SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevõszék alelnöke: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék törvényi kötelezettségének megfelelõen elkészítette véleményét a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl. Az errõl szóló írásos dokumentum az önök rendelkezésére áll.
Az idei költségvetés készítésének körülményei, a késedelem okai ismeretesek. A biztosítási önkormányzatok és a kormányzat közötti egyeztetések már az eredeti, a T/464. számon benyújtott, januári törvényjavaslat esetében is elhúzódtak, bár akkor még sikerült megállapodni. E törvényjavaslat visszakérésére és átdolgozására köztudottan a gazdasági stabilizációt célzó, márciusban nyilvánosságra hozott kormányintézkedésekkel összefüggésben került sor. Ez alkalomból azonban az önkormányzatok és a kormány között nem jött létre megegyezés. Így aztán a törvényalkotás folyamatában teljességgel szokatlan megoldás született: a társadalombiztosítási alapok 1995. évi költségvetése két változatban került az Országgyûlés elé; az A-változat az önkormányzatok, a B-változat a kormány költségvetése.
Az Állami Számvevõszék még februárban véleményezte az eredeti költségvetési javaslatot. Az akkori megállapítások sok tekintetben ma is idõszerûek. Az 1994. évi teljesítési számok ezt megerõsítik, ezért korábbi javaslatainkat kiegészítettük a mostani két változatú költségvetéshez kapcsolódó megjegyzéseinkkel.
(10.10
Látható, hogy az A- és B-változat eltérései nem a fõösszegek nagyságában, hanem az egyes tételek konkrét összegében, belsõ tartalmában mutatkoznak meg. Az ma már nyilvánvaló, hallottuk, hogy a gazdasági stabilizációs törvénycsomag tartalma, jóváhagyása a költségvetés végsõ számaira lényegében determinációt jelentenek. Elég itt csak a járulékalap szélesítését eredményezõ intézkedésekre gondolni, amivel az önkormányzati változat még nem számolt.
Ugyancsak meghatározottság az Egészségbiztosítási Alapra nézve, hogy a törvényt ilyen késõn fogadják el és majd fél évig átmeneti finanszírozás volt.
Tisztelt Országgyûlés! A költségvetés szûkre szabott keretei nem teszik lehetõvé, hogy abból az egyes elõirányzatok mögöttes tartalma részleteiben is érzékelhetõ legyen, láthatóvá váljanak a megtett és fõleg a jövõben teendõ intézkedések.
Az Állami Számvevõszék alapvetõ szándéka véleménye összeállításánál, az Országgyûlés munkáját segítendõ, éppen ezeknek az összefüggéseknek a bemutatása volt.
A költségvetés mindkét változatánál jól érzékelhetõ a pénzügyi egyensúly megteremtésére irányuló szándék, bár mindkét változatban jelen vannak azok a bizonytalansági elemek, amelyek a tervezési paramétereket érintik vagy amelyek az 1995. év reálfolyamataival kapcsolatosak.
A társadalombiztosítási önkormányzatok a költségvetési elõirányzatok teljesítését összekapcsolják az ellenõrzési, behajtási tevékenység javításával. Ez vitathatatlanul fontos, mi is évek óta sürgetjük ennek meglétét, látni kell azonban, hogy a költségvetési törvény megalkotásának csúszása miatt egyre kevésbé valószínû a tervezett intézkedések megvalósulása és hogy ezek érdemben befolyásolják az 1995. év eseményeit.
A törvényjavaslat változatai már nem tartalmaznak jelentõs vagyonbevételt. Ezt mintegy pótolja a járulékalap szélesítésébõl és a keresetek korábban számítottnál nagyobb ütemû növekedésébõl adódó járulékbevételi többlet. A járulékalap szélesítése és a járulékfizetési fegyelem alakulása közötti negatív kapcsolat azonban ma még közelíthetõleg sem számszerûsíthetõ.
A Nyugdíjbiztosítási és az Egészségbiztosítási Alap kiadásának együttes összege az A-változatban 850,5 milliárd forint, a B-változatban közel 847 milliárd forint.
