DR. ROTT NÁNDOR, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én már nem nagyon reménykedtem abban, hogy ez a kormány nekem örömet tud szerezni, de ma reggel mégis örömet szerzett, amikor Szabó miniszter úr visszavonta a B-változatot, mert a B-változat törvénysértõ, jogellenes, alkotmánysértõ volt, ezért minimum, hogy azt vissza kellett vonnia a kormánynak. Én ezt biztató jelnek látom, hogy a kormány nem kíván letérni a törvényesség útjáról. Legalábbis ebben a konkrét esetben az történt, hogy azt a rendkívül súlyos hibát, hogy a B-változatot egyáltalán benyújtották - amire, ismétlem, a kormánynak semmiféle joga nem volt, mert ilyen jogosítvánnyal sem az illetékes miniszter úr, sem a kormány nem rendelkezett - , most korrigálták, s a visszavonás legalább jogi és alkotmányos szempontból egy tisztább helyzetet teremt.
Azonban az öröm nincs üröm nélkül, mert az az indoklás, amit a miniszter úr fûzött ehhez, messze nem annak a ténynek az elismerését tükrözte, hogy a B- változatnak a jogellenességét elismerték vagy felismerték volna. Arra hivatkozott, hogy az az idõközben meghozott egyéb gazdasági rendelkezések miatt tárgytalanná vált. Ez nem egészen korrekt magyarázat, de jobb híján elfogadható. Sajnos, nem jutott benne kifejezésre az, hogy itt bizony törvényességi jogi szempontból súlyos tévedés történt.
Elhangzott itt több felszólalásban is - egyébként ezekkel teljes mértékben egyetértek -, hogy sürgõsen szükség lenne a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetésére. Ez kétségtelenül így van. Igen tisztelt képviselõtársaim nagyon jól rámutattak arra, hogy ennek a késedelemnek milyen súlyos következményei jelentkeznek tulajdonképpen már ma is és milyen súlyos következményei várhatók a továbbiakban.
Nagyon nehéz helyzetben vagyok mégis, amikor a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 1995. évi költségvetésérõl szóló törvényjavaslat általános vitájában szólnom kell a Független Kisgazdapárt és a magam nevében. Nehéz helyzetben vagyok, mert az úgynevezett Bokros-csomag vitájában az ellenzék véleménynyilvánításait obstrukció vádjával illették.
Mit lehet tenni akkor ugyanis - mint most a jelen esetben -, amikor egy olyan törvényjavaslat tárgyalásához fogunk 1995 május végén, amelyet az államháztartásról szóló törvény szerint 1994 szeptember 30-ig kellett volna benyújtani; mit lehet mondani egy nyolc hónapos törvénysértõ késedelem kapcsán. Felvetõdik a kérdés: Ki obstruál? Az ellenzék legfeljebb nyolc, de sokat mondok: 16 órával tudja - tudná elhúzni, ha egyáltalán obstruálna -, elhúzni egy törvénynek a megszavazását, ismétlem: nyolc órával tudná elhúzni, jelen esetben pedig nyolc hónappal késik ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása. Nyíltan meg kell mondani, hogy a kormány obstruálja a törvényhozást, mert ezt a nyolc hónapos késedelmet nem az ellenzék okozta, ezt a kormány gyûjtötte össze szép pontosan. Ugyanis egyszer már benyújtották ezt a törvényjavaslatot, legalábbis az A-változatot ez év januárjában egyszer már benyújtották, január 30-án eljutott az Állami Számvevõszékhez is. Következésképp elsõ nekifutásban is négy hónapot késett az a törvényjavaslat, amit aztán a kormány márciusban visszavont és most A-változatként elõterjesztett, és kijelentette, hogy mégis ez az érvényes változat, függetlenül attól, hogy mindnyájan tudjuk, és a kormány is tudja, hogy ez a változat gazdaságilag, pénzügyileg, jogilag egy nonszensz, mert idõközben a tegnap megszavazott Bokros-csomag és az 1995. évi elõbb-utóbb megszavazásra kerülõ központi költségvetés az elõttünk fekvõ társadalombiztosítási költségvetési törvényjavaslattal teljesen összeegyeztethetetlen. Jelenlegi formájában ez a társadalombiztosítási törvényjavaslat nem felel meg sem a költségvetésben, sem a Bokros-csomagban meghozott intézkedéseknek.
