DR. SZOLNOKI ANDREA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõ Hölgyek és Kedves Képviselõ Urak!
A társadalombiztosítás költségvetése, mint az állami költségvetés egyik legnagyobb egysége, valójában nem volna tárgyalható önmagában, hiszen minden szálával, következményével kapaszkodik az éves állami költségvetéshez. Ezért a két költségvetés parlamenti tárgyalásának idõpontja egybe kell hogy essen. A '95. évi költségvetés esetében sajnos, ez nem így történt. Már tavaly decemberben hiányoltuk a tb-költségvetést, és úgy hoztuk meg az '95. évi állami költségvetési törvényünket, hogy nem tudtuk, mit terveznek a társadalombiztosítási önkormányzatok; de valójában a kormány oldaláról nem jelentek meg a tervezés fázisában finanszírozási koncepciók, amelyek ezt a munkát segítették volna.
Fél éve izgatottan várják a kórházak és az egészségügyi intézmények - csõd szélén vagy csõdben - azt a pillanatot, amikor végre lesz az országnak társadalombiztosítási költségvetése. Most az elõterjesztésben kettõt is prezentált a kormány, A- és B-változattal, most választhatunk - a kérdés, hogy mibõl. A kérdést az expozéban Szabó miniszter úr megoldotta, hiszen most már csak egy változat van elõttünk, szerencsére a legitim, jogszerûen beterjesztett, a társadalombiztosítási önkormányzatok által beterjesztett változat.
Ugyanakkor azért felmerül a kérdés, hogy ha döntöttünk a tb-önkormányzatok léte mellett, s megválasztásuk legitim volt, akkor miért nem hallgattunk rájuk már az elsõ percben. Vagy ha meggondoltuk és nem váltották be elvárásainkat a tb-önkormányzatok, miért hitegettük õket, hogy bátran közgyûljenek, hozzanak nyugodtan határozatokat, úgysem akarjuk õket tulajdonképpen komolyan venni?
Úgy tûnik, ez a probléma ma reggel, a miniszteri expozéban megoldódott. Persze, meg kell mondjam, hogy ennek az A- és B-változatnak azért vannak hagyományai ebben a parlamentben, hiszen az elmúlt évben és tulajdonképpen amióta társadalombiztosítási önkormányzatok vannak, mindig két változatot teremtett és terjesztett be a kormány. Szabó miniszter úr szavai kísértetiesen hasonlítottak most egy korábbi miniszter szavaihoz, aki most azzal fejezte be az expozéját, hogy azt reméli, jövõre ez már nem fordul elõ, hogy a kormány két változatot terjeszt be. A másik minisztert is Szabónak hívták, csak Szabó Iván pénzügyminiszter úr volt.
E törvényben együtt jelenik meg a nyugdíj- és az egészségbiztosítás éves költségvetése, és igazából nem értem, hogy miért történik ez így, hiszen minden ízében, hatásában, technikájában különbözik a két költségvetés, a két biztosítási rendszer is, hiszen nem véletlenül döntött - nagyon helyesen - ez a parlament a korábbi ciklusban a két biztosítási ágazat szétválasztásáról.
(10.50)
Valóban nemrég határoztunk a gazdasági stabilizáció kérdéseirõl, de a tb- költségvetésben nem jelennek meg a bokrosi következmények. Nem jelennek meg az A-változatban, és nem jelennek meg igazából a B-ben sem. Hadd mondjak önöknek erre egy példát!
A legnagyobb hibának azt látom, hogy pillanatnyilag nem találjuk a végkielégítések forrását a társadalombiztosítás költségvetésében, de nem találjuk a pótköltségvetésben sem. Márpedig nagyon nehéz helyzetbe kerülnek majd azok az intézmények, amelyekben most - kimondva vagy kimondatlanul a Bokros-csomag következtében - igenis el kell bocsátani fogorvosokat, esetleg üzemorvosokat, a csökkent finanszírozású szanatóriumok és a racionalizált kórházak orvosai közül is néhányat. Tisztelt képviselõtársaim, ki állja a végkielégítés számláját? A kórházak és a rendelõintézetek pillanatnyilag biztosan nincsenek abban a helyzetben, hogy ki tudják fizetni ezeket a végkielégítéseket, hiszen mûködési költségük nem ad lehetõséget erre - éppen mi határoztunk arról, hogy ahhoz, hogy a kórházak kibírják, kihúzzák csõd nélkül vagy a csõd közelében a társadalombiztosítás költségvetését, ahhoz szükséges volt ez a bizonyos 10 százalékos emelés. Most miért várnánk a kórházaktól és rendelõintézetektõl, hogy ki tudják fizetni a végkielégítéseket?
