tudatában vagyunk.
Mi ennek az oka? A magyar szakképzési rendszer egy olyan gazdasági struktúra kiszolgálására épült fel, amely összeomlóban, változóban van. De az alkalmazkodás a szakképzés számára épp olyan nehéz, mint a gazdaság számára, mert megvannak a kialakult struktúrái, szaktudása, meghatározott képzettséggel rendelkezõ tanárai, technikai felszerelései és így tovább.
Az alkalmazkodást talán némileg gátolja az is, hogy a támogatást normatív alapon kapják az intézmények. De szerepet kapnak ebben téves szülõi várakozások, és azt hiszem, egészében véve a pénzhiány is. Ugyanis a váltáshoz pénzre van szükség.
De mit tesz, mit tehet a Munkaügyi Minisztérium? Több dolgot, többnyire indirekt úton. Egyrészt a minisztérium az államilag elismert képesítések jegyzéke révén orientálja a szakképzést. Másrészt törvényalkotási kezdeményezéseiben növelni igyekszik azoknak a tényezõknek a szerepét, amelyek felhasználói a szakképzett munkaerõnek, így egy mostani törvénymódosítás során a gazdasági kamarákét.