DR. KOVÁCS KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Hölgyeim és Uraim! A kormányzat eddigi mérlegét kell megvonnunk, hogy világos képünk legyen a jelenlegi pótköltségvetés elõzményeirõl. Beszédem alcíme: Ígéretektõl a megszorító pótköltségvetésekig. Azoktól az ígéretektõl, amelyek a szociális biztonság kiszélesítésérõl szóltak, amelyekkel a választásokat megnyerték, és amelyeket most teljesen felrúgtak.
Tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Azokról az ígéretekrõl szeretnék néhány szóban még beszélni, amelyekben elsõsorban szociáldemokrata szemléletmódot és szociáldemokrata kormányzást ígértek. Mert komolyan szeretném tudni és ezért kérdezem a következõt: el tudnak-e képzelni a világon olyan szociáldemokrata, szocialista többségû kormányt, amely ilyen antiszociális javaslatot terjesztene elõ? (Közbeszólás balról: Igen, a francia kormány!) Csak néhány példát említek: több mint hatezer fõ tervezett elbocsátása a felsõoktatásból, várható 15-20 százalékos pedagógus munkanélküliség, a bérbõl és fizetésbõl élõk terheinek növelése, a kis- és középvállalkozások lehetetlenné tétele, hogy a többit ne is mondjam.
Visszatérve tehát a jelenlegi pótköltségvetés kérdéseire, a kereszténydemokraták véleménye az, hogy a jelenlegi pótköltségvetés nem lezárása a Bokros-csomagnak - ami nem stabilizáció -, hanem kezdete egy mélyrepülésnek. Nem szerencsés, ha szabadjára engedjük a pótköltségvetéseket és különösen nem szerencsés, ha szabadjára engedjük a pénzügyminisztereket, mert akkor itt kõ kövön nem marad.
Igazából nem a pótköltségvetésrõl tárgyalunk tehát, hanem a szociálliberális kormányzat és a mögötte álló parlamenti többség 10 hónapi teljesítményét vagyunk kénytelenek értékelni a parlament nyilvánossága elõtt. Lesújtó véleményünket bizonyítja a pár hónap után benyújtott pótköltségvetés, amely az 1995. évi költségvetést módosítja.
Remélem, nem mondják azt tisztelt kormánypárti képviselõtársaim, hogy ezt a költségvetést az elõzõ kormány készítette, netalán az ellenzék fogadta el a kormánypárti képviselõk tiltakozása ellenére.
Tisztelt Képviselõtársaim! A választások óta már lassan eltelt egy év; ilyenkor már nem szerencsés állandóan visszafelé mutogatni. Megjegyzem: a tendencia erõsödik. Ahogy a kormánykoalíció rádöbben, hogy szakértelme egyre nehezebben birkózik meg a nehézségekkel, erõsödik az elõzõ kormány bírálata, az ellenzék elmarasztalása, ellenségkép kreálása. Kitûnõ példa erre Szekeres Imre frakcióvezetõ úr obstrukciós vádja, amellyel az ellenzéket illette.
Azonban egy dolgot szeretnék elmondani. 22 törvény részletes vitájára mindössze 15 órát biztosítottak, tehát törvényenként 40-45 percet.
(21.30)
Mi, kereszténydemokraták azt mondjuk, hogy a kormányzat obstruál akkor, amikor fontos gazdasági törvénykezés helyett ilyen csomagot egy menetben és ilyen módon megpróbál keresztülhajtani a parlamenten. (Közbeszólás jobbról: A pótköltségvetésrõl beszél?) Természetesen. Gondolom, az volt a kérdése, hogy a pótköltségvetésrõl beszélek-e. Ez egy általános vita, és itt az általános vitában vannak összefüggések. Én azt hiszem, hogy a kormánykoalíciónak és a kormányzatnak az volt az elképzelése, hogy a Bokros-csomagra fog épülni a pótköltségvetés. Tehát ilyen szempontból nem hiszem, hogy ez nem függne össze.