Tehát a kormány jelen esetben nemcsak hogy obstruált, hanem egy olyan törvényjavaslatot terjesztett elénk, amirõl õ maga is tudja, hogy elõterjesztett formájában ellenkezik a megszületése óta Országgyûlés által elfogadott és ugyancsak a kormány által elõterjesztett törvényjavaslatokkal, most már törvényekkel.
(11.40)
Következésképp jelen formájában ez teljesen alkalmatlan még csak a tárgyalásra is.
Meg kell mondanom, hogy Schwartz Tibor igen tisztelt képviselõtársamnak, az MSZMP vezérszónokának (Közbeszólás: MSZP!) azt a kijelentését, hogy az Országgyûlés most élhet a törvényalkotás jogával, mélyen felháborítónak érzem. Magyarán, ezzel a kormány, illetve a kormánypárt igen tisztelt képviselõje azt mondta, mi ugyan most elõterjesztünk egy teljesen alkalmatlan törvényjavaslatot, de majd önök, az Országgyûlés alkossanak egy elfogadható törvényjavaslatot: Mibõl? Kinek a javaslata alapján? Minek alapján?
Szolnoki Andrea, igen tisztelt képviselõtársam, ugyancsak az egyik kormánypárt képviselõje, nagyon világosan és nagyon becsületesen fölhívta itt a figyelmet a benyújtott javaslat belsõ inkonzisztenciáira, arra, hogy az milyen problémákat támaszt, és õ is arra szólította fel a Házat, valamennyiünket, hogy mi igyekezzünk e helyett az elfogadhatatlan javaslat helyett valami elfogadható, életképes javaslatot kidolgozni. Mindezt persze úgy, hogy ne obstruáljunk, hogy ez ne vegyen idõt igénybe, mert ez nagyon sürgõssé vált. Nyolc hónapig nem volt sürgõs? Most sürgõssé vált? Akkor, amikor egy elfogadható javaslat helyett ránk van bízva, hogy mi dolgozzunk ki egy elfogadható javaslatot? Meg kell mondanom önöknek, hogy a normális, jogszerû kormányzásnak, a normális parlamentarizmusnak megcsúfolása az, ami ezzel a törvényjavaslattal itt most, elõttünk folyik.
Nagyon világosan kimutatták, s erre is Szolnoki Andrea mutatott rá, hogy nincs összhang sem a társadalombiztosítási önkormányzatok, sem a kormány, sem a költségvetés, sem a társadalombiztosítási költségvetés között, és - ahogy ez már korábban is nyilvánvaló volt - nincs annak a procedúrának a menete sem tisztázva, aminek alapján egyáltalán jogszerûen le lehet bonyolítani ezt a rendkívül nehéz, rendkívül összetett és komplikált feladatot.
Kis Gyula, igen tisztelt képviselõtársam, a beszédében arra hívta föl a figyelmet, hogy ezek mögött a most itt, ebben a konkrét esetben megmutatkozó rendezetlenség és abszurd helyzet mögött, sajnos, sokkal mélyebb, sokkal súlyosabb folyamatok húzódnak meg.
