DR. KUTRUCZ KATALIN, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim! A miniszter úr beszéde végén azt mondta, ha ebbõl a javaslatból törvény lesz, akkor megkezdõdhet a múlt indokolatlan titkainak feltárása, én viszont azt mondom, hogy ez igaz, de lehet, hogy egyben a jelen és a jövõ indokolatlan titkainak a gyártása is megkezdõdik, ha ebbõl a javaslatból úgy lesz törvény, ahogy ez ide le van írva.
Azt is mondta miniszter úr, új ebben a javaslatban az, hogy titoksértésnek minõsíti azt is, ha az államtitkot az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné teszik. Szeretném fölhívni a figyelmet arra, hogy van egy büntetõ törvénykönyv, amelynek van egy 221. §-a, amely szerint ez már most is öt évig terjedhetõ szabadságvesztéssel fenyegetett bûntett.
A javaslatban valóban van egy probléma, és erre Lusztig képviselõ úr is utalt elõttem, hogy a 3. §-ban kicsit összekeverednek a dolgok. Úgy indul, mint hogyha az államtitok fogalmát határozná meg, azután valahogy belekeveredik az államtitoksértés fogalma. El kellene dönteni a 3. §-ról, hogy ez mi akar lenni, s úgy gondolom, akkor ennek megfelelõen egyértelmûen kellene megfogalmazni. De azt is mondta miniszter úr, hogy kész módosító indítványok befogadására úgy, hogy nyilván ez a csorba kiküszöbölhetõ lesz.
Igaz az is az elõttem szólók által mondottakból, hogy az államtitokról és szolgálati titokról szóló törvényt sürgõsen meg kell alkotnunk. Valóban, van egy alkotmánybírósági döntés, amely alkotmánybírósági döntés alapján a '87. évi 5. számú törvényerejû rendelet június 30-án megsemmisül, és ezért, ha nem lépne hatályba az új törvény, akkor egy rendezetlen, átláthatatlan helyzet keletkezne. Ezért valóban a törvényt sürgõsen meg kell hozni. Ugyanakkor ez a javaslat önmagában nem értelmezhetõ, erre is történt utalás már talán valamelyik bizottsági véleményben, hogy ez a javaslat, a levéltári törvényrõl szóló javaslat és a nemzetbiztonsági törvényrõl szóló javaslat, amelyet viszont Lusztig képviselõ úr említett az elõbb, valóban szorosan összefügg egymással, és elég nehezen képzelhetõ el, hogy a jelenlegi szövegezés szerint külön-külön lépjenek hatályba. Vagy azt kell csinálni, hogy együtt lépjenek hatályba, vagy azt kell csinálni, ha a többiek nem készíthetõk el idõre, akkor ide át kell emelni ebbe a javaslatba azokat a rendelkezéseket, amelyek így hiányoznak belõle, mert a jelenlegi helyzet, amelyet a kormány elõidézett, számomra teljességgel érthetetlen.
Most terjesztették be ezt a javaslatot, most terjesztették be a levéltári törvényt is, a május-júniusi ülésterv egyébként a másik két törvénynek a szavazását nem is tartalmazza, viszont egymásra tekintettel valami rendezésre szükség van, mert ha nem történik meg, akkor jogbizonytalanság keletkezik, a jogbizonytalanságot pedig az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata alkotmányellenesnek minõsíti.
Az Országgyûlés tehát a kormányt sajátos kényszerhelyzetbe hozta. Ebben két lehetõség van: vagy nem lesz határidõre törvény, s akkor azért lesz alkotmányellenes helyzet, vagy lesz határidõre törvény, de akkor egy hónap alatt óriási ütemben s rengeteg hibával áthajtjuk a három törvényt, akkor pedig azért lesz jogbizonytalanság, és azért lesz alkotmányellenes a helyzet.
Elgondolkodtam azon, hogy vajon miért történt ez így, hiszen márciusban már volt egy kész törvénytervezet, s meg kell mondjam, hogy a jelenleginél lényegesen jobb volt az a tervezet, de nem azt nyújtották be.
A döntéshez alaposan áttanulmányoztuk a törvényjavaslatot, és rájöttünk az okra. A kormány kényszerhelyzetre hivatkozva megint egy alkotmányellenes javaslatot akar áterõszakolni, és nyilván úgy gondolják, hogy most, amikor a hátralevõ bõ hónapban több tucat törvényjavaslatot kell az Országgyûlésnek megtárgyalnia és elfogadnia, a képviselõknek nem lesz idejük és energiájuk arra, hogy kiderítsék a kormány sanda szándékait. Mondhatom, ügyes.