A kiadások néhány területérõl engedjenek meg egy-egy megjegyzést. A nyugdíjkiadások meghatározásakor 1995-re eredetileg 13,5 százalék éves szintû nyugdíjemeléssel számoltak, ami az új költségvetésben már 14,5 százalékra emelkedett. Az éves folyamatoktól fûggõen még ez a mérték sem tekinthetõ véglegesnek, az eddig megvalósult nyugdíjemelés ugyanis 11 százalék.
Az egészségbiztosítás körébe tartozó ellátások kiadásai nagymértékben összekapcsolódnak az 1994-ben napvilágot látott egészségügyi kormányprogramban szereplõ célokkal és intézkedésekkel, a stabilizációs intézkedéseknek az egészségbiztosítási kiadások alakulására gyakorolt hatásaival. Ennek szellemében szûkül az egészségügyi ellátás finanszírozásának keretösszege, mérséklõdnek a táppénzkiadások, kismértékben emelkednek a gyógyszerkiadások. Komoly gond, hogy a változtatásokhoz rendkívül rövid idõ áll rendelkezésre, a zökkenõmentes átállást nem látjuk biztosítottnak.
A társadalombiztosítás helyzetének egésze szempontjából ugyan nem meghatározó, de megítélésünk szerint fontos, közérdeklõdésre is számot tartó kérdés a két alap mûködési költségvetése. Itt évek óta megfigyelhetõ a dinamikus növekedés. A mûködési kiadások együttes összege a költségvetés A- változatában 21,5 milliárd forint, a B-változatban 19,7 milliárd forint. Közbevetõleg megjegyzem, a mûködési költségvetésben nem jelenik meg az a jelentõs értékû székházberuházás, amit a nyugdíjágazat meglévõ tartalékvagyonából 1997-ig folyamatosan valósít meg. Úgy látszik, a mûködési kiadások emelkedése ma megállíthatatlan, ami objektív és szubjektív okokkal egyaránt magyarázható.
A költségvetési szféra területeihez hasonlóan a társadalombiztosítás igazgatásában is egyszerre jelentkezik jogos igény az újabb források iránt, de fellelhetõk a túlköltekezés jelei is. E tekintetben úgy látjuk, hogy az 1995. évi elõirányzatok nem tükröznek kellõ és elvárható önmérsékletet.
Tisztelt Országgyûlés! Záró gondolatként még a következõrõl szeretnék röviden szólni:
A benyújtott törvényjavaslat is rávilágít azokra az átfogó gondokra, amelyekre az Állami Számvevõszék eddig is több alkalommal felhívta a tisztelt Ház figyelmét. A társadalombiztosítás az államháztartás alrendszere. Az államháztartási törvény azonban a társadalombiztosítás irányítását, mûködését, hatásköri, eljárási szabályait, bevételeinek és kiadásainak körét, gazdálkodását, vagyonát, a központi költségvetéssel és az államháztartás többi alrendszerével való kapcsolatát még nagy vonalakban sem rendezi. Az alapokra és a kezelõikre a költségvetési gazdálkodás elõírásai vonatkoznak ugyan, de a kétségtelenül meglévõ sajátosságok jogszabályban való rögzítése hiányzik. Ilyen például a költségvetési tervezés metodikája is, ami most elõttünk jelentkezik.
Úgy gondoljuk, hogy az államháztartás reformja a társadalombiztosítás egész rendszerének, azon belül a nyugdíjrendszernek és az egészségbiztosítás ellátórendszerének áttekintését is magába kell hogy foglalja. Ehhez kapcsolódóan megfontolás tárgyát képezheti, hogy a jövõben a két elkülönült biztosítási ágra ne egy, hanem két költségvetési, illetve zárszámadási törvény készüljön. Az alapok sajátos helyzete, feladatai, azt hiszem, ezáltal átláthatóbbá válnának.
Nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy az államháztartás társadalombiztosítási alrendszere önkormányzati irányítás alatt áll. Ez a különleges státusz az eddiginél nagyobb odafigyelést és gondosságot igényel. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)