A kórház azonban hárít a tulajdonosra, ha õ nem tud fizetni, majd a tulajdonosok - amelyek közül a legtöbb a települési önkormányzat. A települési önkormányzatoknak viszont semmilyen forrást nem adott a pótköltségvetés arra, hogy ezeket a végkielégítéseket ki tudja fizetni. Ha a kórház nem fizet, majd bepereli a települési önkormányzatot; ha a települési önkormányzat nem fizet, majd bepereli a társadalombiztosítást; s ha a társadalombiztosításnak nem biztosítottunk lehetõséget arra, hogy valóban kifizesse a végkielégítéseket, akkor legrosszabb esetben a társadalombiztosítás bepereli a kormányt.
Itt meg kellene állni egy pillanatra! Azt hiszem, talán önök is érzik azt, hogy a társadalombiztosítás és a kormány között egy nagyon-nagyon súlyos ellentét alakult ki, és az egész beterjesztett törvényjavaslatból szinte süt a kormány és a társadalombiztosítás ellentéte. Márpedig az országnak addig nem lesz biztos társadalombiztosítási költségvetése, míg a kormány és a tb- önkormányzatok nem tudnak megegyezni.
Míg a nyugdíjbiztosítási költségvetés útja és iránya meghatározott, nem mondható el hasonló az egészségbiztosítás terén. Az egészségbiztosítás költségvetése nem tükrözi a kormányprogramban megjelent elveket, de nem követi a bokrosi elképzeléseket sem. Például: ha több háziorvos és több járóbeteg- szakellátási orvos szükséges, hogy a betegek már az alapellátásban, a járóbeteg-szakellátásban definitív módon ellátásra kerüljenek, akkor ezeknek a kasszáknak a bõvülését kellett volna tartalmaznia a tb költségvetésének, de nem így van. Úgy látszik, csak az elvekben vagyunk a megelõzés oldalán, csak a programok szintjén valljuk, hogy otthon jobb gyógyulni, de ennek forrását - legalábbis megemelt forrást - nem találtam a költségvetésben.
Míg a kormány bizonytalan ingatlanokat ígér a tb-nek, a tb nem mond le gigantikus székházépítésérõl, ugyanakkor nem gondolkodik azon, hogy decentralizálja irodáit, nem kívánja a nyugdíjas és a beteg közelébe vinni az adminisztrációt, hogy esetleg szerényebb ingatlanban is elférjen.
Ugyanakkor dinamikusan emelkednek a tb-költségvetés mûködési költségei. Ismerem a jó választ: Európa többi országában még magasabb százalék ez a mûködési költség. Európában azonban a nõvérek és az orvosok bére is magasabb! Nem engedhetõ meg olyan mûködési többletköltség a tb-nél, amit ez a társadalombiztosítás nem tud garantálni a kórházakban és a rendelõintézetekben. A tb-költségvetés bevételi oldalánál már csak kiadási oldala bizonytalanabb. Valóban semmi sem biztos. Sok apró sebe is van ennek az ütõerekbõl vérzõ tb-költségvetésnek. A teljesség igénye nélkül egypár példa:
Mind a nyugdíjbiztosító, mind az egészségbiztosító több soron és különbözõ csoportosításban kíván több száz millió forintot informatikára költeni. Tisztában vagyok azzal, hogy korszerû informatika nélkül nincs korrekt számlakezelés, ellenõrzés a be- és a kifizetések után, de, tisztelt képviselõtársam, ezek az informatikára költött pénzek évek óta megjelennek a társadalombiztosítás költségvetésében, ugyanakkor rendkívüli módon összehangolatlanul.
A kormány változatában a járóbeteg-szakellátás alapdíjait eltörölni javasolják. Szerencsére ez most már nem aktuális, mert nagyon nehéz helyzetbe hozta volna a járóbeteg-szakellátás orvosait és a finanszírozó, illetõleg fenntartó önkormányzatokat is.
A teljesítményfinanszírozás mellett megmaradt két tervezetben is a feladathoz rendelt finanszírozás. Ez gyakorlatilag a bázisfinanszírozást jelenti, amely az önkormányzati változatban még tartalmazza a sport- és üzemegészségügyet - na, gondolom, ezen majd talán lehet segíteni -, a kormány változatában is - és ez nagyon érdekes -, ugyanakkor benne felejtették a betegszállítással kapcsolatos feladatfinanszírozást, hiszen azt mondtuk, a kormányváltozat már átvezette a bokrosi teendõket. Tehát itt is vannak hiányosságok.
