GAÁL GYULA (SZDSZ): Elnök Asszony! Hölgyeim és Uraim! Én is megértem Csépe Béla képviselõtársunk aggódását és egyet is értenék vele, hogyha ebbõl az aggódásból valóban olyan mondanivaló következett volna, ami valami megoldást is mutat a felvetett problémákra és amely a problémák tényleges gyökereire mutatna rá.
Õ a kulturális szféra érdekeiért és az oktatás egészéért aggódik annak az egy ügynek a kapcsán, hogy a honoráriumok után tb-járulékfizetési kötelezettséget fogadott el az Országgyûlés a tegnapi szavazásával. Ugyanakkor érdeklõdéssel hallgatnám - és nem adnak választ arra a kérdésre -, hogy miért gondolják azt, hogy ez a társadalombiztosítási járulék jogosan és méltányosan terheli például a pedagógusok fizetését, jogosan és méltányosan terheli az orvosok fizetését, az ápolónõk fizetését, hogy csak valóban az agyukat, a tudásukat hasznosító és a magyar nemzetnek valóban felemelkedéséért, kultúrájáért, egészségéért dolgozókat említsem, hogy aztán az egyéb szférákról ne is beszéljek.
Miért fogadják azt el, hogy itt természetesen indokolt a társadalombiztosítási járulék fizetése, míg egyéb olyan csoportoknál - amelyek a fizetésük jelentõs részét nem ilyen formában tudják felvenni vagy megtehetik, hogy nem ebben a formában veszik fel, hanem például minimálbéren alkalmazottai egy szerkesztõségnek vagy bármilyen más hasonló intézménynek és utána a jövedelmük döntõ részét honorárium címén képesek elszámolni - , az õ tevékenységük után ne kelljen fizetni a társadalombiztosítási járulékot.
Azt gondolom, ez valóban egy méltánytalan helyzet volt, és ennek a megoldása nem azt kell hogy indukálja, hogy akkor ilyen privilégiumokat fenntartsunk, hanem köztehervállalás alapján egységesítsük a terheket és ahol valóban probléma, méltánytalan helyzet keletkezik, azokat kezelni kell; kezelni kell például a pótköltségvetésben, amire javaslatot teszünk, hogy azok a kulturális intézmények, amelyeket ez hátrányosan sújt, megfelelõ ellentételezéssel tovább biztosíthassák a mûködésüket. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)
(9.30)