Legalább azok , akik hallgatták, talán még emlékeznek rá, hogy amikor az 1995. évi költségvetésnek a vitája folyt, én is arra igyekeztem rámutatni, hogy ezek mögött a törvényi, költségvetési, társadalombiztosítási költségvetési problémák mögött sokkal mélyebb társadalmi folyamatok problémái rejlenek. Valóban úgy néz ki, hogy így lassan mûködésképtelenné fog válni az ország. Mûködésképtelenné fognak válni egyebek közt az egészségügyi és a nyugdíjbiztosítási szervezetek, ezeknek a mechanizmusai egyszerûen mûködésképtelenné fognak válni. Ennek a mûködésképtelenné válásnak az egyik oka, hogy az irányító folyamatok, a mûködést biztosító anyagi, jogi, pénzügyi folyamatok teljesen kaotikusak, teljesen rendezetlenek, és egy olyan kényszerhelyzetbe, végsõ szükséghelyzetbe jutottunk most is el, amikor ennek az egész mûködésképtelenségnek és irányításra való képtelenségnek az összes ódiuma, terhe rázúdul az Országgyûlésre. Itt kell olyan feltételeket teremteni, amelyekrõl nem nekünk és nem az Országgyûlésnek, hanem a kormánynak kellett volna gondoskodnia.
Elhangzott a vitában az is, az eddigi fölszólalók közül többen említették, hogy alapvetõen rendezetlen az önkormányzatok és a kormány kapcsolatának az egész problematikája. Az Állami Számvevõszék már évek óta ismételten hivatkozik erre különféle megjegyzéseiben, amelyeket a társadalombiztosítás költségvetéséhez fûzött, az Állami Számvevõszék ezekre az anomáliákra már többször is fölhívta a figyelmet.
Az alapprobléma a központi költségvetés és a társadalombiztosítási önkormányzatok költségvetése közötti szoros tartalmi és számszaki összhang biztosítása. Ennek az összhangnak a megteremtése folyamatos, iteratív, ide-oda történõ információáramlást és lépésrõl lépésre történõ döntésegyeztetést kívánna, követelne meg. Ennek az eljárásnak, ennek a processzusnak azonban ki kellene dolgozni a rendszerét, az eljárásrendjét. Amíg ez nincs megoldva, addig ez az egyeztetési folyamat mindig ennyire képlékeny lesz, mindig magában fogja hordani annak a veszélyét, hogy nem fog megegyezni a költségvetés, a központi költségvetés és az önkormányzati költségvetések tartalma és mechanizmusa.
Itt azonban egy olyan eljárásbeli hiányossággal állunk szemben, amely évek óta ismert. Következésképp ha ezen a téren a kormány a jövõre vonatkozólag valamiféle biztosítékot akar teremteni, hogy ne ismétlõdhessenek meg az ez évi anomáliák, hogy ne alakulhasson ki újra egy olyan csõdhelyzet, egy olyan ellehetetlenülés, mint amit most kénytelenek vagyunk átélni, akkor ehhez a jogalkotási munkához és ennek az egyeztetési mechanizmusnak a megteremtéséhez nagyon sürgõsen hozzá kellene fogni, hogy legalább a '96. évi költségvetésben ne kerüljünk ugyanilyen nehézségek közé. Fölhívom a figyelmet, hogy nincs olyan sok idõ, mert az államháztartási törvény szerint az 1996. évi költségvetési javaslatnak legalábbis az elsõ fogalmazványát szeptemberben be kell terjeszteni.
(11.50)
Ez annyit jelent, hogy szeptemberig meg kellene teremteni az államháztartás, ezen belül a központi költségvetés és az önkormányzatok költségvetése elõállítása jogi processzusának az egyeztetett folyamatát is. Mert ha ez nem történik meg, akkor ugyanez a helyzet ismétlõdik meg 1996-ban is.
Befejezésül meg szeretném állapítani, hogy egy rendkívül elõkészítetlen, egy visszás, egy zavaros... valami - nem is merem ezt én törvényjavaslatnak nevezni - fekszik a Ház elõtt, és ránk vár az a feladat, hogy másnak a munkáját elvégezzük, és valamiképpen mégis lehetõvé tegyük, hogy ne omoljon össze ez az egész társadalombiztosítási rendszer. Nincs értelme azt mondani, hogy elfogadjuk a kormány javaslatát, mert a kormánynak nincs javaslata, nincs tárgyalásra alkalmas javaslata.
Én mindenkit csak buzdítani tudok, hogy velünk együtt vegyen részt abban a nehéz munkában, ami az Országgyûlésre hárul. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Független Kisgazdapárt padsoraiban.)