Tehát még egyszer hadd hangsúlyozzam, hogy itt elsõsorban kormányzati hiányosságokról van szó. Állításomra hadd idézzek egy olyan véleményt, amellyel abszolút nem tudok egyetérteni. Egyik kormánypárti képviselõtársam említette: "Nem kellett volna a pedagógusoknál populista módon óraszámot csökkenteni." Mirõl is van itt szó? Hogy megmagyarázzam a kijelentést, az elõzõ kormányzat 18-ra csökkentette az általános iskolai tanárok óraszámát, ezzel megmentette négyezer pedagógus munkahelyét. Lehet, hogy ez hiba, de az önök által szociálisan érzéketlennek titulált kormányzat próbált odafigyelni a közoktatásra és próbált odafigyelni a pedagógusokra.
Gyakran hangoztatják, hogy a kormányzat milyen bátor. Ha ez igaz, akkor álljon fel a kormány képviselõje és mondja meg a pedagógusoknak, vágja a társadalom szemébe: az oktatás sokadrendû kérdés, a választási ígéretek nem érdekesek, a gyermekek oktatása, nevelése lényegtelen kérdés. A bátorság hangoztatásáról a vak ló ismert esete jut eszembe. E bátorság alapján azonban az ország fog falnak menni vagy szakadékba zuhanni.
Mielõtt rátérnék az oktatás kérdéseire, még egy megjegyzést. Nem tudok felháborodás nélkül elmenni azon tény mellett, hogy a kormány képviselõi és kormánypárti képviselõtársaim egyre gyakrabban hangoztatják, hogy nekik sem öröm meghozni ezeket a kemény döntéseket, fájó szívvel képesek csak megtenni ezeket a lépéseket. Ilyenkor legszívesebben hangos zokogásba törnék ki, de fegyelmezem magam.
Igen tisztelt kormánypárti Képviselõtársaim! Fejezzék be ezt az álszent magatartást, helyette inkább figyeljenek oda az ellenzék véleményére és inkább gondolkodjanak el az ellenzék alternatív javaslatain, így a kereszténydemokraták javaslatain is. Emlékezzenek vissza, felhívtuk a figyelmet az 1995. évi költségvetés megvalósíthatatlanságára. Hiába.
A KDNP úgy gondolta, az új költségvetésre valamikor a második félévben lesz szükség. Bevallom, tévedtünk, már az elsõ negyedévben sorra került.
Visszatérve az önök választási ígéreteire, ígéreteikben azt mondták: "Lehet másképpen." Mi, kereszténydemokraták azt mondjuk: másképpen kell, de az önök programja és az önök jelenlegi elképzelése erre nem alkalmas. Bár meg kell jegyeznem, kevesebb kárt okoznának a közoktatásban, egyáltalán az oktatásban, ha visszatérnének, na nem a választási ígéreteikhez, csak a kormányprogramhoz.
Engedjék meg, hogy felolvassak egy idézetet. "A szocialisták meggyõzõdése, hogy az oktatás az egyik kitörési pont, ahová felszabadítható erõforrásokat összpontosítva meg lehet indulni a társadalmi felemelkedés útján. Az oktatás valódi megújítását elsõsorban azoktól a tényezõktõl kell várni, amelyek minden más tényezõnél fontosabbak: maguktól a pedagógusoktól." Eddig az idézet.
Mi, kereszténydemokraták egyetértünk ezekkel a gondolatokkal, de a kormány nem ennek a szellemében cselekszik, hanem visszatértek ahhoz az eléggé el nem ítélhetõ gyakorlathoz, hogy az oktatás és a kultúra az a terület, ahol a visszafogásokat erõteljesen érvényesíteni lehet. Ez rövidlátó politika, rövid távú költségvetési szempontok oltárán feláldozzuk a jövõt. Hogy ez nem demagógia, azt pontosan az elõbb idézett és önök által megfogalmazott szavak bizonyítják. De ne nekem higgyenek, hanem gondoljanak a május elsejei pedagógustüntetésre, vagy gondoljanak a Felsõoktatási Dolgozók Szakszervezetének a megfogalmazására, hogy csak a legújabbakat említsem.