Ez a javaslat ugyanúgy az SZDSZ által vezetett Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik, mint a lakcímnyilvántartásról szóló törvényt módosító, ugyancsak alkotmányellenes javaslat. Ezért én legnagyobb sajnálatomra, kénytelen vagyok megismételni azt, amit a lakcímnyilvántartásról szóló törvényjavaslat kapcsán mondtam, amelynek hibáit persze részben kiküszöbölte az Országgyûlés, hogy innentõl kezdve az SZDSZ hitelesen már nem igazán mondhatja magáról, hogy liberális párt. Súlyos szavakat mondtam, bizonyítanom is illik, meg is fogom tenni.
A törvényjavaslat melléklete sorolja fel az államtitokként védendõ adatfajtákat. Nagyon kérem képviselõtársaimat, hogy akinél itt van a javaslat, nézzék meg a 80. pontot. A 80. pont így szól: "Háborús jogszabályok." Kénytelen vagyok megismételni még egyszer ezt a szót, hogy jogszabályok. Az államtitokká minõsítés leghosszabb ideje 90 év.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezzel a javaslattal az SZDSZ-MSZP-kormány visszament az ötvenes évek elejére. Akkor létezett ugyanis olyan gyakorlat, hogy egy jogszabályt nem hirdettek ki, hanem titkossá minõsítettek. Talán belefér az idõmbe, az érdekesség kedvéért elmondom, hogy ilyen volt például az 1950. évi 26. tvr., amely a Magyar Közlönyben megjelenve a Nemzeti Bankról szólt, titkosan pedig katonák hozzátartozóinak bûnösség nélküli büntetõjogi felelõsségérõl, és úgy történt a felelõsségre vonás, hogy az ÁVO vitte a szigorúan titkos minõsítésû jogszabályt a bírónak, amikor az tárgyalt, odaadta, amikor a tárgyalást befejezték, a jogszabályt visszavitték. De közben eltelt néhány évtized, és van jogalkotási törvény, és a jogalkotási törvény értelmében a jogszabályt ki kell hirdetni, ez érvényességi feltétel, ergo háborús jogszabály államtitok nem lehet.
Azután nézzük meg a 85. pontot! Ez azt mondja, hogy 30 évig államtitkok lehetnek a külkereskedelmi fizetési mérleg alakulásáról készített elõzetes prognózisok, számítások, elemzések, megállapítások, kivéve a növekedési ütemeket. Azután 30 évig államtitkok lehetnek a fizetési mérleg javítására hozott korlátozó vagy tiltó intézkedések, a pénzügyi likviditás összefoglaló adatai.
Tisztelt Képviselõtársaim! A "kivéve a növekedési ütemeket" kitétel nem is értelmezhetõ, a fizetési mérlegnek ugyanis nincs növekedési üteme, legfeljebb a két oldalának külön-külön, vagy a mérleg hiányának, vagy a többletnek. De ugye, azt nem úgy gondolja a kormány, ha a hiány nõ, akkor az államtitok, ha meg a többlet, akkor nem. Kérdezem, hogy gondolja az SZDSZ-MSZP-kormány, hogy a fizetési mérleg javítására már meghozott korlátozó vagy tiltó intézkedéseket is államtitokká lehet minõsíteni. Ha ezek államtitkok lesznek, akkor honnan tudják meg az érintettek? Fülbe súgással? Ezért vezeti be a javaslat a szóban közölt államtitok fogalmát. Az indoklás azt mondja, hogy "a korszerûsödõ közigazgatásban a bizalmi elv érvényesülése a szóbeli rendelkezések bõvülésével jár együtt." Ezek szerint az MSZP visszatérésével visszajött a telefonukázok rendszere, vagyis szóban megy a parancs, azt nem lehet sem ellenõrizni, sem bizonyítani, sem a parancs kiadójának felelõsségét nem lehet megállapítani.
Miért államtitkok 30 évig a pénzügyi likviditás összefoglaló adatai? Nem tudom, de a 137. pont szerint az állami forgóalap likviditási helyzetére vonatkozó adatok is az államtitokkörbe tartoznak. Igaz, ezek csak tíz évre, de ez is két és fél kormány mûködési ideje. Miért? Csak nem azért, hogy a költségvetési szervektõl indokolás nélkül vonhassa el a kormány a húsz százaléknyi költségvetési keretet, amelynek elvonását a tegnap megszavazott pánikcsomag teszi lehetõvé.
(13.00)
Az egészre a koronát a 152. pont és az ahhoz kapcsolódó normaszöveg teszi fel. Érdekes módon az expozé errõl nem szólt.
A 152. pont szerint - idézem - "államtitokkörbe tartozik a kormány és az ügyrendje alapján létrehozott testületek ülésének belsõ döntés-elõkészítése, ülésének szervezése és a testület mûködése során keletkezõ adat." Mindez nyolcvan évig; ez húsz kormány mûködési ideje.
