DR. JESZENSZKY GÉZA (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Õszintén sajnálom, hogy a miniszterelnök úr halaszthatatlan közfeladat ellátása kapcsán távol van, mert amerikai útja elõtt ez egy neki szóló, aktuális kérdés. Azért azonban, hogy ne váljék okafogyottá az interpelláció, engedelmükkel elmondom.
A miniszterelnök úr a közelmúltban fogadta azt a két Nobel-díjast, akit én nem magyar származású amerikainak, hanem amerikai magyarnak neveznék. Nem 10, hanem 15 millió magyar osztozott az örömben, amikor a norvég akadémia döntésérõl értesült. E két tudós - és sok tízezer, a különféle színû diktatúrák, különösen pedig az '56-os forradalmat követõ megtorlás elõl menekülni kényszerült magyar - az elmúlt évtizedekben széles körû tekintélyt és megbecsülést vívott ki nem csak önmaga számára, de a magyar névnek.
A Nyugaton élõ magyarok, az emigráció, a magyar nemzeti érdekek hûséges és következetes képviselõi és a magyar ügyek, köztük kiemelten a határokon túl élõ magyarok ügyének önzetlen támogatói voltak. Az 1990-es szabad választások lehetõvé tették, hogy a szülõföldjén élõ magyar nemzet és elûzött honfitársaink közösen, szövetségben képviseljük érdekeinket.
A nyugati magyarság nem elhanyagolható befolyást tud gyakorolni a neki otthont adó országok politikájára, a hazai befektetésekre, Magyarország nemzetközi megítélésére. E tények tudatában épített ki az elõzõ kormány szoros kapcsolatokat a nyugati magyarság intézményeivel és prominens képviselõivel. A magyar külképviseletek munkájának fontos része volt a magyar diaszpóra tájékoztatása, a rendszeres kapcsolattartás, noha természetesen nem ezt, volt a kizárólagos vagy elsõdleges feladatuk. A nyugati országokban élõ magyarok ezért fogadják olyan értetlenséggel a miniszterelnök úr kormányának õket is érintõ személyi döntéseit, különösen pedig a kiváló munkát végzõ nagykövetek, fõkonzulok leváltását.
Különösen súlyos hibának tartom azt, hogy éppen Horn miniszterelnök úr amerikai útja elõtt váltják le azt a fõkonzult, aki nemcsak a magyarok körében végzett kitûnõ munkát, hanem New York város, állam és a konzuli kerületébe tartozó többi állam meghatározó politikai, gazdasági és kulturális köreiben is. A mostani, kizárólag politikai szempontokra visszavezethetõ személycserék és a többi hasonló, korábbi lépés, súlyos kárt okoz a magyar érdekeknek.
Ezért kérdezem miniszterelnök úrtól: felülvizsgálja-e a nyugati és ezen belül az amerikai magyarsággal kapcsolatban folytatott politikáját; együtt kíván-e mûködni a magyar érdekek elõmozdításában azokkal a magyar szervezetekkel, amelyek sok évtizedes munkával bizonyították, hogy az amerikai kongresszusban és a közéletben eredményesen tudják képviselni a magyar érdekeket; kész-e és képes-e olyan személyekkel képviseltetni külföldön a Magyar Köztársaság érdekeit, akik bírják az ott élõ magyarok bizalmát, illetve - a rendszerváltozás elõtti tevékenységüket is figyelembe véve - képesek azt megszerezni?
Várom a válaszukat. (Taps a jobb oldalon.)