DR. DORNBACH ALAJOS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Sajnálom, hogy rabolnom kell az éjszakai idejüket, de röviden kénytelen vagyok reagálni az elõzõ két felszólalásra.
Képviselõtársam kifogásolta, hogy éjszakai órában kell ezt a vitát folytatni, és ezt kvázi felrója a kormánykoalíciónak, mintha a kormánykoalíció szándékosan a nyilvánosságtól kívánná megfosztani a képviselõket. Én szeretném emlékeztetni képviselõtársaimat arra, hogy a már nagy hagyományokkal rendelkezõ polgári demokráciák szerte Európában, de szerte a világon úgy mûködtetik parlamentjeiket, hogy például a költségvetési vita két-három nap alatt zajlik le; de akkor éjjel-nappal, szinte megszakítás nélkül, legfeljebb pár órás szünettel, éjszakai szünettel folytatódnak a viták.
(23.20)
Mindenhol Európában, és a tengeren túl is. Azt a luxust egyetlen parlament nem engedheti meg magának, hogy egy idõigényes vitát csak televíziós fõmûsoridõben folytasson, mert a vita lényege nem a fõmûsoridõben való szereplés, hanem az érvek felsorakoztatása. Aki fontosnak tartja a mondandóját szerte a világon a polgári demokrácia parlamentjeiben, elmondja az éjszakai órán is, és nemcsak a televízió fõmûsoridejében. Ennyit errõl.
A másik: hallottuk a valóban megrendítõ tények felsorakoztatását, hogy a kulturális szféra mely intézményeitõl milyen összegû elvonást helyez kilátásba, alkalmaz a kormány, illetve a kormánykoalíciós parlamenti többség, és hogy ez milyen tarthatatlan helyzetet teremt. Ezek valóban megrendítõ tények, nem boldog ettõl a kormánykoalíciós többség sem, de egyetlenegy ellenzéki képviselõ nem adott még választ arra, hogy hogyan képzeli, hogyan lehet növelni vagy fenntartani a magasabb kiadásokat, honnan lesz meg erre a bevételi fedezet, arról nincsen szó.
Kénytelen vagyok emlékeztetni önöket arra a tényre, amit a gazdasági kutatóintézetek ismételten közöltek, hogy az elmúlt három esztendõben Magyarországon ugyan 10 százalékkal csökkent a fogyasztás, de a termelés 30 százalékkal csökkent. Ez az oka annak, hogy a költségvetés éveken keresztül túlköltekezett, és nemcsak három éve költekezett túl a költségvetés, hanem mintegy húsz éven keresztül folyamatosan, az utolsó néhány évben pedig rohamosan, évrõl évre szinte duplázódott a költségvetési deficit. Minden józan háziasszony, aki a család bevételével gazdálkodik, tudja, hogy legfeljebb a szomszédoktól kölcsönt lehet kérni egy-két napra, egy-két hétre, de egy ponton túl az adósságok nem növelhetõk.
Tehát akik érzelmekre ható szemrehányásokat sorakoztatnak fel a kormánykoalíció rovására, hogy melyik költségvetési rovattól milyen összegû elvonás történik, azok talán mondják meg: honnét máshonnét vennék õk el? Nem véletlen, hogy a költségvetési módosító javaslatokkal szembeni elvárás az, hogyha valaki, valahol, valamely költségvetési rovatnál növekedést irányoz elõ, annak azt is meg kell jelölnie, hogy a forrást honnét vonják el, honnét lehet elõteremteni vagy bevételi többlettel, vagy egy másik rovatnál, egy másik költségvetési fejezetnél elvonással. Különben - elnézést a kifejezésért -, ez csak népszerûség-hajhászás, érzelmekre és nem az értelemre ható érvelés. Le kell szállnunk a realitás talajára, és a költségvetésrõl is csak így szabad, csak így lehet racionális és józan vitát folytatni.
Megjegyzem, mi sem, a kormánykoalíciós képviselõcsoportok tagjai sem boldogok attól, hogy pár órával ezelõtt kénytelenek voltak például a kulturális szférát nem túl elõnyösen érintõ rendelkezést megszavazni, nevezetesen a társadalombiztosítási járulékokat kiterjeszteni a honoráriumokra is. Nem itt a helye, hogy ezt a vitát felelevenítsem, de itt van a helye azt megemlíteni, hogy már beadtunk módosító javaslatokat a pótköltségvetéshez annak orvoslására, hogy azok a kulturális mûhelyek, amelyek nem rendelkeznek fedezettel a társadalombiztosítási járulékok fizetéséhez, a most, a jövõben esedékessé váló kifizetésekhez, azok a pótköltségvetés révén hozzájuthassanak a megfelelõ költségvetési kiegészítõ támogatáshoz. Ez a megoldás, ez a realitás, hosszabb távon is csak ilyen módon lehet orvosolni az ország költségvetési gondjait, és a fizetésimérleg-hiány kezelésének, majd hosszabb távon a megszüntetésének, a gazdasági növekedés feltételeit csak ezen az úton lehet megteremteni. Gazdasági növekedést számon kérni a kormánytól, ugyanakkor megszorító intézkedések jogosságát vitatni, ez enyhén szólva közgazdasági nonszensz.
Én csak azt kérem képviselõtársaimtól, hogy ezt a kérdést szigorúan a józan észérvek alapján, és ne érzelmek alapján kezeljék. Köszönöm a türelmüket. (Taps a bal oldalon.)