A gondokat fokozza, hogy az MKM nem áll feladata magaslatán. A minisztérium egyáltalán nem képes az oktatás legelemibb érdekeit sem képviselni, sõt úgy tûnik számomra, hogy öntevékenyen is részt vesz az oktatás és a pedagógustársadalom leépítésében. Ez a gondolat nem tõlem származik, egy általam igen tisztelt MSZP-s képviselõtársam mondta a bizottsági ülésen. Azt hiszem, azt a kifejezést használta, hogy az MKM túlteljesíti a Pénzügyminisztérium ígéreteit. Ezzel ellentétben az SZDSZ el van ragadtatva eme minisztériuma teljesítményétõl. De az MSZP hivatalos véleménye is hasonló. Hadd mondjak újabb idézetet önöknek. A Város Szíve címû szocialista lapban Horn Miklós, az MSZP országos választmányának elnökhelyettese, talán elsõ számú oktatáspolitikusa, a következõket mondta: "A mérleg - mármint az MKM mérlege - kiugróan pozitív. Negyvenhárom éves tanári pályafutásom során nem volt példa arra, hogy oktatási kormányzat nyolc hónap alatt - kicsit korábban jelent meg - ilyen munkát végzett volna el." Eddig az idézet.
Kérdésem, hogy mit? Mert ha az volt a feladata, hogy segítse a Pénzügyminisztériumot az oktatásügy leépítésében, akkor valóban igaz ez az állítás.
További idézetek: "A helyi önállósághoz való jog feltételezi, hogy a törvényhozás csak a legszükségesebb esetekben avatkozzék a helyi önkormányzati ügyekbe és fokozatosan leépüljön a helyi ügyek központi túlszabályozottsága." "Az SZDSZ arra törekszik, hogy tovább erõsödjék a helyi önkormányzatok és intézmények önállósága." Hogyan egyeztethetõ ezzel össze a belügyminiszter úr önkormányzatokhoz írt levele, amelyben intézményleépítésekre ösztönzi õket. Megjelenik ebben a levélben az oktatás leépítésének az erõteljes igénye. Ez nyilvánvaló. A közoktaktás fejlesztési koncepciója, a NAT-tervezet eddig is tartalmazott ilyen kormányzati igényeket. A belügyminiszteri levél és a kormányzat elképzelése, amely lehetõvé teszi a további leépítéseket, az iskolabezárások rémét vetíti elõre. Fennáll, fokozza a veszélyt, hogy Horn Gábor, az SZDSZ oktatási szakértõje egyre intenzívebben kívánja meggyõzni a pedagógusokat a körzetesítés elõnyeirõl.
(21.40)
Már a múlt évi pótköltségvetés és a költségvetés vitájában is jeleztem, hogy fennáll az újrakörzetesítés veszélye. Innen csak egy lépés az újrakörzetesítés kötelezõ elrendelése.
A következõ fontos kérdéskör a pedagógus-munkanélküliség. Természetesen a pótköltségvetés nem szól közvetlenül a pedagógus-munkanélküliségrõl, de a Bokros-csomag és az arra épülõ pótköltségvetés hosszú távon nagyon keményen érinti az oktatás egészét. Arról nem is beszélve, hogy a közoktatás fejlesztési koncepciója, a felsõoktatás fejlesztési koncepciója, a kormányprogrammal is ellentétes NAT-koncepció mind nagyon súlyos pedagóguselbocsátásokat eredményezhetnek. Korábban 10-15 százalékos pedagógus- munkanélküliséget prognosztizáltunk - ha a kormány így folytatja, ez ennél magasabb lesz.
Eddig csak a választási programokból idéztem, most idézek a kormányprogramból: "A kormány eltökélt szándéka, hogy a kormányzati ciklus közepéig megállítja az oktatásra szánt költségvetési támogatás reálértékének csökkenését. Az államháztartási reform végrehajtásával párhuzamosan pedig megkezdi annak fokozatos növelését."
A továbbiakban nem idézem, de ha képviselõtársaim elolvassák, akkor igazat adnak nekem abban, hogy a pótköltségvetés oktatásra vonatkozó minden pontja szöges ellentéte annak, ami a kormányprogramban megjelenik vagy ami a kormányprogramból idézhetõ.
Visszatérve az idézetre, a kormányzat fokozatos leépítésekkel bizonyítja, hogy nem veszi komolyan a programjában ígérteket. A több mint 3 milliárdos elvonás már önmagában is elfogadhatatlan, de a kormány által szándékosan gerjesztett infláció ellehetetleníti az oktatást. Ez az összeg egynegyede vagy alig több mint egynegyede annak, amellyel a Budapest Bankot szabálytalanul megsegítették.