A 2. § szerint adat a közirat. A levéltári törvényjavaslat szerint pedig minden olyan irat, ami a közfeladatot ellátó szerv mûködése során keletkezik vagy hozzá érkezik, közirat, ez a levéltári törvényjavaslat 3. §-ának d) és f) pontjából derül ki. Vagyis lefordítva egyszerû nyelvre: államtitok lehet minden, ami írásban a kormány elõtt van, akár a kormány írta le, akár a kormánynak írták.
Mondhatná valaki erre - persze csak az, aki felületesen ismeri a javaslatot -, hogy nincsen semmi probléma, mert amikor a 3. § meghatározza - egy kicsit zavarosan, mint az elõbb már utaltam rá - az államtitok fogalmát, akkor egy tartalmi megfogalmazást ad és csak azt lehet államtitokká minõsíteni, ami bizonyos érdekeket sért vagy ami bizonyos érdekekre nézve veszélyes vagy pontosabban: veszélyeztet bizonyos érdekeket.
De ki mondja meg, hogy mi veszélyeztet? Senki. De a kormány által államtitkoknak minõsített iratok tekintetében még azt sem, hogy mi az, ami az ország érdekeit sérti. A javaslat 8. §-a szerint ugyanis a Miniszterelnöki Hivatal tekintetében a minõsítési eljárás 7. §-ban meghatározott rendjétõl el lehet térni és ez azzal a következménnyel jár, hogy meg sem kell indokolni azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a minõsítést szükségessé teszik.
Pedig az indokolási kötelezettség a javaslat indokolása szerint egy fontos garanciális szabály, de ez a fontos garanciális szabály a kormány vonatkozásában valahogy nem érvényesül. Vagyis a kormány garanciális szabályok betartása nélkül minõsíthet államtitokká - mint ahogy az elõbb bemutattam - bármit.
Ez a javaslat még arról is gondoskodik, hogy ezt hosszú évtizedeken keresztül még csak nyilvánosságra se lehessen hozni. A javaslat 10. §-ának (6) bekezdése szerint ugyanis ezeknek az államtitkoknak a minõsítése az érvényességi idõtartam alatt, vagyis maximum nyolcvan évig nem is vizsgálható felül. Érdekes és elgondolkodtató, hogy ez a szabály a márciusi tervezetben még nem volt benne.
Az emberben felébred a gyanú: csak nem a Budapest Bank körül kirobbant botrány és a titkos kormányhatározat az oka ennek a rendelkezésnek? (Zaj, derültség, közbeszólás a bal oldalon: De!) Csak nem azt akarja a kormány, hogy soha ne is lehessen nyilvánosságra hozni azt, hogy mi történt? Az emberben felébred a gyanú: vajon hány olyan titkos határozatot hozott ez a kormány, amelyet évtizedekre el akar zárni a nyilvánosságtól? És vajon hányat akar még hozni? Mintha éppen az SZDSZ és az MSZP harsogta volna annak idején, hogy elítéli a titkos kormányhatározatokat és nyilvánosságra akar hozni mindent, azt is, amit az elõzõ kormány nem is hozott meg.
Mi történt közben, hogy ahelyett, hogy ígéreteinek eleget tenne, most mindent titkosítani akar? Azt is titkosítani akarja, amit eddig nem lehetett. Miért akarja megszüntetni a titkosítás felülvizsgálatának még a lehetõségét is? Ezt egyébként még a valóban rossz, hatályos törvényerejû rendelet sem engedi meg.
Összefoglalva, tisztelt képviselõtársaim: az MDF-nek az a véleménye a törvényjavaslatról, hogy valóban tartalmaz helyes szabályokat is, de e helyes szabályok leple alatt a kormány számára alkotmányellenes titkosítási lehetõséget enged meg és ezzel nagymértékben csökkenti a kormány ellenõrzésének lehetõségét.
Az a véleményünk, tisztelt képviselõtársaink, hogy ez egy farizeus javaslat, mert ahelyett, hogy korlátozná az államtitokká nyilvánítás lehetõségét, valójában megengedi, hogy a kormány mindent felülvizsgálhatatlan titokká nyilvánítson.
Ezért azt kérjük, hogy így ezt a javaslatot az Országgyûlés ne fogadja el, tegyük elviselhetõvé, elfogadhatóvá módosító indítványokkal, mert ha az Országgyûlés ezt a javaslatot így fogadja el, ebben az alkotmányellenes állapotában, akkor természetesen a Magyar Demokrata Fórum nem tehet mást, mint hogy az Alkotmánybírósághoz fordul az alkotmányellenesség megállapítása érdekében. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)