DR. BERNÁTH VARGA BALÁZS (FKGP): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselõtársak! Engedjék meg, hogy röviden magam is hozzászóljak a mai napirendi vitához. Általában mindig késõn szólok hozzá, altatóbeszédnek is felfogható lenne, de a jobbítás szándékával engedjék meg, hogy néhány gondolatot magam is megfogalmazzak e mai anyaghoz.
A pótköltségvetés benyújtását az elõterjesztés az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 41. §-ának (1) bekezdésére alapozza, amely kimondja, hogy a kormány pótköltségvetési javaslatot köteles az Országgyûlés elé terjeszteni, ha év közben a körülmények oly módon változnak meg, hogy ezek a központi költségvetés teljesítését jelentõsen veszélyeztetik.
A pótköltségvetés indokát a gazdasági stabilizációt szolgáló egyes törvénymódosításokról szóló javaslatokban találjuk meg.
(22.50)
Vizsgálat tárgyává téve, hogy ténylegesen mi lehet a pótköltségvetés indoka, az alábbi megállapításra jutottam:
Az elmúlt években szinte folyamatosan került és kerül benyújtásra pótköltségvetés. Évenként visszatérõ jelenség a meghatározott gazdasági cél év közbeni változtatása, a gazdaságpolitika módosítása. Ha a pótköltségvetés benyújtásának indokát tekintjük, hivatkozhatunk arra is, hogy nagymértékben megváltoztak az adott év elején még stabilnak látszó gazdasági feltételek, vagy éppen - másik indokként - az éves elõterjesztett és a parlament által már elfogadott költségvetés nélkülözte az adott gazdasági realitásokat. A gazdasági realitások megállapítása sem lehet vagy lehetett valós. Sokkal jobban mûködõnek értékelhették a szakemberek a gazdaságot az ez évi költségvetés készítésének idõszakában.
Felvetõdik a kérdés, talán a világgazdaság visszahatása lett okozója a pótköltségvetés benyújtásának vagy esetleg téves megállapítások összességére vezethetõ vissza a jelen pótköltségvetés benyújtása.
Legyen bármi az ok, a pótköltségvetés benyújtásának korai idõpontja, a kormány részérõl a feladatnak legalábbis a nem kellõ átgondolására enged következtetni. Ilyen gyors beavatkozásra nem kellett volna sort keríteni a pótköltségvetés benyújtásával.
A pótköltségvetések folyamatos évenkénti megjelenése a parlamentben nyilvánvalóan arra is visszavezethetõ, hogy a korábbi kormányok sem tették meg azt az idevonatkozó intézkedéssort, amelyre a jelenlegi kormány is csak közel egy év után, késlekedve javasol intézkedést tenni a parlament határozatával. Egyébként sincs kellõen megalapozott indoka a pótköltségvetés elõterjesztésének, hisz az elfogadott kiadások és bevételek még a 2 százalékos eltérést sem mutatják. Az ország súlyos gazdasági helyzete, állapota évtizedek alatt elhibázott intézkedések sorozata, amelyet csak pótköltségvetésekkel nem lehet hatékonnyá tenni. E kényszerhelyzet megszüntetését egy reális, a gazdaság egészét átfogó koncepció keretein belül lehetne keresni.
Még nem lehet felmérni a stabilizációs csomag ráhatását az éves költségvetésre. A pótköltségvetés célját tekintve a megoldás felé mutat, de az út, amelyen haladunk, rögös lesz, és milyen kitérõkkel halad, elérheti-e vajon a célját. Hisz a stabilizációs csomag csak az elsõ lépés a gazdaság felemelkedésének vélelméhez.
Nem hagyható figyelmen kívül az elmúlt években a termelés gyors visszaesése, ugyancsak az export szemmel látható nagymértékû visszaesése, a felhalmozott külsõ államadósság, továbbá a költségvetés adósságállománya sem. Ebbõl pedig levonható az a következtetés, hogy az államháztartás deficitje még évekig is növekedhet, és csak egy késõbbi idõpontban következhet be a stabilizáció, talán az ezredforduló utáni idõszakban.