Örülnék annak, ha a Pénzügyminisztérium engem nem fenyegetne meg, hanem inkább néhány adatot adna azzal kapcsolatosan, hogy ebben az ügyben például az a segítség milyen módon befolyásolta a menedzsment prémiumát, vagy mennyire biztos abban, hogy ez az összeg vissza fog térülni. (Dr. Bokros Lajos: Már visszatérült!)
Néhány konkrétum: az oktatásban az elvonás 3 milliárd 236,1 millió forint, közel 4 százalékos csökkenés. Bízom abban, hogy az államtitkár úr nem fog kioktatni, hogy csak 3,843 ezrelék, mert már erre is volt példa. Plusz 30 százalék gerjesztett infláció - azt hiszem, a 30 százalék gerjesztett inflációt nem kell külön magyaráznom.
Néhány adat: a felsõoktatási kutatásból 34 millió; felzárkózás az európai felsõoktatáshoz - Európába menetelünk a Bokros-csomaggal és a pótköltségvetéssel - 119 millió; Felsõoktatás-fejlesztési Alap 120 millió; egyházi felsõoktatás 48,7 millió. Ez az összeg nem önmagában súlyos, hanem azzal a tevékenységgel együtt, amelyet egyrészt az egyházi ingatlanok visszaadása körüli kormányzati törvénytelenségek mutatnak, másrészt azok, hogy a kormányzat intézkedései megpróbálják nagyon nehéz helyzetbe hozni az egyházakat.
Nehezítik a kérdés európai normák szerinti rendezését az MKM demagóg megnyilatkozásai, amelyek azt akarják sugallni, hogy az egyházi iskolák az önkormányzati iskoláknál kedvezõbb helyzetben vannak. Szeretnék utalni a püspöki kar levelére, amelyben fehéren-feketén bizonyították, hogy itt csak egy - finoman fogalmazva - MKM-csúsztatásról van szó. A túljelentkezések azt mutatják, hogy az egyházi iskolák iránti társadalmi igény olyan nagy, hogy itt átmenetileg a pozitív diszkriminációra is szükség lenne.
Végezetül a KDNP szerint az egyik legsúlyosabb tétel a tankönyvkiadástól megvonandó 536 millió forint. Ehhez a kormányprogramból csak egy idézet: "Csökkenteni igyekszik..." - tudniillik a kormány - "... az iskoláztatás növekvõ költségeibõl a családokra háruló részt, folyamatosan kiépítve a tankötelezettség végéig, illetve megkezdett középfokú képzés befejezéséig a diákétkeztetés és a tankönyvellátás támogatásának rendszerét." Azt hiszem, az idézethez nem kell külön kommentár, igen tisztelt kormánypárti képviselõtársaim!
Az égbe szökött tankönyvárakat már ma is sok család képtelen megfizetni. Szakértõink véleménye szerint a tankönyvárak a kormány együttes intézkedései hatására rövid idõn belül kétszeresére emelkedhetnek, míg a kormány által tervezett támogatás mértéke legfeljebb 20 százalékos lesz. Hogy is van ez? Adunk 20 százalékot és elveszünk 100-at? A kérdés költõi - nem a kormány szavai, hanem cselekedetei bizonyítják állításom igazát.
További példák állításom igazolására:
Az elmúlt négy évben a volt kormány oktatáspolitikájával szemben a legfõbb vád az volt, hogy nincs oktatáspolitikai koncepciója. A pótköltségvetés most látványosan bizonyítja, hogy a jelenlegi kormánynak viszont van, és ez a közoktatás erõteljes leépítése, nagyszámú pedagógus elküldése.
A közoktatás finanszírozásának legnagyobb problémái közvetlenül nem is derülnek ki a BM és az MKM fejezeteinek megállapításaiból. Az intézményi problémák, pedagógusleépítések az önkormányzati költségvetésekbõl lennének kiolvashatók.
Néhány további megjegyzés:
A közoktatási törvény 129. §-át a kormányzat figyelmen kívül hagyta. Ez az adatszolgáltatásra és felmérésre, az építési szabványok elkészítésére vonatkozik. A nemzetiségi oktatás támogatása csökken. Ez nem segíti a szomszéd országokhoz fûzõdõ kapcsolataink javítását. El kellene azt is dönteni, hogy akarja-e a kormányzat a cigány tanulók számára biztosítani a Gandhi-iskola mûködését. Ha igen, a megvonás helyett teljes támogatásra lenne szükség.
