PÓDA JENÕ (MDF): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház... helyett: tisztelt Képviselõtársaim! Azt hiszem, kínos téma az 1995. évi pótköltségvetés, azon belül is az elsõ honvédelmi pótköltségvetés tárgyalása. Nem azért kínos, mert 11 óra körül jár az idõ, és nem azért kí22nos, mert ilyen kevesen vagyunk, és nem azért, mert a honvédelmi tárca képviselõi nincsenek itt, pedig jó lenne, ha itt lennének, hanem azért kínos, mert két és fél hónap alatt fejre állt az eredeti költségvetés, tehát az élet mutatta meg annak tarthatatlanságát. Kínos azért is, mert az már egy teljes évre szóló javaslat volt. Az új kormány nyugodt körülmények között fél évet dolgozhatott rajta, mégsem lett jó. Most is bebizonyosodott, hogy mennyire politikai jellegû volt a tavaly õszi pótköltségvetés, hiszen a most látványosan megbukó éves terv ennek bázisán készült. S most itt van egy korrigáló javaslat, amely pár hét alatt állt össze! El lehetünk rá készülve, hogy kora õsszel már ezt fogja a kormány toldozni, foltozni. Nem lehet több bizalom ebben sem, hiszen nem egy új, rendszerezett elképzelésre épül rá a védelmi költségvetési rész, hiszen a honvédség helyzetét a kapkodó válságkezelés jellemzi. Nincs elfogadott haderõreform, miközben annak végrehajtása érdekes módon már folyik. Közalkalmazottak ezreit bocsátják el, miközben nincs rá parlamenti felhatalmazása a honvédelmi miniszternek. Megsérti a kormány és a Honvédelmi Minisztérium ezzel a honvédelmi törvény paragrafusait, miszerint a Honvédség létszámát a parlament állapítja meg. Hogyan lehet pontos, elfogadott létszámadatok nélkül honvédelmi költségvetést tervezni? Így, ahogy itt van elõttünk! Pár fõszám kapcsán és a sarokban levõ "mindösszesen" tétel erejéig beszélhetünk a civil kontrollról. Mindez olyannyira szembetûnõ, hogy a diplomáciai szokásokkal ellentétben nyugati diplomaták is nyíltan, a sajtó képviselõi elõtt beszélnek róla.
Ilyen költségvetési technikával semmi esélyünk a NATO-ba kerülni. Nemcsak a tartalmi rész, de a formai is kifogásolható. A parlamenti ellenõrzést lehetetlenné teszi, hiszen nem feladatokat, hanem szervezeteket támogat. Ki tudja ebbõl a költségvetésbõl kiolvasni, hogy mibe kerül egy NATO-partnerségi hadgyakorlat, vagy vehetünk-e tízezer géppisztoly-lõszerrel többet, vagy inkább a hajózók repülési idejét emelhetjük egy órával? Igen, egyébként pedig elvonás sújtja a honvédelmi kiadásokat, majdnem 1,6 milliárd forintot elvonnak kiadási oldalon a tárcától, miközben a pazarlás és a szorító hiány egyszerre van jelen. Igen, pazarlás is. Példaként elég csak a szegedi lõtér eladását említeni, ahol körülbelül 100 millió forintos kár érte a honvédelmi költségvetést. Ekkor nemcsak a hiányzó forintok jelentenek problémákat, hiszen majd odaadják az adófizetõk ezt a pénzt, hanem maga a felelõtlen gazdálkodás ténye; az, hogy ezek után hogyan fog Keleti miniszter úr odaállni a társadalom elé, és újabb forrásokat kérni a honvédelem számára, amire pedig nagy szükség lenne? A hiány pedig feszítõ - aki járt mostanában laktanya környékén, az tudja.
Keleti miniszter úr az utóbbi hetekben nagy külpolitikai offenzívába kezdett. NATO-taggá válásunkat támogatja az ellenzék is természetesen, de mintha a hazai gondokat mindez háttérbe szorítaná. Nem lehet egy romos hadsereggel NATO-taggá válni. A miniszter úrnak többet kellene itthon a meglevõ források ésszerû elosztásával törõdni, a magyar katonák gondjaival érdemben foglalkozni. Ez is a költségvetés honvédelmi fejezeteinek számaiból tûnik ki. Soha ilyen bizonytalanság nem volt a fegyveres testületeknél, mint most. Soha! Senki nem hiszi a miniszteri ígéretet, miszerint hivatásos katonákat nem fog elbocsátani. Senki nem is hiheti általános honvédelmi létszámcsökkenés mellett, és akkor, amikor több tiszt van, mint tiszthelyettes, és a tábornoki kar létszáma töretlenül nõ, mint egy banánköztársaság hadseregénél.
A bevételi oldal is érdekes képet mutat. A pótköltségvetés változatlanul hagyja a több mint 10 milliárdos bevételi elõírást, aminek teljesítésére persze semmi remény. Különösen, ha az elõbb említett szegedi lõtér privatizációja általános gyakorlattá válik. Ebbõl is látszik, hogy az elõirányzott pótköltségvetés teljesíthetetlen. Már így önmagában, számszakilag is, a tartalmi oldalról pedig nem is beszélve.
A hozzá nem értõ pénzügyi vezetés miatt az elmúlt évek gyakorlatával ellentétben rohamosan nõ az infláció. Igazából pedig ez fogja megenni a honvédelmi pénzeket, meg a leértékelések. A NATO-partnerségi programra jóváhagyott forintösszeg mit fog érni év végére, a most megszavazott számok mit fognak õsszel jelenteni?
Tisztelt Képviselõtársaim! Összefoglalva tehát: véleményem szerint ez a honvédelmi pótköltségvetés teljesíthetetlen. Ha valami csoda folytán mégis teljesülne, akkor pedig elfogadhatatlan. A honvédelem forintjainak megalapozott parlamenti elköltésére és ellenõrzésére alig van esély. Közgazdasági értelemben civil kontrollról ma Magyarországon nem beszélhetünk. A honvédelmi költségvetésen is látható a visszalépés - visszalépés a nyolcvanas évek közepének, végének szintjére. Ebbõl így nem lesz NATO- csatlakozás, pedig az olcsóbb, mint ha magunk teremtünk elfogadható biztonságot számunkra!
Tisztelt Ház! Ez a honvédelmi költségvetés tehát elfogadhatatlan, és módosító indítványokkal éppen a fenti okok miatt nem korrigálható. Egyetlen lehetõség a nagyobb kiadási elõirányzat lenne, de semmi garancia arra, hogy az adófizetõk többletpénzét a társadalmi elvárásoknak megfelelõen költenék el. Ezek alapján és a részletes indoklás szerint én a pótköltségvetés honvédelmi fejezetének elfogadását nem javaslom.
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps a jobb oldalon.)