KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A napirenden szereplõ, állami és szolgálati titokról szóló törvényjavaslat rövidsége ellenére - melyet remélem, úgy ítélnek majd meg, hogy a tartalom javára vált -, egy korszakot zár le. A javaslat folytatása annak a törekvésnek, melynek célja a jogállamiság megszilárdítása, a demokrácia kiteljesítése. Az önök elõtt lévõ tervezet több éve készül, tulajdonképpen a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról 1992-ben megszületett törvény által kijelölt nyomvonalon kíván rendezni egy olyan kérdést, amely egy fél évszázadon keresztül irritálta a közéletet.
Jogosan felvethetõ kérdés, hogy miért kellett közel három évet várni arra, hogy ez a javaslat a tisztelt Ház asztalára kerüljön. Ha áttanulmányozzák a kormány korábbi években készült munkaprogramjait, tapasztalni fogják, hogy a kérdéskör szabályozása szinte valamennyi félévben napirendre került, de egyéb sürgõs törvényhozási teendõk miatt a javaslat benyújtása és megvitatása elmaradt.
Az Alkotmánybíróság a törvény általános indoklásában hivatkozott határozatával véget vetett a halogatásnak és ez év június 30-ával hatályon kívül helyezte a hatályos 1987. évi 5. törvényerejû rendeletet, mint alkotmánysértõt.
Tisztelt Ház! A javaslat alapvetõ felfogásbeli változást tükröz a korábbi megoldásokhoz képest. Eddigi történelmünk során az állam mûködésének adatai általában titkosak voltak és kivétel volt az adat nyilvánossága, addig ezzel szemben a javaslat a közérdekû adat nyilvánosságának általánossága mellett a titkot teszi kivétellé, jelentõsen korlátozva a titokká minõsíthetõ adatok körét, szigorúan megszabva a titokban tarthatóság idõtartamát.
(12.10)
Egyben megjeleníti azt a tisztességes és demokratikus megoldást, amely szerint mindenki vállalja döntéséért a felelõsséget, ezért megjeleníti a titkosító nevét, beosztását, lehetõvé téve azt is, hogy ez a döntés is - mint minden más közigazgatási döntés -, bíróság elõtt megtámadható legyen.
Mielõtt a javaslat általános és részletes indoklásában foglaltakon túl néhány gondolatot elmondanék álláspontunk megerõsítésére, engedjék meg, hogy rövid áttekintést adjak Magyarország titokvédelmének történetérõl.
A múlt század végi elsõ büntetõ törvénykönyvünk is tartalmazott már titokvédelmi szabályozást a hûtlenség és a diplomáciai árulás bûntettének törvényi tényállásánál, megtorolni rendelte a titkos információk ellenséghez való juttatását. Ez a szabályozás hosszabb idõn át megmaradt a büntetõ törvényhozás keretei között, és csak 1940-ben lépett hatályba olyan törvény, amely bõvebben meghatározta a titokvédelem fontosságát, rendelkezve a hivatali titkokról is. Ez utóbbi tekintetében büntetni rendelte azt a közhivatalnokot, aki titkot nyilvánosságra hoz, azt illetéktelen személlyel közli, de büntetni rendelte azt is, aki hivatali titkot jogosulatlanul megszerezve azt közzé teszi vagy saját céljaira felhasználja. Ez a már háborús években megszületett és diktatórikus jegyeket hordozó törvény a hivatali ügymenetek általában való titokban tartását célozta meg. Korlátlan, tág teret biztosított a minõsíthetõ adatok körének, hiszen a fennálló gyakorlat is titokká nyilváníthatott adatot. Ezzel mintegy elõre vetítette árnyékát annak a totális titokvédelmi rendszernek, amely ötven éven át uralta a magyar közigazgatást egy olyan idõszakban, amikor Nyugat-Európa demokratikus államberendezkedései már sorra elõkészületeket tettek a nyilvános közigazgatás megteremtésére, az átlátható végrehajtó hatalom általánossá tételére.