Nincs megegyezés a kormány és a tb-önkormányzatok között a táppénz vonatkozásában sem: a parlament már a táppénz elsõ 25 napját a munkaadóra terhelte - errõl szavaztunk. Ez a döntés a rokkantosítás szabályainak érintetlenül hagyása mellett komoly gondokat vet fel. Nem táppénzbe fog most vonulni a beteg, hanem rokkant nyugdíjba fog igyekezni a beteg vagy kevésbé beteg. Ez majd arra ösztönzi a magyar állampolgárt, hogy ne dolgozzon tovább, akkor nem kell tb-járulékot fizetnie, kisebb ellenállás lesz a rokkantnyugdíj. Összefoglalva: lehetséges, hogy helyes volt a döntés, de a rokkantosítás feltételeit is meg kell változatni ahhoz, hogy a kettõ tulajdonképpen szinkronban legyen. Ez is arra mutat rá, hogy bármilyen eleméhez nyúlunk is hozzá ennek a hatalmas rendszernek, az egész borul, szinte egyik része a másik után.
Egyik törvényjavaslat sem ösztönzi a szolgáltatókat, hogy krónikus ágyaik számát növeljék az aktívak terhére, hiszen a finanszírozás még mindig az aktív ágyak létesítésében teszi érdekeltté a kórházakat és a különbözõ tulajdonosokat. Ez azért nagyon érdekes, mert már a kormányprogramban is egyértelmûen deklaráltuk, hogy ezt a helytelen arányt meg kell változtatni. A helytelen arányt központi szóval azonban soha nem lehet megváltoztatni, a finanszírozás oldaláról viszont sokkal dinamikusabban változik.
Nem növekedett az otthoni ápolásra és az ápolási otthonokra költhetõ kassza nagysága, pedig az elvek és a szavak tekintetében mind a kormánynak, mind a társadalombiztosítónak ugyanaz a véleménye.
A szolgáltató és a tb közötti szerzõdéskötés szabályait majd a kormány határozza meg - olvashatjuk mindkét tervezetben -, pedig ezek a szabályok ma szinte a legfontosabbak a csõdbe ment vagy nagyon nehéz helyzetben lévõ kórházak túlélési esélyének tekintetében. A szerzõdéskötésnél megjelenik, hogy törvénytervezet lehetõséget ad a szolgáltató tulajdonosnak véleményezésére. Ez valójában annyit jelent, hogy ha a társadalombiztosító és a kórház megkötötte a szerzõdést, akkor utána véleményezésre megkapja a tulajdonosi önkormányzat.
(A jegyzõi széket Nahimi Péter foglalja el.)
Én azt gondolom, ez egy sovány vigasz egy olyan önkormányzati törvény tükrében, amelyben az egészségügyi ellátás feladata tulajdonképpen a települési önkormányzatoknál van.
Évrõl évre bõvül a közgyógyellátásra fordított pénz mennyisége, holott mindannyian tudjuk, hogy azoknak a családoknak, amelyek szociális helyzetüknél fogva képtelenek gyógyszerhez, gyógyászati segédeszközhöz jutni, nem ez a szociális juttatás legjobb módja.
Szinte egyetlen, ugyan nem hangsúlyos része van a költségvetésnek, mégpedig a járóbeteg- és kórházi ellátás privatizációjának megteremtése. Mindezzel a várva várt lehetõséggel, aminek mindannyian nagyon-nagyon örülünk, csak akkor élhetünk, ha a finanszírozás biztonságát is megteremti a törvény.
Összefoglalva elmondhatom, hogy nagyon-nagyon sokat és nagyon hosszan vártunk erre a tb-költségvetésre. Talán szívesen kitartottunk volna még egy- két hétig annak a célnak az érdekében, hogy a tb és a kormány megegyezzen és egy egységes alternatívát kapjunk. Most ugyan egy alternatíva van, de az az alternatíva - úgy tûnik - pillanatnyilag nem alkalmas az elfogadásra. Rajtunk a sor, tisztelt képviselõtársaim, módosító javaslatainkkal még nagyon sokat tehetünk annak érdekében, hogy ennek az országnak minél hamarabb legyen társadalombiztosítási költségvetése. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(11.00)