A pótköltségvetés a lakossági befizetések összegét mind a közvetlen, mind a közvetett befizetések terén növeli. Bár ez hosszabb távon nem tartható, átmeneti intézkedésként lehet vele csupán számolni. Ha figyelembe vesszük, lassan elfogy az értékesebb vagyon privatizációja, a nemzetközi vámtételek esetleges csökkenése miatt a bevétel kiesésére is számolhatunk, ugyanígy idesorolhatók lennének különbözõ bevételkiesések is.
A közvetlen befizetéseken belül a személyi jövedelemadó emelésébõl tervez a kormány jelentõs összeget beszedni, ezen túlmenõen hozzászámítva még a cégautók megadóztatását és a feketegazdaság megadóztatásától remélt bevételt.
A kormány utal a feketegazdaság visszaszorításának szükségességére, mégis kevesebb pótlólagos bevételt tervez a feketeszektor megadóztatása révén, amelynek bevételeit még a kormányzat is jóval magasabb értékre becsüli.
A költségvetés ezen adata, vagyis a feketegazdaság megadóztatásából származó és a tervezett bevétel összege azt mutatja, hogy a kormány nem akarja komolyan a feketegazdaság felszámolását vagy nem bízik felszámolása eredményességében. Itt feltétlenül szükséges a komoly gazdasági intézkedés megtétele az elérendõ cél megvalósításához, másrészt ez az állampolgárok érdekével is megegyezõ feladat-végrehajtás lenne.
A közvetett lakossági befizetések a közvetlen befizetéseknél jóval nagyobbak, és ezeket az állampolgárok a vásárolt áruk és szolgáltatások árában fizetik meg, elsõsorban általános forgalmi adó és fogyasztási adó formájában. A lakosság összterhei a tényleges készpénzkiadásokat tekintve a pótköltségvetés révén az 1995. évben tovább nõnek. A gazdaság teljesítménye a bevételeknek csupán 5,6 százalékát teszi ki, míg a lakossági közvetlen és közvetett költségvetési befizetések már 71 százalékot tesznek ki a költségvetésben. A gazdaság hasznos tevékenysége változatlan értékû és igen alacsony szinten maradt, ugyanakkor a lakosság költségvetési befizetési terhei a 6,5 százalékról növekednek a pótköltségvetés révén.
A költségvetések és pótköltségvetések vitáiban már évek óta ráirányítja a figyelmet a Független Kisgazdapárt arra, hogy a gazdaság szervezésében a lényegi lépés az új értéket termelõ tevékenységek törvényi támogatása és szervezése annak érdekében, hogy a lakossági befizetések értékét 25-30 százalékra szorítsuk, a gazdasági bevételek értékét 60-65 százalékra növeljük, azaz a kormány költségvetési kötelezettségeit nem a lakosság zsebére, hanem a gazdaság teljesítményére kell építeni. Ehhez azonban mindenekelõtt szakmailag helyes gazdaságpolitika szükséges, amelyet a kormány ez ideig nem készített el, és egy olyan megfontolt pénzügypolitika, amit mindeddig felmutatni sem tudott.
A lakosság terhei az elõzõ pontban említett mértékû fizetési kötelezettségei mellett azonban úgy is nõnek, hogy a szociális és lakossági juttatások köre szûkül, a kifizetett támogatások mértéke pedig jelentõsen csökken.
A szociális ellátások keretein belül a már biztosított jogok, gyes, gyed stb. csorbítása arra enged következtetni, hogy a költségvetési bevétel prioritása nem a gazdaság fellendítésével kezdõdik. A kormány nem elõrelátó e tekintetben. Differenciálás nélkül nyúl a szociális ellátások kurtításához, azok megvonásához.
Kifogásolható az elõterjesztett javaslatban, hogy nagyvonalúan kezeli a kiadási oldal jogcímeit és összegszerûségeit. A költségvetés 1995. évi mérlegét, valamint a pótköltségvetés által bevezetendõ változások mérlegszerû bemutatását az elõterjesztés 114. és 115. oldalán található táblázatokból vontuk le, az eddigi költségvetési vizsgálatokkal azonos módon eljárva, ebbõl a táblázatból kiindulva analizáltuk a jelenlegi költségvetés arányait.
Köszönöm szépen a türelmüket. (Taps.)
(23.00)