DR. SEMJÉN ZSOLT, a Kereszténydemokrata Néppárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök úr. Természetesen nem fogom megismételni azt, amit elõttem Csépe Béla, Pusztai Erzsébet és Kis Gyula részletekbe menõen kifejtett. Sem nem mondom el beszédemnek azt a részét, amely a kormány visszakozása folytán immár inaktuálissá vált.
Tisztelt Ház! Valóban nehezen lehetne mással kezdeni, mint hogy megdöbbentõ és botrányos, hogy a költségvetési év ötödik hónapjában még nincs költségvetése a társadalombiztosítási alapoknak. Ez aligha nevezhetõ szakértõi és felelõs államvezetésnek. A T/464. számú törvényjavaslathoz képest, melyet márciusban visszavont a kormány, változott a helyzet.
Megszületett a Bokros-program, mely a társadalombiztosítási alapok esetében is restriktív intézkedéseket tartalmaz. Ezeket az alapok önkormányzatai vitatják, így sem a járulékalap szélesítésével nem értenek egyet, sem a kormány makrogazdasági paramétereit nem fogadják el. A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat egyenesen 7,493 milliárd forint deficittel számol. Az Egészségbiztosítási Alap is csak úgy ér el nullszaldót, hogy 5 milliárd forinttal nagyobb költségvetési térítéssel számol a nem biztosítottak után, amit természetesen a kormányjavaslat nem fogad el.
Jogosnak látszik az önkormányzatoknak az a felvetése, hogy a kormány járulékbevételi terve nem teljesíthetõ, hiszen mind a költségvetési szférában, mind az állami vállalatok esetében jelentõs megtakarításokat kényszerít ki a Bokros-csomag, amely a betegszabadság tervezett kiterjesztésével együttesen rontja a bérpozíciókat, és kedvezõtlenül hat a járulékalapra.
Ugyanakkor vitatható is egyben a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat álláspontja, miszerint a nyugdíjemeléseknél csak 114,5 százalékos a nettó átlagkereset-index. Amennyiben csak erre történik a kiadások tervezése, úgy jelentõsen megnehezülnek a nyugdíjasok életkörülményei, hiszen az infláció ma már egyértelmûen 30 százalék körül számítható. Ezért nem valószínû, hogy az átlagkereset-index ilyen alacsony lesz, hiszen a magyar gazdaság több mint fele nem állami vállalat többé, és ezeknél várható, hogy a bérek jobban követni fogják az inflációt.
Megállapítható, hogy öt hónappal az év megkezdése után még mindig jelentõs a bizonytalanság ezen a területen is.
A Nyugdíjbiztosítási Alap az indoklásban jogosan veti fel, hogy a szociális ellátások miatt elengedhetetlenül fontos bizonyos járulékfizetés nélküli szolgálati idõk újragondolása. Itt valóban szükséges, hogy az állami költségvetés a biztosítási elv megtartása érdekében jelentõs befizetést vállaljon - ami sajnos ebben a költségvetésben nem jelenik meg.
Ugyancsak nagy a bizonytalanság a vagyonjuttatás, a vagyonhozam esetében is. Ma már kormányzati oldalon senki sem beszél 300 milliárd forint vagyonjuttatásról, elmaradása esetén ezzel arányos hozamjuttatásról. Valamennyit kapnak az alapok, hozambevétel csak az Egészségbiztosítási Alap költségvetési javaslatába épül be, hozamgarancia-bevételként már semmelyik javaslatban sem szerepel.
Teljes a zûrzavar a táppénzrendszer tervezett változásaival kapcsolatban is. Nincs világos politikai és szakmai vonalvezetés a javaslatokban. A mûködési költségvetés esetében legalábbis vitatható az alapoknak az a kérése, hogy a törvény csak egy bruttó keretet tartalmazzon, melyet az önkormányzatok a felelõs és takarékos gazdálkodás szempontjait figyelembe véve kitöltenek tartalommal, mivel az elmúlt esztendõk ismeretében, barokkos túlzás lenne azt állítani, hogy takarékos gazdálkodás jellemezte az önkormányzatokat és azok igazgatási szerveit.
Igaz a Nyugdíjbiztosítási Alap azon felvetése, miszerint az informatikai fejlesztések nem szakíthatók ki az alap mûködési költségvetésébõl és csak a befektetések esetleges hozama terhére finanszírozhatók, mint ahogy ezt a kormány javaslata tartalmazza, tartalmazta. Így nem lehet és nem szabad gazdálkodni. A vagyonvesztésre való hivatkozás jogos, de sajnos enélkül is fenn fog állni, hisz az önkormányzatok be fogják vonni a hozamot a folyó kiadásokba.
Komoly politikai kérdést vet fel a Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat, amikor kéri - szinte követeli - az állami forgóalap-számlához való hozzáférés korlátlan fenntartását. A társadalombiztosítási alapok az államháztartás részei, a nyugdíjakra és az egészségügyi kiadásokra az állam garanciát vállal. Ez egyrészt indokolja a kérés jogosságát, ugyanakkor az államháztartás biztonsága másfelõl megköveteli, hogy a korlátlan hozzáférés esetén a kormány saját politikai felelõssége okán sokkal nagyobb ellenõrzést kapjon az alapok mûködése vonatkozásában. Ez már az önkormányzatiság, az önkormányzati jogok újragondolását vonja maga után, amire a Nyugdíjbiztosítási Alap - úgy tûnik - már nem gondol.
Tisztelt Ház! Ezeket tartottuk szükségesnek most elmondani. És jelzem, hogy mind az általános, mind a részletes vitában fel kívánunk még szólalni, részleteiben is elemezve a törvényjavaslatot, megfontolásra ajánlva jobbító javaslatainkat, meglátásainkat. Köszönöm szépen. (Taps mind a bal, mind a jobb oldalon.)