A titokvédelmi rendszer ebben az idõszakban nem elégedett meg azzal, hogy csupán az állami hivatalok jogosan védendõ titkaira terjeszkedjen ki, hanem lehetõvé tette a legjelentéktelenebb adatok minõsítését is, szinte parttalanná téve a minõsítõi jogosultsággal rendelkezõ hivatalnokok körét. A titokkörök szinte korlátozás nélkül meghatározhatók voltak, számuk több ezerre volt tehetõ. Ez a rendszer még hírbõl sem ismerte a jogorvoslatot. Ezen túl minõsíthetett a párt, a társadalmi szervezet és sok más olyan szervezõdés, amely a hatalmon maradást volt hivatott szolgálni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A külföldi megoldásokra kitekintve több módszerrel találkozhatunk. A titokról és annak védelmérõl külön titokvédelmi törvény született például Svédországban, Kanadában, Nagy-Britanniában, Ausztriában. A vizsgált szabályozási megoldásokból világosan látszik, hogy mindegyik az információszabadság talajáról építkezett. A titkosítás az információszabadság korlátozása ugyan, de kivételes eset. Rendre megjelennek ezekben a szabályokban a titokkörök, amelyek azt jelzik, hogy melyek azok a védendõ érdekek, információk, amelyek nyilvánosság elõli elzárását az állampolgárnak a közös érdekek jegyében méltányolni és elfogadni indokolt.
Az önök elõtt lévõ javaslat mindenekelõtt új alapokra kívánja helyezni a titokvédelmet. Szakít az eddigi iratközpontú titokvédelmi rendszerrel, és más adathordozókra is kiterjeszti a védelmet, ami az informatika elterjedésével egyre fontosabbá válik. Számol azzal is, hogy szóbeli információ is tartalmazhat védendõ adatot, ezért kiterjesztõen kívánja értelmezni a minõsített adatok körét.
A javaslat egyik kulcsfontosságú része az államtitok meghatározása. A hatályos rendelkezésekhez képest a fogalommeghatározáson lényegesen változtat, és e törvény mellékleteként adja meg azokat a lehetséges adatfajtákat, amelyeknél egyáltalán szóba jöhet a titkosítás. A meghatározott adatfajta körébe tartozáson túl még az is szükséges a minõsítéshez, hogy az adat illetéktelen kezekbe kerülése veszélyhelyzetet jelentsen vagy sérelemmel járjon. Jelentõs eltérés a hatályos szabályozástól, hogy titoksértésnek minõsíti a meghatározás azt a magatartási formát is, amely szerint valaki az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné teszi a védett adatot, például megsemmisíti. A meghatározás az adatvédelmi törvényben meghatározott fõbb állami érdekköröket is felsorolja az adatvédelmi törvény szóhasználatának megfelelõen.
A javaslat célja az is, hogy a titokkörök és az érdekkörök meghatározásával a lehetõ legkevesebb mérlegelési jogkört biztosítsa a minõsítõ részére. A minõsítésre jogosultak körének meghatározásánál a javaslat szakít a hatályos megoldással, és általános szabályként csak a közhatalmi jogosítványokkal felruházott szervek vezetõi részére adja meg a minõsítési jogkört, amelyet azok igen szûk körben és csak helyetteseikre ruházhatnak át. Ezt az elvet áttöri a javasolt megoldás, amikor honvédelmi, nemzetbiztonsági vagy bûnüldözési területeken a minõsítési jogkört alacsonyabb szintre is megengedi átruházni. Ezeken a területeken azért van szükség a javasolt megoldásra, mert az itt mûködõ szervezetek elsõ vonalban tevékenykedõ munkatársai találkoznak legelõször védendõ információval, a védetté nyilvánítás elhúzódása pedig lényegesen komolyabb veszélyt jelent az ügyre, mint a minõsítési jogkör leadása.
