DR. TORGYÁN JÓZSEFNÉ CSEH MÁRIA, a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Képviselõtársaim! Tisztelt Elnöknõ! Minden államberendezkedés - legyen az demokrácia vagy diktatúra - meghatározza azokat a nemzet szuverenitása és az állam biztonsága szempontjából lényeges adatokat, amelyeket különleges védelemben kíván részesíteni. Ezeket állami vagy szolgálati titokká nyilvánítja, és megsértésüket a büntetõ jogszabály révén szankcionálja.
A Független Kisgazdapárt az állam- és szolgálati titok törvényi szabályozásának kiemelkedõ jelentõséget tulajdonít. A diktatúrában mindezt megtapasztaltuk az elmúlt közel fél évszázadban, ezen adatok köre szinte parttalanná duzzadt, és a közérdekû adatok megismerésének jogát az állam és az indokolatlanul kiterjesztett titokminõsítõk hada alkotmányos garanciák nélkül korlátozta.
(14.20)
Ennek másik oldala viszont az úgynevezett információszabadságnak az a korlátlan nyitottsága, amely az állampolgári jogra való hivatkozással liberálisan kezeli ezen titkok körét, és azokban elsõdlegességet a túldimenzionált állampolgári jogoknak biztosít. A kettõ közötti helyes arány kialakítására tesz kísérletet a jelen törvényjavaslat, s próbál elhajózni a zátonyokkal terhes partszakaszon; többé-kevésbé sikerrel teszi ezt. Ennek ellenére néhány észrevétel szükségszerûen jelentkezik.
A javaslat a kétfajta titkot nem egyforma módon kezeli, mert amíg az államtitok körében meghatározza azokat az adatfajtákat, amelyek a minõsítésnél szóba jöhetnek, a szolgálati titkok vonatkozásában lehetõséget biztosít az önkényes értelmezésnek. Nem arról van szó, hogy a javaslat taxatíve felsorolja a szolgálati titkok esetét, de azért szükséges volna azok konkrétabb behatárolása, a tág fogalomban meghatározott adatkör ugyanis behatárolatlanul tágas fogalomkört jelent, ami nyilvánvalóan ellentétes a törvényalkotó szándékaival. Ez az elv odáig vezetne - ismerve például a hadseregben tapasztalható bürokratizmust -, hogy a korábbi gyakorlatnak megfelelõen szolgálati titok minõsítést kaphat a katonák alsónemûinek mosására vonatkozó szolgálati jegy is.
A 9. § (1) bekezdése a titok jellegére, az elintézés sürgõssége vagy a titok védelme szempontjából fontos egyéb körülményekre figyelemmel a minõsítõ a minõsítési jelölésen kívül alkalmazhasson más, célszerû, a kezelési elõírást is tartalmazó jelzést, például "saját felbontásra", "más szervnek nem adható át", "nem másolható", "zárt borítékban tárolandó" és így tovább.
A törvényjavaslat nem tartalmazza, de elengedhetetlen követelmény, hogy a minõsítõ határozza meg, hogy például az okmány hány példányban készüljön, és az egyes példányokat kinek kell megküldeni. Az államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó fogalmazványok készítése során biztosítani kell azok titokvédelmét is. A titokkiszivárgás egyik legfõbb csatornája ugyanis az úgynevezett tervezetek, piszkozatok hanyag, gondatlan kezelése.
A 14. § (1) bekezdése, mivel a minõsítõ jogkör leadása egyes esetekben alacsony szintû, például a honvédségnél, itt az államtitok védelme elsõsorban azt kívánja, hogy ne a minõsítõ, hanem az egész államtitokkör védelmi fontosságát átlátó, azt megítélni képes vezetõ jogosítványa legyen a megismerésre való engedélyezés joga úgy, mint nyilvánosságra hozatal esetében a 17. § (2) bekezdésében.