Az Országos Köznevelési Tanács tankönyv-, tanterv-, taneszköztanácsának feladata a tankönyvminõsítések szakmai elõkészítése. A megvonás tartalmi, szakmai kérdések rovására mehet.
A tanulmányi versenyek támogatása teszi lehetõvé azt, hogy a tehetséges tanulók az országos versenyeken részt vehessenek. A közlekedési költségek, a szállásköltségek emelkedése mellett a további megszorítás lehetetlenné teszi az országos versenyek megszervezését. Egyszerûen nevetségesnek tûnik, hogy a tehetséggondozás tanulónként három forintot se érjen meg. Nagyon kis összeg megvonását jelenti ugyan, de meg kell említenünk, hogy a szakszolgálatok mûködése teszi lehetõvé a fogyatékosok megfelelõ ellátását. Ha nem ismerik fel idejében a problémát, a gyerek fejlesztési esélyei csökkennek, és ez a társadalomnak fokozott költségeket okoz.
A tandíjak bevezetésének, felhasználásának szabályozása nem készült el. A Számvevõszék figyelmeztetése mellett hangsúlyozni kell azt is, hogy az egyes intézmények mûködését alapvetõen befolyásolhatja a tandíjak bevezetése miatti létszámcsökkenés. Semmi jel nincs ugyanakkor arra, hogy a hallgatói támogatások kezelésének ellenõrizhetõbb szabályozása kialakul.
Befejezésül annyit: eddig minden alkalommal adtam hatásvizsgálati eredményeket. Ha visszatekintenek igen tisztelt képviselõtársaim egy évre és elolvassák az általam megfogalmazottakat, akkor - ha objektíven tekintik - meg kell állapítaniuk, hogy ezek a hatásvizsgálatok helytállóak voltak. Viszont azt is el kell mondjam, hogy önök ezt eddig soha nem vették figyelembe. Ismételten adok önöknek egy hatásvizsgálatot, amellyel a kormányzatnak kellett volna szolgálnia. Milyen hatása lesz a mostani pótköltségvetésnek?
1. Újabb pótköltségvetések jönnek, egyre keményebb feltételekkel. Azt hiszem, ebben a pénzügyminiszter úrnak hihetünk, mert a pénzügyminiszter úr már további csomagokat is ígért. Gondolom, további pótköltségvetéseket is ígérhet.
2. Az újabb pótköltségvetésekben ismét az oktatást fogják jelentõsen megrövidíteni. Nem hiszem, hogy rossz jósnak bizonyulnék.
3. A pótköltségvetés és a kormány egyéb intézkedései az oktatási intézmények nagyszámú bezárására kényszerítik az önkormányzatokat.
4. Erõteljes pedagógus-munkanélküliség: 15-20 százalék. És ez szintén nem az én adatom! Szíveskedjenek megnézni a szakszervezetek vagy a pedagógusközösségek adatait.
5. Az egyetemek és fõiskolák oktatóinak erõteljes elvándorlása a versenyszférába vagy külföldre.
6. A hallgatói létszám növekedésének lassulása, esetleges létszámcsökkenés. Szeretnék utalni a szegedi egyetemisták által végzett felmérésre, amely szerint - a tandíjak bevezetése miatt - körülbelül 12 százalékukat fenyegeti a kimaradás veszélye.
7. A tehetséges, de hátrányos helyzetû hallgatók jelentõs arányú kimaradása vagy be sem kerülése a felsõoktatásba.
(21.50)
8. A mûvelõdésügy tárgyalási pozíciói gyakorlatilag nullára csökkennek a pénzüggyel szemben.
9. Tovább romlik a tudomány, a kultúra, az oktatásügy és a pedagógusok össztársadalmi megítélése.
Az elõzõ pótköltségvetésrõl azt mondtam, hogy oktatás-, tanuló- és pedagógusellenes. Ma azt mondom az új pótköltségvetés alapján, hogy a kormány oktatást érintõ intézkedései antiszociálisak, család-, gyermek- és iskolaellenesek, és ami a legfontosabb, véleményünk szerint alkalmatlanok arra, hogy az általuk kitûzött célokat elérjék. A Kereszténydemokrata Néppárt ezért nem fogja megszavazni az önök által benyújtott pótköltségvetést. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a KDNP padsoraiban.)