A minõsítési jogkörrel való visszaélés megakadályozására a javaslat több jogi intézményt kíván rendszeresíteni. Mindenekelõtt elõírja, hogy a minõsítésre javaslatot kell készíteni a jogosult részére, feltüntetve abban a minõsítés okát és indokait. Ez azért fontos, mert az indoklási kötelezettség kényszerpályát jelent az arra kötelezett számára, vagyis végig kell gondolnia, valóban fennállnak-e azok a tények és körülmények, amelyek megalapozottan támasztják alá a döntést, ugyanakkor annak is tudatában kell lenni, hogy az indoklásnak egy esetleges bíróság elõtti megtámadás esetén is meg kell állnia a helyét, ami - az adatvédelmi törvényhez hasonlóan - lehetõséget teremt az állampolgár számára, hogy az indokolatlan adateltitkolás miatt felléphessen.
További biztosíték az indokolatlan minõsítés ellen a minõsítés felülvizsgálatának intézménye, amely egyrészrõl megilletheti a felettes szervet, másrészrõl pedig rendszeresen visszatérõ feladata valamennyi minõsítõnek.
Tisztelt Képviselõtársaim! Igen fontos része a javaslatnak a megismerésrõl szóló fejezet. A szabályozási javaslat kialakításánál figyelembe vettük, hogy az államigazgatásban tevékenykedõ köztisztviselõk rendszeresen dolgoznak minõsített adatokkal, ezért számukra - ha úgy tetszik -, a megismerési jog hivatalból megadható, az mintegy együtt jár a megbizatásukkal. Ugyanakkor más törvények is felhatalmazhatnak meghatározott személyeket adatmegismerési joggal.
Természetesen a jogi személyek és a természetes személyek körében is felmerülhet a minõsített adatok megismerésének igénye. Ezért a javaslat lehetõvé teszi, hogy kérelem esetén a minõsítõ az adat megismerését engedélyzze, ha a megismeréshez méltányolható érdek fûzõdik.
A javaslatban megjelennek azok az elemek, amelyek más államokban meghonosodtak és beváltak, ugyanakkor igyekeztünk ezeket a megoldásokat a magyar jogrendszerben kialakuló adatnyilvánossági gyakorlathoz igazítani.
Természetesen joggal vetõdik fel a kérdés, hogy ez a javaslat szigorít vagy enyhít. Ha alaposan áttekintjük a javaslatban ajánlott rendelkezéseket, mindenképpen azt a következtetést kell levonni, hogy enyhít, hiszen a nyilvánosságot teszi tipikussá, és csak ott korlátoz, ahol az indokolt, lehetõség szerint kikapcsolva a szubjektivitást; enyhít, mert lényegesen szûkebbre vonja a titokban tartható adatok körét; enyhít, mert kizárólag a közhatalmi jogosítvánnyal felruházott szervek legmagasabb szintû vezetõinek adja meg a minõsítés jogát az indokolt kivétellel; enyhít, mert lehetõvé teszi a jogorvoslatot és egyértelmûen szakít az örök idõkig történõ minõsítés lehetõségével.
Végül, ami a legfontosabb ezen a területen: a javaslat fel kívánja számolni az elmúlt ötven év maradványát, azért elrendeli valamennyi titkosított anyag felülvizsgálatát, amelynek során nyilvánossá kell tenni mindazt a minõsített adatot, amely nem felel meg a javaslatban törvényerõre emelni kívánt rendelkezéseknek.
(12.20)
Különösen fontosnak tartja a javaslat az 1980 elõtt keletkezett minõsített iratok felülvizsgálatát. Ezzel a törvény a rendszerváltás jelentõs törvényeihez csatlakozik, mert ezáltal nyilvánosságra kerülhetnek azok a közérdekû információk, amelyek a jogállamokra jellemzõek.