A 18. § (1) bekezdés g) pontja, az államtitoksértés esetén érthetetlen, hogy a törvénytervezet miért a minõsítõre ruházza a belügyminiszter tájékoztatását, mikor ez súlyánál fogva az eredõ titokbirtokos szerv vezetõjének feladata és hatásköre.
Ugyanez köszön vissza a tájékoztatási és intézkedési kötelezettség 25. § (1) bekezdésében is.
A helyzet fonákságát érezte a jogalkotó is, bár feloldani nem tudta, amikor meghatározza, hogy a belügyminiszter a honvédségnél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál e jogkörét az irányító miniszterrel együttesen gyakorolja. Az egész törvénytervezeten végigvonul egyébként, hogy a katonai biztonsági szolgálatokkal nem tud mit kezdeni, holott e két szervnél jelentõs államtitkok koncentrálódnak.
Az általános adatfajták 24. pontjában helyesen szerepel a koronázási jelvények kiemelt õrzésére, védelmére vonatkozó okmányvédelem fontossága, amely az érvényességi idõ maximális 90 éves meghatározásában is tükrözõdik. Ugyanakkor az õrzés-védelem gyakorlata nem kielégítõ, tekintve, hogy ezen nemzeti ereklyéket múzeumi tárgyként kezeljük és mutogatjuk. Ezeréves államiságunk ezen szent szimbólumainak méltó elhelyezését és a jelenleginél sokkal hatékonyabb, biztonságosabb õrzés-védelmét szinkronba kell hozni a jelen törvénytervezet helyes elméleti védelmével.
A törvény idõszerûségét sürgetõen húzta alá, hogy az állam- és a szolgálati titok védelmére hivatott 1987. évi LXIII. törvény hatályos intézkedéseivel összeütközésbe kerültek, és egy zûrzavaros, mindenki által szabadon értelmezhetõ állapot alakult ki. Ebbõl a szempontból fontos egy olyan egyértelmû titokvédelmi kör kialakítása, amely megszabadult már a szovjet típusú, a minden adat titok szemlélettõl, ugyanakkor elsõsorban a nemzet szuverenitása és az állam biztonsága szempontjából biztosítja a titok védelmét és e törvényjavaslat indoklásának szellemével ellentétben az állampolgárok liberális információigényét ennek alárendeli. Ez utóbbi csak a közigazgatás nyitottságában és az állampolgár által történõ átláthatóságában nyerhet kiteljesedést.
A fentiekbõl következik a titokkör elsõsorban az államtitok vonatkozásában lényeges szûkítése, amely együtt jár a minõsítésre jogosultak alanyi jogkörének radikális szûkítésével is. Az elõbbi vonatkozásában a törvényjavaslat nagyjából helyes úton jár, habár a minõsítési jogkör esetenként túlzottnak tûnõ leadási lehetõsége gyengíti az elsõdleges szempontok maradéktalan érvényesülését. A titokkör szûkítése egyrészt biztosítja azok hatékonyabb védelmét, másrészt a közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ állampolgári jogokat, ezzel együtt a véleményalkotás szabadságát és a társadalmi kontroll eddiginél hatékonyabb lehetõségét. Így majd elkerülhetõ az úgynevezett 3000-es bankintézkedések titkosítása, amelyek jogtalan banktitkokká való minõsítése méltán irritálta az állampolgári jogokban gyakorolt lakosságot.
A nyílt és ellenõrizhetõ közhatalmi tevékenység, a végrehajtó hatalom nyilvánosság elõtti mûködése a demokratizmus egyik alapköve. E törvény életbeléptetésével remélhetõleg megszûnik a kormánynak az a gyakorlata, hogy az eddigi rendezetlen, kaotikus állapotot kihasználva törvénysértõ módon járjon el.
A Független Kisgazdapárt képviselõcsoportjának az az álláspontja, hogy amennyiben az általa beterjesztett módosító javaslatait a tisztelt Ház elfogadja, úgy támogatja az államtitokról és szolgálati titkokról szóló törvényjavaslatot.
Köszönöm a türelmüket. (Taps.)