Nem lenne teljes a feltett kérdésre adott válasz, ha nem szólnék arról, hogy bizonyos tekintetben szigorít is. Ez a szigorítás azonban a javaslat szerint már alkotmányosan minõsített adatok õrzésével, biztonságával kapcsolatban jelentkezik. Szakít ugyanis azzal a gyakorlattal, amelyik bizonyos köröknek a titokba való betekintést az elmúlt ötven évben sokszor presztízsszempontokból alanyi joggá tette.
Az úgynevezett titokköri jegyzék az érintett állami szervek javaslatára került összeállításra. Természetesen, amennyire lehet, megszûrve a kívánságlistát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a jegyzék az egyik legsebezhetõbb pontja a javaslatnak, ám valahonnan el kell indulnunk. Az a jövõ kérdése, hogy mennyiben állja ki a gyakorlat próbáját. Egyértelmûen számolunk azzal, hogy ez a titokköri jegyzék változni fog, de azt hiszem, ez természetes egy olyan szabályozási törekvésnél, amelyet a javaslat is megcéloz. Hiszen évszázadok után kíván szakítani egy olyan gyakorlattal, amely beivódott a magyar közigazgatásba.
Elképzelhetõ, hogy titokkörök válnak feleslegessé, de az is, hogy új adatkörök titkosítása válik szükségessé. Ez nem jelenti azt, hogy szinte havonta módosítani kellene ezt a jegyzéket. Ha ugyanis valamelyik titokkör kiüresedik, úgy annak alkalmazására nem kerül sor, hiszen a minõsítés indoklásánál ezzel a ténnyel szembesül az érdekelt.
Bonyolultabb egy kissé a helyzet, ha új adatfajta minõsítésének az igénye jelenik meg, hiszen ez csak akkor lesz államtitokká minõsíthetõ, ha az igen tisztelt Ház ezzel az adatkörrel a mellékletet kiegészíti.
A javaslat biztosítja annak a lehetõségét, hogy egy ilyen adat akkor se váljon közprédává, mivel az adatfajtának a szolgálati titokkörbe való felvétele átmeneti idõre biztosítja a nyilvánosság indokolt kizárását.
Az államtitokköri jegyzék kapcsán az egyeztetés során felmerült, hogy egyes titokfajtáknál túl hosszú a maximális érvényességi idõ. Ezen lehet vitatkozni, de egy dolgot mindenképpen szem elõtt kell tartani: a titokköri jegyzékben egy-egy titokfajta körébe több adatfajta is tartozhat. Egy-egy konkrét adat minõsítési ideje eltérõ lehet, példának okáért a maximális nyolcvan évvel levédhetõ titokfajtakörbe tartozhat olyan, amelyiket pár hónapig érdemes védeni, de van olyan, amelyet a maximális idõtartamig. Ezt a javaslat elõkészítõjének kell tudni megállapítani és ajánlani a minõsítõnek.
Tisztelt Képviselõtársaim! A javaslat nem tartalmazza a titokvédelem részletkérdéseit, a technikai és adminisztratív jellegû szabályokat kormányrendeletben kívánjuk hatályba léptetni. Bízom abban, hogy a javaslat elõkészítõinek törekvése megértésre talál. Tisztában vagyunk azzal, hogy nem alkottunk tökéleteset, hiszen ilyet egy új szabályozási szemléletet hordozó javaslatnál felelõtlen lenne kijelenteni. Egyes szabályozási megoldásokkal kapcsolatban az elõkészítés során is viták voltak, az elõterjesztettõl eltérõ megoldások is alkalmazhatók. A kormány végül testületként az önök elõtt fekvõ javaslatot terjesztette elõ. Ugyanakkor a koalíció nyitott a további módosításokra. Remélem, hogy önök jobbító szándékú javaslataikkal már most, ebben a szakaszban is segítik, hogy ez a törvényjavaslat jobb legyen, minél elõbb hatályba lépve megkezdõdhessen az állam átlátható mûködése a polgárok számára, megkezdõdhessen a múlt indokolatlan titkainak felszámolása. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)